A méhek napját az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, vagyis az OMME kezdeményezésére, 1994. április 30-a óta ezen a napon ünnepeljük Magyarországon. A méheknek a mézen kívül rengeteg mindent köszönhetünk, mégsem vigyázunk rájuk eléggé. Pedig nagyon fontos munkát végeznek, igazából életbevágóan fontosat. Ismerkedjünk meg velük, és óvjuk őket, hiszen az életet jelentik számunkra. A védelmüket pedig már most el kell kezdeni, mert ha nem vigyázunk, túl késő lesz! A méhek valóban életbevágóan fontosak!
A méhek világnapja nem erre a napra esik
Mi sem jelzi jobban a méhek jelentőségét, hogy a méheknek világnapja is van, melyet 2018. óta minden évben május 20-án tartanak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése értelmében. A világnap javaslata Szlovéniából érkezett, ahol a méhészkedés nagy hagyományokra tekint vissza, hiszen minden 200. szlovén ember foglalkozik méhészettel, amely a legmagasabb arány az egész világon. A világnap azért esik május 20-ára, mert ezen a napon született az európai méhészet kiemelkedő alakja, a szlovén származású Anton Jansa.
Méhek nélkül nincs élet. Fotó: Vida-Szűcs István
Ismerkedj meg a méhekkel
A méhek életbevágóan fontosak számunkra, hiszen a legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől. Tehát a kertjeink legkedvesebb és leghasznosabb rovarvendégei a méhek. Habár az éghajlati és környezeti viszonyaink nagyon is alkalmasak a méhészkedésre, sajnos még mindig nagyon kevés mézet fogyasztunk. Egy lakosra évente 30-35 dkg méz, vagyis naponta 1 gramm jut.
De ha nem is vagyunk nagy mézfogyasztók, a méhek akkor is fontosak számunkra, hiszen a gyümölcstermő növényeink szinte kivétel nélkül idegen megporzásra szorulnak. Ha egy szép tavaszi napon kiülünk a kertbe, magunk is megfigyelhetjük, ahogy a virágokat ellepik a virágport gyűjtő méhek. Repkednek fáról-fára, és a lábukra, és potrohuk szőreire tapadt virágport a bibékre juttatva porozzák meg a virágainkat.
A méhek először mindig a kaptárukhoz legközelebb eső fákat keresik fel, így minél távolabb vagyunk tőlük, annál kevesebb dolgozó méh jut el hozzánk, hogy beporozza a gyümölcsfáinkat. A méhek ráadásul átlagosan 2 km-nél messzebbre nem látogatnak el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy óvjuk őket, amelyet könnyen megtehetünk pár szabály betartásával.
Így óvd a méheket!
1. Virágzás idején ha tehetjük, ne permetezzünk a gyümölcsösben.
2. Amikor permetezni szeretnénk, azt jelentsük be, hogy a méhészek tudjanak róla, és ne engedjék ki arra az időszakra a méheket.
3. Kéthetente nyírjuk csak le a füvet, hiszen így sokkal több a gyepben a virág, amelyeket a méhek meg tudnak látogatni.
4. A méhek minden virágot kedvelnek, de ha a számukra legkedvesebbeket megtalálják a kertünkben, akkor egészen biztosan gyakoribb vendégek lesznek nálunk. Kedvenceik közé tartozik a levendula, a sáfrány, a kasvirág, a szellőrózsa, a tátika, a napraforgó, a gyűszűvirág, a lilaakác, az orgona és a mézontófű.
A méz nem csak finom, de nagyon egészséges is. Fotó: Pixabay
5. Gondoskodjunk az itatásukról is. Ehhez egy lapos, nem meredek tálat tegyünk ki nekik, amelyben rendszeresen cseréljük a vizet. Mélyet nem szabad, mert abba bele tudnak fulladni.
6. Telepítsünk a kertbe méhhoteleket. Ehhez elég egy fadarab, amelybe lyukakat fúrunk. Így itt tudnak fejlődni a lárváik, és ők maguk is meg tudnak benne pihenni. Különböző méretű lyukakat fúrjunk a fába, haránt irányba, hogy az esővíz ne juthasson be. A felület sima legyen, hogy ne sérüljenek meg a rovarok. Meleg és védett helyen helyezzük el a kertben.
Ezért fontos a méz
Leletek bizonyítják, hogy már az ősember is fogyasztott mézet, ám gyógyító hatását valószínűleg csak jóval később fedezték fel. A mai tudásunk szerint a méz közel 70-féle gyógyhatással bír. Nem véletlen tehát, hogy Micimackó is masszívan mézfüggővé vált.
