Ez a kifejezés csak magyar nyelvben létezik. A magyar és a rokon népek kereszténység előtti hite szerint Nagyboldogasszony a végtelen, várakozó és várandós, teremtő női erő, „az idő forrása, a föld királynője”. Tiszteletének kultúránkba ágyazottsága régről ered, a kereszténység csupán átalakította: ő lett Mária, az ég jegyese, Jézus anyja.
A máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika.
I. István király Máriának ajánlotta az országot és a nemzetet. A XVI. századi Érdy kódex a sok gyűjtött legenda között megemlíti, hogy Szent István „ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé”. Ez a határozat, a Regnum Marianum augusztus 15-re datálódik, s így Mária elfoglalta kiemelkedő szerepét a magyarság életében. Az 1945 előtt munkaszüneti napként kezelt Nagyboldogasszony napján immár Mária halálára, temetésére és angyali kísérettel történő mennybemenetelére emlékeztek és emlékeznek a keresztények. A legnagyobb Mária-ünnep megnyitja a Boldogasszony nyolcada néven ismert, István király ünnepét is magában foglaló időszakot.
A XX. sz. elején még szokásban volt Nagykátán, Hercegszántón, a rábaközi térségben az előestén egy frissen ásott, üres sírnál virrasztani, ahol a résztvevők felolvasással és énekkel felidézték Mária élettörténetét, halálát és égbe távozását.
Mária a néphagyományban elválaszthatatlan a virágoktól. A Balaton környéki és moldvai javasasszonyok ekkor szedték a gyógynövényeket, mert azt tartották, hogy most a legerősebb a hatásuk. Szeged környékén virágokból készített koporsó mellett virrasztottak a templomban, a virágokat három nap elteltével szenteltnek tekintve szétosztották egymás között. A Medvesfennsíkon a koporsóba szobor is került, rajta többek között a fiatal lányoknak kijáró rozmaringággal. Ezt a koporsót a hívek aznap este zászlós, gyertyás körmenetben hordozták vállukon a virrasztás előtt.
A borágófélék családjába tartozó Boldogasszony csepegtette fű, más néven Szeplőlapu.
A Máriavirrasztás alatt Egerbaktán és Somogyszentpálon a hívek azért vártak, hogy a felkelő napban meglássák Máriát, illetve Jézust, esetleg rózsaszirmok hulljanak az égből. Az ünnepen felhasznált virágoknak Kárpát-medence szerte varázserőt tulajdonítottak: beépítették az épülő ház alapjába, szórtak belőle az elhunytak koporsójába, a friss házasok ágyába, a gyermek bölcsőjébe. Moldvában betegségek esetén füstöltek vele, sőt, azt tartották róla, hogy a mennydörgés ellen is hatásos lehet. Míg Budafokon szerencsehozó jelként akasztották a ház bejáratához a 9-féle növényből összeválogatott csokrot, a Rába folyó vidékén az volt a cél, hogy a virágkoszorú minél többféle növényből álljon. A hiedelem szerint ez a koszorú is szerencsét hozott, ezért Vízkeresztig megőrizték.
