Az öröknaptárszerű, tanácsokkal szolgáló Csízió januárra zsíros pecsenyéket, sertéssültet, kolbászt és libahúst ajánl, feltéve, ha az asztalra az emésztést segítő mustár, bors és ecet is kerül. Nem tiltotta a jó italokat, sőt az ürömmel és a borkészítő szokása szerint fűszerekkel (pl. mustármag, koriander, fahéj stb.) és gyógynövényekkel (pl. kakukkfű, ezerjófű, rozmaring stb.) dúsított, édes borokat mellkasi fájdalmak ellen javasolta. Az ürmös bor Kárpát-medencei fogyasztásáról az első adat a XV. századból származik, s nem vetették meg Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvarában sem.
Az enyhe idő március végéig eltartó telet jelentett. Sáros vármegye (Felvidék) német ajkú lakossága a ködöt figyeli ezen a napon. A babona szerint minél sűrűbb, a betegségek annál inkább érintik, sőt tizedelik a lakosság minden korosztályát, és végül, ha „mindent elborít a köd”, akkor „kivétel nélkül fog pusztulni gyermek, ifjú és agg”.
Virágzó fehér üröm (Artemisia absinthium)
A vajdasági németek külön erre a napra készített ételeket (zsírban sütött kalács, fánk, illetve babfőzelék) fogyasztottak azért, hogy a tető épségét a szélvihartól megóvják. Bács-Kiskun és Baranya megyében úgy tartották, hogy ez a tavasz kezdetének legelső jelzőnapja, mert azt tapasztalták, hogy megindul a fákban a nedvek keringése, ezért január huszadika után már nem lehetett fát kivágni.
Budafokon reggel nagymise előzött meg mindenféle munkálatot, Orfűn (Baranya megye) az állatokat a szentekre bízták: ezen a napon nem etettek, nem almoztak.
S végül nézzük a nap névadóit, a pestisesek védőszentjeként tisztelt két vértanút!
Fábián pápaként vértanúk sírjait látogatta, rendbe hozatta. Hittérítő püspököket indított útnak. Egyik első áldozata lett az éppen uralkodó császár által kiadott keresztényüldözési rendeletnek. Nevét őrzi Fábiánsebestyén (Csongrád megye), Sebestyénnel együtt megtaláljuk többek között Bártfa (1460) és Kassa (1470) szárnyas oltárain.
A hegykői pestisoszlopon felül a Madonna, lent Szent Sebestyén, Szent Rozália (a barlangban, kinek Sebestyén látomásban mutatta meg saját elrejtett holttestét) és Szent Rókus.
Szent Sebestyén alakját a gótika, a reneszánsz és a barokk egyaránt fontosnak látta megformálni. Ábrázolásaiban a testéből kiálló nyilakkal ismerhetjük fel, bár amint azt a Debreceni és az Érdy-kódex is közli (1519, illetve 1526), az egykori császári katonatiszt halálát nem a temérdek nyílvessző, hanem a kegyetlen botozás okozta, mely büntetést másodjára mérték rá. Tisztelete a feketehalálként elhíresült nagy pestisjárványok (1348, 1510) nyomán felerősödött, majd a XVIII. században például az Eszterházy család birtokain újjáéledt.
Fából készült gótikus szobrait láthatjuk többek között Liptószentmárián (1500) és Szepesszombaton (1503). Barokk kápolnát kapott például Németbarnagon (Veszprém m., 1750), oszlopot Nagymartonban (1614) és Csornán (1780).