Szerencsére ma már nem kell méhecskék hadával megküzdenünk, mint az ősembereknek, így könnyedén hozzájuthatunk a mézhez. A méz az egyik legrégebbi természetes gyógyhatású finomság. A vele történő gyógyítás elnevezése az apiterápia.
A méz rengeteg vitamint és a szervezetünk számára hasznos és nélkülözhetetlen anyagot tartalmaz. Megtalálható benne a vas, a kalcium, a mangán, a foszfor, a réz, a magnézium, a kálium, a nátrium és a cink. A vitaminok közül kisebb mennyiségben a B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és C-vitamin. Minél sötétebb színű a méz, annál több ásványi elem van benne. Antiszeptikus, vagyis baktériumölő hatását már a háborúkban is kihasználták, mert mézzel fertőtlenítették a sebeket, de kiváló köptetőként is.
Ha a méz vízzel érintkezik, akkor hidrogén-peroxid szabadul fel, ami feloldja az elhalt szöveteket. Hogy ne csupa jót írjunk róla, mivel nagyon sok energiát ad a szervezetünknek, csínján kell bánni a fogyasztásával, ha nem szeretnénk növelni kilóink számát. Nátha esetén a mézes-citromos tea csodás orvosság, azonban a hőfokára ügyelni kell. A túl meleg teában ugyanis a méz is, és a citrom is elveszíti hatóanyagainak jelentős részét.
Az arcunkra kenve pakolásként, bőrünk puha és bársonyos lesz tőle. Azonban, ha valaki allergiás valamelyik virágporra, az még véletlenül se fogyasszon mézet, sőt, még a bőrére se kenje, mert súlyos allergiás reakciókat válthat ki. A mézzel édesíthetjük a salátákat, ízesíthetünk vele utólag halat, csirkét, de sajtokkal és gyümölcsökkel is tökéletes lesz. A húsoknak csodálatos színt ad egy kis méz a sütéskor, a mézes-mustáros pácot pedig mindenképp ki kell próbálni! Nem is beszélve a mézes puszedliről, és egyéb, mézes süteményekről. A méz állítólag a férfi potenciára is jó hatással van. Ezt már az ókori római és görög fürdőkben is tudták, mert az udvarlás során gyakran küldtek egymásnak mézes vizet. Ha az illető elfogadta az ajándékot, azzal nyílt utat adott egy romantikus kapcsolat lehetőségének.
Nem véletlen, hogy a házasságkötés után időszakot mézesheteknek nevezik, hiszen akkor a legintenzívebb a szerelem, ami édes, mint a méz. A méz íze nagyon összetett. Több, mint százhúsz aromaanyagból áll össze. Ezek többségében alkoholok, ketonok, aldehidek, valamint észterek. Ezeknek köszönhetjük a méz csodás ízét és emellett még étvágygerjesztő hatásuk is van.
A méhek szorgosan dolgoznak. Fotó: Pixabay
Melyik méz milyen bajra gyógyír?
Amennyiben nem vagyunk allergiásak a pollenre, bármelyik méz kitűnő választás, akár erősíteni szeretnénk az immunrendszerünket, akár náthával, vagy egyéb betegséggel küzdünk.
Ha megfáztunk, az akácméz lesz a mézek között a Rolls-Royce a számunkra, míg ha fáj a torkunk, a napraforgóméz kiváló rá, az akácméz és a repceméz pedig fertőtlenítő hatása miatt tud rajtunk segíteni. Ha az immunrendszerünket szeretnénk erősíteni, az akácmézben található meg a legtöbb vitamin, a vegyes virágméz pedig az egyik legerősebb immunrendszer erősítő.
Ha érzékeny a gyomrunk, a repceméz a mi mézünk. Viszont a napraforgómézet feltétlenül kerülni kell ebben az esetben. Ha csontképzési zavarokra keresünk megoldást, az akácméz a legjobb választás, magas kalciumtartalma miatt. Ha vérszegénység a gond, az akácméz és a repceméz a legmagasabb vas tartalmú mézfajták. A prosztata problémákra viszont a napraforgóméz a gyógyír, magas beltartalmi értéke miatt.
Méh vagy darázs van a kertemben?
Egy német mondás szerint Isten teremtette a méheket, az ördög pedig a darazsakat. De a helyzet azért nem ennyire egyszerű. A méhek és a darazsak is csíkosak, zümmögnek és folyton körülöttünk legyeskednek, amikor fagyit eszünk. De vajon hogy tudjuk megkülönböztetni őket?
