Kérjük, mutatkozzon be: hol végezte tanulmányait, hogyan került kapcsolatba a precíziós gazdálkodással?
Rajiv Khosla vagyok, de akik ismernek, csak Rajnak szólítanak. A Coloradói Állami Egyetem (USA) professzora vagyok. Elég hosszú ideje már, hogy érdeklődésem a helyspecifikus gazdálkodás felé fordult. Tulajdonképpen a teljes karrierem – az elmúlt 25 év – a precíziós gazdálkodáshoz kötődik. BSc diplomámat az agrártudományok területén szereztem, majd mesterképzés során talajfizikával foglalkoztam.
Doktori disszertációm a növénymenedzsment és a talaj termőképességének vizsgálata témakörében készült. A fokozatszerzést követően a helyspecifikus gazdálkodással foglalkozom. Ez tehát azt jelenti, hogy mióta elkezdődött a karrierem, azaz az egyetem oktatójává váltam, precíziós gazdálkodással foglalkozom.
Hogyan látja a helyspecifikus gazdálkodás történeti fejlődését, mik voltak a legfontosabb hajtóerők a technológia fejlődésében?
Köszönöm, ez egy érdekes kérdés. Ezt azért mondom, mert tavaly jelent meg egy könyvsorozat, amely a „Talajtudományok fejlődése” /‘Advances in Soil Science’/ címet viseli. Ennek a sorozatnak az egyik része a talajspecifikus gazdálkodásra koncentrál. Az egyik kollégámat (David Mulla – szerk.) és engem kértek fel arra, hogy a könyv megnyitó fejezetét megírjuk, aminek a címe: A precíziós gazdálkodás története és jelenlegi fejlődése.
A rövid válaszom tehát az lenne, hogy olvassák el ezt a fejezetet, ebben választ kapnak a kérdésre! A valóságban pedig – természetesen csak röviden – : A precíziós (helyspecifikus) gazdálkodás mintegy 20 éve kezdődött, és most azt mondanám, hogy még mindig a „csecsemőkorát” éli. Hosszú út áll még előttünk. Sokat megtanultunk már, különös tekintettel az automatizálásra, illetve az önállóan működő eszközökre. Előrehaladott eredményeink vannak a változtatható mennyiségű kijuttatás tekintetében, legyen az műtrágya-kijuttatás, víz- vagy növényvédőszer-kijuttatás, vagy a magok kijuttatása, azaz a tőszámszabályozás.
A távérzékelésben szintén jelentős eredményekkel rendelkezünk. Ahelyett, hogy kizárólag műholdas alapú távérzékelt képeket használnánk, már rendelkezésre állnak a pilóta nélküli légi járművek (UAV-k), vagy említhetném akár az aktív szenzorokat, amelyek saját energiaforrással rendelkeznek, és az az által kibocsátott fényt mérik. Egy traktorra helyezve ezek az eszközök a talaj és a növények variabilitását nagy pontossággal fel tudják térképezni. Ezek óriási lépések a precíziós gazdálkodás technológiai eszköztárában.
A pilóta nélküli légi járművek is óriási lépést jelentenek a precíziós gazdálkodás területén – fotó: Shutterstock
Az Egyesült Államokban melyek a legismertebb precíziós gazdálkodási eszközök? Mekkorára becsülné azon gazdálkodók számát, akik használják ezeket az eszközöket?
Az elmúlt körülbelül 16 évben a Crop Life Media, valamint a Purdue Egyetem többször is végzett felméréseket az Egyesült Államok 33 olyan államában, amelyek a mezőgazdaság szempontjából jelentősek, azt vizsgálva, hogy mennyire elterjedt a precíziós gazdálkodás. Több olyan mérési eredmény is született, amely arra ad választ, hogy hol milyen mértékben adaptálták a precíziós technológiát. Ezt a konferencián egy ábra segítségével fogom szemléltetni.
A legfrissebb felmérés szerint 80% körüli azon gazdálkodók aránya, akik azt jelezték, hogy automata sorontartással és automata kormányzási rendszerrel rendelkeznek.
