Ismerjük meg Mátét
Máté, akit Lévinek is hívtak, Jézus egyik apostola és az egyik evangélium szerzője volt. Adószedő és vámos volt a munkája, így lett jelképe az elengedhetetlen munkaeszköze, a mérleg. Éppen a vámházban dolgozott, amikor Jézus megkérte, hogy kövesse, és így lett az apostola és az evangélistáinak egyike. Amikor az emberek megkérdezték Jézust, miért ül le egy asztalhoz vámosokkal és bűnözőkkel, azt felelte, hogy nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Hagyományok Máté napján
1. A Máté-napi, vagyis a szeptember 21-ei tiszta időből arra következtettek, hogy jó bortermés várható.
Ilyenkor kezdődik meg a repce vetése is. Fotó: Greschner László
2. Egyes vidékeken Máté hetében vetették a búzát. A búza vetése nagy szakértelmet kívánt, és csak férfiak végezték. A munka menete egy szertartás mentén történt. Először a gazda tiszta ruhába öltözött, majd megszentelte a vetőmagot. Senkihez nem szólt, és ügyelt rá, hogy ne találkozzon asszonnyal a munkába menet, mert akkor nem kísérné szerencse a vetést.
A gazda a föld végében letette a kalapját, és Isten áldását kérte a vetésre. Ezután kezdett hozzá a munkához, amely nagyon nyugodt, csendes tevékenység volt. Nem volt szabad sietni és beszélni sem. Volt, aki egy lábra vetett, vagyis minden második lépésre szórta a magot, és volt olyan, aki mind a kettőre.
Ügyelni kellett arra is, hogy ne vessenek túlságosan szélesre, mert akkor ritkán kelt a vetés. Ez a munka nagyon fontos volt, így csakis gyakorlott gazdák végezhették. A jó vetőt éppen emiatt nemcsak megbecsülték, de igyekeztek tanulni is tőle. Vetés közben tilos volt káromkodni. Miután a gazda végzett a munkával, magasra dobta a zsákot, amelyet azért tett, hogy jó magasra nőjön a gabona.
Sok vidéken a szakajtókba, kosarakba rakott búzát megszenteltették a templomban, majd a szentelményt a vetőmag közé keverték, és csak másnap kezdték meg a vetést, a bő termés reményében. Azonban egyes vidékeken nem engedték, hogy Máté evangélista hetében kezdjék meg a vetést, mert úgy vélték, "Csak pelyva kelne a mag után".
3. Göcsejben a gazda a nyelve alá három búzaszemet tett, és a vetés végéig ott is tartotta. Ezzel akadályozta meg, hogy beszéljen, és még ha kérdezték sem válaszolt. Ennek az volt az oka, hogy a madarak nyelve is leragadjon, és ne kapjanak rá a vetésre. Az asszonyok a vetésből megmaradt búzából a koldusoknak sütöttek kenyeret.
4. Volt, ahol ezen a napon nem szántottak, mert úgy vélték, akkor a földet fel fogja verni a gaz.
5. Göcsejben pelyvahétnek nevezték Máté hetét, mert úgy tartották, hogy az ilyenkor vetett búza pelyvás lesz.
6. Nem csak maga a vetés módja volt nagyon fontos, hanem a vetőmagot is mindig a legnagyobb gonddal választották ki. A mag tisztításakor, szórásakor azt rakták el erre a célra, ami széllel szemben a legmesszebb repült, mert ezeket találták a legérettebb és a legnehezebb szemnek, így a legalkalmasabbnak a vetésre.
7. Máshol a hordáskor a szekér aljára ponyvát terítettek és a kipergett szemeket tették el vetni, mert azt gondolták, azok a legjobbak. De akadt, ahol vízbe szórták a vetni való magokat, és amelyik az edény aljára került, arról vélték úgy, hogy érdemes elvetni, mert az fogja adni a legbőségesebb termést.
8. A természeti jelenségeket is megfigyelték, hogy megtalálják a vetésre legalkalmasabb napot. Úgy gondolták, az őszi búzát a tölgy- és a kőrislevél lehullása után kell a földbe szórni, míg a tavaszi búza a borz és a varjú első megjelenésekor került a szántásba. Úgy gondolták, „Ősszel porba, tavasszal sárba kell vetni." Az árpa akkor került a földbe, amikor a kökény virágzott, vagy a kakukk megszólalt.
9. A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok. A csillagászati ősz első hónapjára eső négy hét a vetési terminus: mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét.
A vetés mindig is nagyon fontos művelet volt
1. A vetést a Biblia gyakran Isten igéjéhez hasonlítja. Ha jó talajba hullik a mag, sokszoros termést hoz, de az útra, köves talajra eső magokat a madarak kapkodják fel.
2. A kézi vetés legfontosabb eszköze a vetőabrosz volt, melyet már karácsonykor elkezdtek készíteni. Karácsonykor három abrosszal terítették meg az asztalt. Ezek közül a két felső díszes volt, mert színes pamut volt beleszőve. Evéskor ezt a kettőt levették az asztalról, majd az étkezés befejezését követően visszatették. Ebből az abroszból vetették a kalászosok magjait. A vetőabrosz sarkába különböző tárgyakat kötöttek. Kalotaszegen megsózott hamu került bele, Szamosszegen pedig egy jó nagy krumplit helyeztek el benne.
A vetés mindig is nagy szakértelmet igényelt. Fotó: Herteg Milán
3. A bukovinai székelyek szentelt vizet szórtak a vetőmagra és közben keresztet vetettek, míg Kalotaszegen az aratókoszorúból kidörzsölt szemeket is a vetőmag közé keverték.
4. Nagyon fontosnak tartották, hogy vetés előtt semmit sem adtak kölcsön, mert attól tartottak, az elviszi a szerencsét Sőt, a vetés előtti napon még kenyeret sem sütöttek, mert attól féltek, a kenyeret megszegők búzája üszkössé válik.
5. A vetés reggelén a befogott ló elé ostorral keresztet rajzoltak, és ha a ló vagy a szekér eltaposta, abban az évben nem számítottak jó termésre.
De nem csak a vetés, a szántás is fontos
A szántás a paraszti munka egyik legfontosabb része, melynek módja apáról fiúra szállt, elsajátítása pedig a felnőtté válás egyik nagyon fontos lépcsőfoka volt. Mint mindenhez, ami fontos szerepet játszott az emberek életében, így a szántáshoz is hiedelmek kötődtek.
A szántás kezdetét előírások és tilalmak szabályozták. Volt olyan hiedelem, hogy a pacsirta megszólalása utáni második héten szabad csak nekikezdeni a munkálatoknak, de általában hétfőn kezdték, pénteken pedig tilos volt a szántás.
Az első szántáskor Göcsejben kenyeret vitettek az eke kormányán, mert így szerették volna elnyerni Isten áldását a termésre, és az első ekevágásból kiforduló rögöt gyógyító célokra használták. Ezzel gyógyították fájó derekukat, de a fejüket is bedörzsölték vele, ha az fájt. De a rög nem csupán embert gyógyított a hiedelem szerint, mert ha a ló szügyét megkenték vele, akkor nem törte fel a hám. Az ökör nyakát szintén kezelték a röggel, hogy az nehogy kitörjön, vagy feldagadjon. De dobták a rajzó méhek után is, hogy el ne szálljanak. A házban pedig szétszórták, hogy meggátolják vele a férgek elszaporodását.
Mindenkinek jó vetést és bőséges termést kívánunk!
