A mai napon ünneplőbe öltöztetjük a szívünket, hiszen ma van március 15-e. De nem csak a szívünk kerül ünnepi hangulatba, hanem a ruhánkra is kikerül egy kokárda. Március 15-e az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, és Magyarország függetlenségének kivívása volt. Március 15-e először 1989-ben volt munkaszüneti nap, 1990 óta pedig hivatalos nemzeti ünnepünk. Ez a nap a magyar sajtó napja is, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit. Emlékezzünk hát a március 15-ei hősökre azzal, hogy megismerjük történetüket.
Mi is történt március 15-én
1848. március 15-én Pest-Budán is kitört a forradalom. Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megfogalmazta a Tizenkét pontot. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, és ezt követően szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt.
Ünnepi díszbe öltözik az ország az ünnep tiszteletére. Fotó: Shutterstock
Petőfi és társai ezután az utcára vonultak, majd az egyetemistákkal kiegészülve átvonultak a Landerer és Heckenast nyomdához, ahol a nép nevében lefoglalták a nyomdagépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen osztotta szét a két röplapot, melyek a szabad sajtó első példányai voltak.
A tömeg délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartott. Ekkor már közel tízezren gyűltek össze. Megalakult a forradalmi választmány, és a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. A Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta Táncsics Mihályt. A tömeg visszavonult Pestre, majd este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték győzelmüket. Sajnos a szabadságharc nem győzelemmel zárult, de március 15-én a bátor ifjakra emlékezünk, akik életüket áldozták a szabadságért.
A kokárda története
A kokárda, vagy háromszínű rózsa, eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló főúri ruhadísz volt. Később azonban a kokárdákat egyes szervezetek azonosításra is alkalmazták, így különféle politikai pártok és katonai egységek megkülönböztető jele lett. A segítségével tudták megkülönböztetni egymást a katonák a csata hevében, a csatamezőn is.
A francia forradalom idején a kokárda kiemelt szerepet kapott, azonban Magyarországon vált igazán meghatározó jelképpé. Megjelenése Petőfi Sándor költőhöz kötődik, aki azt írta naplójában, hogy amíg ő a Nemzeti dalt írta, felesége a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának. Szendrey Júlia ezen az estén készítette el a férjének az első magyar kokárdát. A kokárdát, amely Petőfi tulajdonában volt, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.
A kokárda nemzeti összetartozásunk szimbóluma. Fotó: Shutterstock
Másnap Laborfalvi Rózával, Jókai Mór feleségével együtt sok kokárdát osztottak szét a forradalmi tömegben, akik azt a szívük felőli oldalon viselték kabátjuk mellrészén, vagy annak hajtókájára tűzték. Jókai Mór este, a Nemzeti Színház Bánk bán előadásán felszólította a közönséget, hogy viseljenek kokárdát.
Petőfi kokárdáján a belső kör zöld, a középső fehér, a külső piros volt, de a történészek azóta is sokat vitáznak azon, hogy vajon mi is a helyes sorrend. Vannak, akik szerint a nemzeti zászlónk színsorrendje alapján a zöldnek kellene kívül, a pirosnak belül lennie, azonban még manapság is él mindkét vélemény, és emiatt mindkét típusú kokárda kapható.
Azonban akármilyen sorrendben is szerepelnek a kokárdán nemzeti színeink, az egészen biztos, hogy aki március 15-én kitűzi a kokárdát, az ezzel nemzeti összetartozásunk szimbolikus jelképét viseli a szíve felett.