Ezt követi a GPS-használók tábora, ami már nem ér el ilyen magas arányt. Ide beletartozik a GPS bármilyen használata, azaz helymeghatározás, térképezés, mintavételi pont kijelölése.
Ezen túl megint csak csökkenő létszámban alkalmazzák a változtatható mennyiségű kijuttatást, ezt elsősorban a tápanyag-kijuttatás során, illetve talajjavítási célzattal, ahol a termékenységre ható limitáló és egyéb tényezőket kompenzálják. Ezenfelül pedig van egy egész népes tábor, akik a precíziós szolgáltatásoknak 20, 15 vagy 10%-át adaptálták még csak.
A Nemzetközi Precíziós Gazdálkodók Társaságának (ISPA) alapító elnökeként hogyan látja a társaság fejlődését?
Az ISPA egy kiváló akadémiai és professzionális egyesülés. A társaság tagjai mintegy 50 országból származnak, ami nagyon izgalmassá teszi a közösséget. Az utóbbi időben látjuk, hogy a taglétszámunk bővül, a világon szinte mindenhonnan vannak újabb tagjaink. Azonban mindig szükségünk van még több emberre, különösen a fiatal generációra, akiket magával ragad a precíziós gazdálkodás, és egyben szívesen válnak tagjaivá társaságunknak.
Vannak meghatározott specifikus területek, amelyeket fejlesztenünk kell. Ilyenek: a nagy adatbázisok (big data), a prediktív analitika, az automatizálás, a robotika, és természetesen folyamatosan fejlesztenünk kell a tápanyag-menedzsmentet, ugyanakkor folyamatosan szem előtt kell tartanunk a klímaérzékenység/klímaváltozás szempontjait. Hogyan tudjuk a nitrogén-oxid lábnyomunkat csökkenteni? Tehát vannak olyan területek, amelyeket a társaságunknak egyfolytában figyelnie és fejlesztenie kell.
Van még egy fontos pont, amit meg kell említeni, amely területen a jövőben dolgoznunk kell: a döntéshozókkal kell együttműködnünk. Segítenünk kell őket abban, hogy a helyes irányokat határozzák meg, amelyek tudományosan megalapozottak, valamint a precíziós gazdálkodás már ismeri azok sarokpontjait.
A klímaváltozás szempontjait folyamatosan szem előtt kell tartani – fotó: Shutterstock
Mik azok a legfontosabb kihívások az Ön országában/régiójában, amelyekre a helyspecifikus gazdálkodás adhat választ?
Az egyik legfontosabb ok arra, hogy a technológiát csak ilyen mértékben ismerik és adaptálták a gazdálkodók, a legjelentősebb mezőgazdasági államokban a felkészült szakemberek hiánya. Mára már egész nagyszámú információ, illetve kommunikációs technológia áll rendelkezésre a mezőgazdaságban. És ha körültekintünk a szakmailag felkészült embereken, mint például a céges vagy független szaktanácsadókon, növényvédősökön, akik hagyományosan tanácsot adnak a farmereknek, nem feltétlenül szereztek képesítést azokban az infokommunikációs technológiákban, amelyeket a helyspecifikus gazdálkodás megkíván. Ezért a kérdések, illetve a kihívások a gyakorlatban jelentkeznek, amelyeket helyben kell megoldani. Tehát
az egyik legfontosabb kihívásnak az oktatást tartom.
A másik oktatási kérdés a professzionális kurzusok elérhetősége. Itt már nem feltétlenül azokra kell gondolni, akik az egyetem falai között szeretnék megszerezni a szaktudást, hanem azokra, akik egy-egy szemeszterre, esetleg rövidebb továbbképzésre térnének vissza az oktatás világába, viszont szakmaspecifikus, precíziós gazdálkodási ismeretekre szeretnének szert tenni. Sajnos ez jellemzően még nem elérhető az Egyesült Államokban.
Van néhány egyéb tényező, ami hirtelen eszembe jut és a precíziós gazdálkodás fejlődéséhez, illetve kihívásaihoz köthető: az egyik ilyen a variabilitás, azaz változékonyság megértése. Kétféle változékonyságról beszélhetünk: a térbeli, illetve az időbeli változékonyságról. Az előbbi a térhez, illetve az elhelyezkedéshez köthető, míg az utóbbi az előrehaladó időhöz.
