Ezt Póczak Balázs márokföldi gazdálkodó mondta hírportálunknak nemrég, amikor a dél-zalai cukorrépa-termelés fellendítése érdekében létrehozandó termelői egyesülésről beszélgettünk. Mint mondta: egyre nagyobb területekhez jutnak a külföldi gazdák, akik ezzel a magyar termelők fejlődését gátolják, illetve – ahogy fogalmazott – jelentősen szűkítik némely falvak lakóinak életterét is.
– Szlovénia 2008 után, átállva a zöldenergiára, itt a határ közelében, a Muravidéken több biogázüzemet épített – bocsátotta előre Póczak Balázs. – Úgy tudom azonban, hogy az országnak nincs elegendő kapacitása, földterülete, hogy ezeknek biomasszát termeljen, főleg azért, mert rengeteg a nadrágszíjparcellával rendelkező kisgazda. Ekkor jelentek meg szlovén befektetők itt, a magyar oldalon, Resznek, Gutorfölde, Márokföld, Kálócfa környékén, megkeresték az embereket és fillérekért felvásárolták a területeket, a tranzakciók mögött szlovén bankok és politikusok álltak. Itt megvásároltak komplett termelőszövetkezeteket is. Az olcsó és akkoriban parlagon fekvő földek – jóval kevesebben termeltek, mint ma, a mezőgazdaságnak nem volt becsülete – más nációkat, osztrákokat, hollandokat is vonzottak. Ezeken a területeken termelték meg az erőművekbe az alapanyagot, s a keletkező mellékterméket, úgynevezett biozagyot visszahozták ide. A lakosságot anno ez nagyon felháborította, fórumokra is sor került, de végül el lett intézve a dolog annyival, hogy ez az anyag nem káros az egészségre. Amit én alapvetően nem hiszek el, mert ha így van, akkor miért nem juttatják ki Szlovéniában, miért utaztatják 50 kilométert? – tette fel a kérdést Póczak Balázs.
Nehéz ügy a külföldiek földhöz jutásának szabályozása, egyenesen úgy tűnik, gordiuszi jogi csomó – fotó: Horváth Attila
Hozzátette: mindez nagy terhelést jelent a kisfalvak számára, a szlovén kamionok folyamatosan járnak, károsítják az útjainkat, miközben az adót az erőműveket üzemeltető cégek oda fizetik, a magyar települések nem részesülnek belőle.
A másik probléma, hogy a földügyletek nem szűntek meg, ha találnak üres, vagy megüresedett ingatlanokat, akkor azokat jogszerűen, de a kiskapukat kihasználva megszerzik. Balázs szerint van olyan falu, ahol már a település egy része is külföldi tulajdonban van. Például egy út, amit ha éppen úgy tartja kedve, akkor a tulajdonos bármikor lezárhat, megfosztva ezzel a lakókat egy közlekedési alternatívától.
Visszatérve a földek ügyére: a férfi szerint éppen a falvak sokat hangoztatott megtartó ereje vész el, ha a fiatal, gazdálkodni vágyó emberek nem jutnak földterülethez a lakóhelyükön, ez vitathatatlanul az elvándorlást erősíti.
– Nehéz ezt kimondani, mert tudom, európai uniós szabályozás is tiltja, de valahogy mégiscsak szabályozni kellene, hogy ki vehessen, vagy bérelhessen földet – szögezte le. – Külföldi állampolgár esetében például minimálisan 3-4 évnyi itt tartózkodás után lehessen, illetve azt is tiltani kellene, hogy egy személy 4-5 tevékenységi formában is tevékenykedhessen, tehát ne lehessen valaki egyszerre őstermelő, családi vállalkozó, kft. ügyvezetője, stb. Mert így ha éppen arra van szükség, akkor az vagyok, ha meg amarra, akkor ez. Most magam ellen is beszélek, mert kényszerből a legtöbb gazda így él és dolgozik, ugyanis másként nem tudnánk tartani a lépést a külföldi gazdákkal, de ez véleményem szerint nem helyes.
Póczak Balázs hozzátette: a térségben az osztrák befektetők vannak többségben, aztán a szlovének, becslése szerint ma már a földek 70 százalékát ők használják/tulajdonolják. Számosan a kárpótlási időszakot használták ki és jutottak jelentős méretű területekhez.
A helyi viszonyokat jól ismerő, de neveik elhallgatását kérő (arra hivatkozva, hogy még most is kényes téma ez) forrásaink is megerősítették mindazt, amit a márokföldi gazda elmondott. Egyikük azonban azt is hozzátette: az akkori kormányzat hibája, hogy ezt engedte, ahelyett, hogy a magyar embereket hozta volna helyzetbe a külföldiekkel szemben. Utóbbiak közül többen magyar strómanokon keresztül kerültek tulajdonba, akik Balázs szerint "eladták a lelküket, a magyarságukat".
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy azokkal már nem lehet mit kezdeni, akik 15-20 éve, vagy még régebben jutottak itt birtokhoz. Most pedig az uniós szabályozás miatt nem lehet tiltó rendelkezéseket hozni, de ha hoznának is, megvan a módja annak, hogy hogyan lehet kijátszani, megkerülni.
Végül az agrárviszonyokat jól ismerő megszólalónk hozzáfűzte: másrészt kár tagadni és az sem utolsó szempont: ezek az emberek is művelik a földet, nem hagyják parlagon heverni. Ha ők elmennének, nem biztos, hogy az utánuk maradó területek mind művelésbe lennének vonva.
