Hejgetés, hégetés, urálás
A hejgetés, hégetés vagy urálás az újév köszöntésének a regöléssel, illetve egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó óévbúcsúztató, újévköszöntő, bőségvarázsló, adománykérő népszokása - tudhatjuk meg a katolikus lexikon lapjain. Az archaikus szokás a termés, a mezei munkák és a családi élet égi áldását és bőségét hívatott biztosítani az új esztendőben. A hégető vagy uráló a szöveget mondja és a "bikát" szólaltatja meg.
A bika fadézsából készül, melynek száját vékony báránybőrrel lekötik, s közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget.
A hangszert a lába között tartja a földön az uráló és megnedvesített kezét húzogatja a lószőrön, amely dörmögő, bikát utánzó hangot ad. A csoporthoz tartozhat a medvealakoskodó és a gazdája (cigánynak öltözve), vőlegény, menyasszony, ostorosok - teszi hozzá mindehhez a sulinet.hu.
A hejgetés, hégetés vagy urálás az újév köszöntésének a regöléssel, illetve egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó óévbúcsúztató, újévköszöntő, bőségvarázsló, adománykérő népszokása. Kép: Wikipédia
Azoknak legényeknek (hejgetőknek), akik Szilveszter estéjén és újév hajnalán ostort durrogtatva a faluban házról házra jártak, jutalom járt ezért. A hagyomány csökevényes formában a Székelyfóldön, Déllő (Dileul) falucskában sem ismeretlen. Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők. Búza helyett olykor árpát hintettek, ha ennek voltak bővében. A zabhintés szokás Gyergyócsomafalva, Gyergyóalfalu, Gyergyóremete, Székelyvécse, Tekerőpatak újévi hagyományai között is: fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot hintenek szét.
Harsogatás
Gyimesbükkön (Csík vármegye) a fiúgyerekek óesztendő délután indulnak el, 2-6 fős csoportokban - teszi hozzá mindehhez a sulinet.hu. Arrafelé általában 10-18 éves életkorok között járnak harsogtatni. Az egyik fiú neve a játékban a "pap", aki a meglátogatott ház előtt elmondja a történetet Szent Szilveszterről, majd minden jót kíván a ház lakóinak. A házba betérve már együtt éneklik el a "Jó estét, jó estét kedves házigazdánk..." kezdetű dalt. A harsogtatás további szereplőinek fontos eszköze az ostor, amelyet kenderszöszből, 8-10-12-es fonattal készítenek.
Társulhatnak még a dologhoz zenészek, például dobos vagy furulyás. Lujzikalagoron (Bákó megye) a hejgető legények ostorpattogtatással, kürtöléssel, csengettyűszóval, nagy zenebonával mennek. Mikor egy lányos házhoz elérkeznek, megkérdezik:
"Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűkvel, s bikával?"
A szokás elsődleges célja a gabona, a kenyér tehát a termékenység mágikus, rituális biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre. Kép: Wikipédia
Megállnak az udvaron és az uráló elkezdi hangosan recitálni a köszöntő szövegét. A refréneknél az uráló megrázza a csengettyűit, s a többieket is zajkeltésre biztatja. Mire azok is nagy lármát csapnak ostoraikkal, a bikával, a harangocskákkal és közbe-közbe nagyokat kurjongatnak.
Ezt az uráló elmondja a búza élettörténetét, a mag elvetésétől a belőle történő kenyérsütésig, majd jókívánságokat mondanak a ház népének.
Az urálás közben a medve is táncol egyet, ijesztgeti a háziakat, elsősorban a lányokat meg a fiatalabb menyecskéket, gyermekeket. A szokás elsődleges célja a gabona, a kenyér tehát a termékenység mágikus, rituális biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre.
(Forrás: katolikus lexikon, sulinet.hu)