És amíg azt hisszük, hogy ezt a két nagyon jelentős tényezőt – amelyek a helyspecifikus gazdálkodás alapjait jelentik – ismerjük, addig a valóságban ez nem így van. Azért mondom ezt, mert jelenleg, ha kimegyünk a terepre, mert meg kívánjuk ismerni a talaj tulajdonságainak eltéréseit vagy a növények fejlődése során kialakult eltéréseket, esetleg a talajnedvességtartalom-eltéréseket, ez idő- és munkaerő-intenzív, ugyanakkor meglehetősen költséges folyamat.
Tehát új technológiai innovációra van szükségünk, új technikákra és új szenzorokra, amelyek lehetővé teszik a variabilitás felmérését és karakterizálását. A következő logikus lépés tehát az eddigi ismereteinken alapuló döntéshozatal és beavatkozás lehet, ami az öt M (eredeti nyelven 5R mint "right" – szerk.) néven említhető: megfelelő input, megfelelő időben, megfelelő mennyiségben, megfelelő helyen és megfelelő formában.
A precíziós gazdálkodásban az egyik legfontosabb kihívás az oktatás – fotó: Shutterstock
Mit gondol a precíziós gazdálkodás jövőjéről? Mik a legfontosabb kutatási irányok, a legfontosabb technológiai fejlesztési igények?
Igen, ez egy fontos kérdés. Előrehaladás – és azt hiszem, említettem már, úgy, mint a Precíziós Gazdálkodók Nemzetközi Társaságának (ISPA) egyik feladata –, a nagy adatbázisok (big data), illetve a prediktív analitika a kulcsszavak. Ezek a precíziós gazdálkodás jelenlegi legfontosabb kérdései.
Amint azt mindannyian tudjuk, a precíziós gazdálkodásban millió, sőt milliárd nagyságrendben gyűjtünk adatpontokat, ráadásul nemcsak egy gazdálkodási évben, hanem többen is. Jelenleg nem tartunk ott, hogy ezt a rengeteg adatot feldolgozzuk, illetve kinyerjük ezekből a jelentéssel bíró, hasznos információkat. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos kihívás a precíziós gazdálkodásban, hogy ezt a feladatot megoldjuk.
Hozzátennék ugyanakkor egy másik kihívást is: tudom, hogy a pilóta nélküli légi járművek (UAV-k) egyre szélesebb körben terjednek el, illetve robotok alkalmazásáról beszélünk, ugyanakkor amire a precíziós gazdálkodásnak valóban szüksége van az elkövetkező 5-10 évben, azok a teljesen új típusú szenzorok; nevezetesen olyan szenzorok, amelyek tényleg lehetővé teszik, hogy megértsük, mi történik a tábláinkon – a talaj szintjén, a talajnedvesség szintjén, a talaj fizikai és kémiai paramétereit tekintve ugyanúgy, mint a vegetációs időszakban, a növényekben lejátszódó biofizikai mérések során, és azon is túl.
Röviden hogyan foglalná össze a precíziós gazdálkodás indokoltságát, helyzetét, jövőképét?
Úgy gondolom, hogy a helyspecifikus gazdálkodás fényes jövő előtt áll. Egyre több gazdálkodó látja azt, hogy a precíziós gazdálkodás milyen előnyökkel jár, mi az, amit nyújtani tud. Különösen fontos megközelítés a precíziós technológia, amikor a globális élelmiszer-biztonságra vagy a klímatudatos gazdálkodásra gondolunk, illetve ha az agrárium fenntarthatóságát és jövedelemtermelő képességét vizsgáljuk.
Köszönöm az interjút!
Én köszönöm; remélem, hogy a budapesti konferenciára minél többen eljönnek, és sok olyan kutatóval és gazdálkodóval lesz lehetőségem találkozni, akik megismertetnek a precíziós gazdálkodás magyarországi viszonyaival!
Dr. Milics Gábor, egyetemi docens – Széchenyi István Egyetem
