A narancseper jellemzői
A narancseper – tudományos nevén Maclura pomifera – Észak-Amerikából származó fafaj, melyet az 1800-as években kezdtek termeszteni, és a XIX. században hozták Európába parkok, díszkertek különlegességeként. Hazánkba Mária Terézia idején került, főleg régi uradalmi birtokokon található meg, nem terjedt el széles körben, de időnként rábukkanhatunk parkokban, arborétumokban.
Húsos, 10-15 cm átmérőjű, általában teniszlabda méretű, de olykor akár kétkilós, rücskös héjú, citromra vagy narancsra emlékeztető termése élvezhetetlen íze miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan. Bár a termés illata emlékeztet a narancséra, nem citrusféléről van szó; a növény az eperfafélék családjába tartozik.
A teméságazat eleinte zöld, később sárgászöld, éretten narancsszínű, de nálunk nem érik be teljesen. A ragacsos, keserű termés nem ehető, keserű. A termés a lombhullás után is fennmarad még egy ideig, majd lehullik, olykor veszélyeztetve az alatta tartózkodók testi épségét.
A termésben és a fás részekben termelődő tejnedv nem mérgező ugyan, de irritálhatja a szájat és a nyálkahártyát, valamint gyomorpanaszokat is okozhat. Kérődző állatok számára viszont kimondottan veszélyes.
Mire használható a narancseperfa?
A narancseper fája az egyik legkeményebb fafajta, még a tölgynél is keményebb, ugyanakkor még mindig elég hajlékony. A fa évtizedekig ellenáll a termeszeknek és a rovaroknak, továbbá ellenáll a korhadásnak is. Ezen tulajdonságai teszik kiválóan alkalmassá az alábbiakra:
• E jó minőségű, kemény, korhadásnak ellenálló fából az indiánok íjat, szerszámnyelet készítettek.
• Tartóssága hajóorrok és egyéb időtálló eszközök kifaragására is alkalmassá tette, pl. szerszámnyeleket is készítettek belőle.
• A kérgéből forró vízzel kivont sárga tanninokat kelmefestésre használták.
• Jó minőségű tűzifaként tartják számon.
• Régen az USA nagy kiterjedésű sík prérijein szélfogónak ültették, hogy mérsékeljék velük a szél eróziós hatását.
• Jó határoló növény, áthatolhatatlan falat képes alkotni. Metszéssel is nevelhető sövénynek, de ekkor folyamatos karbantartást igényel.
• Mivel a narancseper fája ellenáll a korhadásnak, ideális kerítésoszlopnak is.
• Méretes tövisei miatt szívesen kerítették körbe velük a szarvasmarha-legelőket.
• A narancseper termését gyakran használják díszként, hiszen tartós és dekoratív.
A narancseperfa környezeti igényei
Talajban nem válogat, de jó vízgazdálkodású talajban fejlődik a legszebben. Fényigényes, direkt napfényen sokágú bokorfává alakul. A világ egyik legszárazságtűrőbb növénye, de fiatal korában rendszeres öntözést igényel. Ellenálló, kevés kártevője ismert, gyökérrothadás előfordulhat túl nedves környezetben.
Előnye, hogy rossz minőségű talajon, száraz területen is szépen fejlődik, azonban a tövisek és a termései miatt nem terjedt el széles körben.
A narancseperfa gyorsan nő, évente akár 1-2 métert. Átlagos magassága 9-10 méter, de egyes egyedek magassága ennek a dupláját is elérheti.
Csupán egyetlen állatfaj fogyasztja a narancseper termését rendszeresen: a mókus, de ez az állat sem az ehetetlen gyümölcshúst eszi, hanem a termés belsejében megbújó kb. 200, napraforgómag nagyságú magot.
Mivel a narancseperfának igen jó a tűrőképessége, betegségekkel szembeni ellenálló képessége, és gyönyörű fa nevelhető belőle, az utóbbi időben újra egyre gyakrabban ültetik.
Tényleg jó rovarriasztó?
Sokan úgy tartják, hogy a narancseper elriasztja a rovarkártevőket. Az USA-ban sokan helyeznek el néhány szem gyümölcsöt az alagsorban vagy az ablakpárkányra, hogy távol tartsák velük a pókokat, tücsköket, csótányokat. Rovarriasztó hatását azonban tudományos bizonyítékok nem támasztják alá.
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
