Raskó György agrárközgazdász, mezőgazdasági vállalkozó tanulságos posztot tett közzé ezzel kapcsolatban Facebook-profilján. A szakember rendszeresen felkeresi Bali szigetét, ahol ott élő lányát és unokáját látogatja meg. Ezen utak alkalmával mindig nyitottan és természetesen, szakmai szemmel is tekint a balinézok napi életére, melyet a "Tri hita Karana" életvitel-elvek szabályoznak.
Raskó György Balin. Nehéz munka itt termelni, de másból nem lehet megélni a hegyek között – forrás: Facebook/Raskó György
A hármas elv lényege:
- jó kapcsolat az Istennel,
- jó kapcsolat az emberekkel,
- jó kapcsolat a természettel.
Mint írja, ezen elvrendszer alapján működik a mezőgazdaságuk is, a "Subak Abian", mely nem más, mint a természet tiszteletén alapuló tradicionális gazdálkodás. Az agrárközgazdász azt írja posztjában: Balin 1200 vízhasználati közösség van, egy Subak-ba pedig 50-400 parasztcsalád tartozik. A rendelkezésükre álló vízforrást egymás között osztják el, s az államnak nincs beleszólása ebbe.
"A balinéz paraszt minden lépése a fent említett elvek gyakorlati alkalmazása. Vigyáz a természetre, nem használ vegyszereket, bár ahogy tapasztaltam nitrogén-műtrágyát (urea) elég sokan szórnak a rizsföldekre. A Békés megye nagyságú szigeten mindent megtermelnek, kezdve a rizstől, a zöldségeket, gyümölcsöket, Arabica kávébabot, tejet, sertést és mindenekelőtt baromfihúst. Ekkora területen (körülbelül 400 ezer hektárnyi termőföldről beszélünk) biztosítják a helyi lakosság ellátását és az évente ideérkező 6-7 millió turista élelmezését is. Rizst évente kétszer, néhány helyen háromszor aratnak, a teljes terület öntözőcsatornákkal ellátott és használják is a vizet, azaz a termelés 100%-ban intenzív, öntözéses gazdálkodás. A csatornahálózat még 1300 méter magasan is kifogástalan, ott teraszos parcellák vannak, a síkvidéken meg már majdnem nagyüzemi (5-10 hektáros) táblákon történik mindez. Eszméletlen sok a kézimunka, traktort alig látni, csatornatisztító, kotró gépeket annál inkább" – írta.
Eszméletlen sok a kézi munka, gépet alig látni – forrás: Facebook/Raskó György
Ami különösen megdöbbentő: egy-egy család néhány hektárból megél, de csak azért, mert a rizs mellett zöldségeket és gyümölcsöt is termel, van néhány tehene és pár tucat sertése. A szakember számításai szerint egy hektárra vetítve az átlagos balinéz parasztcsalád 8-10 ezer euró értéket állít elő, ami rendkívül magas termelékenységet jelent – a magyar átlag valahol 2800-3000 euró között mozog. Az összehasonlítás nyilván, annyiban nem szerencsés, hogy arrafelé ismeretlen fogalom az aszály, eső és víz az év minden percében a növény rendelkezésére áll, így a kétszeri aratás átlagosnak mondható. Az inputanyag-használat minimális, a gyomirtás manuális módon történik, azaz kézzel végzik. Nem használnak rovarirtót sem, maguk gyűjtik össze a növényeken megjelenő hernyókat, ha a madarak, gekkók, békák nem tennék. A betakarított rizs szárítása a napon történik, azaz a földeken komplex ökológiai gazdálkodás folyik.
A vulkánok közelében teraszos művelést végeznek, az egyik ilyen birtok tulajdonosa, egy 60 év körüli nő, aki még mindig maga is műveli a földet. Mint azt elmondta, háromféle rizst termel, az általunk ismert fehéret, egy fekete fajtát, illetve egy barnát a cukorbetegeknek. Raskó György azt is megtudta tőle: nehéz megélni a termelésből, de a hegyekben nincs más munka. Ennek ellenére nem panaszkodott, ahogy mondta: bízik abban, hogy következő életében jobb lesz a sora.
Mindezt angol nyelven közölte: fura, de a falvakban is értenek, beszélnek angolul, ám a nyelvet nem az iskolában sajátítják el, hanem az ide érkező turistáktól. A balinéz gyerekeknek kötelező szóba elegyedniük a turistákkal a városokban, a tengerparton, ez iskolai "házi" feladat, mert angoltanárra nem futja. És mégis szinte mindenki beszél angolul, érthetően. A magyar szakember szerint ez több mint elgondolkodtató.
_fill_540x300_0.jpg)