A darazsak 15-20 mm hosszú, fekete és sárga rajzolatú, enyhén szőrös, hártyás szárnyú rovarok. Sokan magányosak közülük, akik pedig társaságban élnek, azok úgynevezett államokba tömörülnek. Szerves hulladékkal, gyümölcsökkel és fehérjével táplálkoznak. Legfőbb fehérjeforrásukat rovarokból, pókokból és egyéb elhullott állatokból szerzik be.
Rendszerint nagyon harciasak. Ennek az az oka, hogy az idejük legnagyobb részét a fészkük közelében töltik, és ha bárki is megközelíti azt, akkor egészen biztosan meg fogják támadni. Az embereket maguktól nem támadják meg, de elég, ha véletlenül rájuk lépünk, vagy megbolygatjuk a fészküket, és máris megismerhetjük a szúrós oldalukat. Ha elkezdjük a kezünkkel zavarni őket, az még csak ront az amúgy is szomorú helyzetünkön, ugyanis támadásnak veszik, és még inkább felhergeljük őket.
A darazsakkal szemben a méhek jóval békésebb természetűek, de természetesen őket is ki lehet hozni a sodrukból. Általában kolóniában élnek, ahol pontos munkamegosztás van. A családjukban helyet kap a királynő, aki 22 mm nagyságú, a herék, akik átlagosan 20 mm-esek, és a dolgozók, akik mindössze 16 mm hosszúak. Színük az aranybarnától a sötétbarnáig igen változó, és potrohukat csíkok díszítik. Amikor a család elér egy bizonyos méretet, megtörténhet a kirajzás. Erre általában májusban, vagy júniusban kerülhet sor.
A méhek szívesen látogatnak el hozzánk, ha sok a virág a kertünkben. Fotó: Pixabay
Nektárral és virágporral táplálkoznak, melyet az idősebb dolgozók gyűjtenek be a virágzó növényekről. A virágport a hátsó lábukon lévő szőrzet segítségével tudják elszállítani, melyet elraktároznak, és a szűkösebb időkre gondolva mézet készítenek belőle maguknak. És persze nekünk. A növények beporzásában betöltött szerepük miatt egyenesen létszükséglet, hogy minél több méh tevékenykedjen a természetben.
A méhek és a darazsak fullánkja a módosult tojócső, ezért képes csak a nőstény a szúrásra. A darazsak fullánkján kampócskák találhatók. Ezért a méhekkel ellentétben, többször is képesek használni a fullánkjukat, ugyanis használat után egyszerűen kihúzzák áldozatuk testéből. Ezzel szemben a méhek háromágú, visszahajló fullánkja fűrészfog szerű hurokban végződik. Ezért, amikor azt ki akarja húzni áldozatából, az általában a potroh végével, az idegdúcokkal együtt kiszakad, így nem éli túl a szúrást.
A termelt méreganyag nagy része víz, a méregzsák csupán 1,2 mg mérget tartalmaz. A darazsak fehérjedús táplálkozásának köszönhetően a méreganyaguk jóval mérgezőbb, mint a méheké. A darázsszúrás helye megduzzad és erős fájdalommal jár. Mivel a darázs döggel is táplálkozik, a szúrás helye el tud fertőződni. Akár szövetelhalással is járhat a szúrása.
A méhszúrás is duzzanatot és néhány perces fájdalmat okoz. Azonban, ha túl sok csípés ér valakit, illetve ha allergiás a méreganyagra, akár az élete is veszélybe kerülhet. A legalapvetőbb az eddig leírtakon felül, hogy míg a darázs alig szőrös, addig a méhecske bizony sok időt töltene a kozmetikusi székben, mire mindenhol epilálnák. A darazsak lába citromsárga, és nem véletlenül beszélünk darázsderékról, hiszen a darázsnak valóban nagyon vékony dereka van.
A méhek a rajzáskor egyszerre jelennek meg tömegesen. Ezzel szemben a darazsak szép lassan gyűlnek össze, például a házak eldugott részeiben. A darazsak a földben lévő lyukakban is képesek letelepedni. A méh váladéka savas, a darázsé lúgos, így a méhszúrást lúgos kémhatású anyaggal lehet kezelni, mint a szódabikarbóna oldat, míg a darázsszúrást savas kémhatású anyaggal, mint amilyen az ecet.
Természetesen attól, hogy a méhek hasznosak, a darazsak pedig nem, még ne bántsuk őket sem. Ha nem piszkáljuk őket és fészküket, ők sem fognak velünk foglalkozni. A méhek védelmét pedig érezzük magunkénak, mert sajnos nagyon nagy veszélyben vannak, és ha nem változtatunk a szokásainkon az ő érdekükben, akkor hamarosan mi is óriási veszélybe kerülhetünk.
