A vidéki nők nemzetközi napján azok előtt a nők előtt tisztelgünk, akik kulcsszerepet játszanak az élelmiszerbiztonság, megélhetés, a háztartások és a közösségek fenntartásában. A családi gazdaságban vállalt feladatok vagy a munkahelyi teendők mellett rájuk hárul a házkörüli munka, a háztartás vezetése és a gyereknevelés oroszlánrésze, emellett idős rokonaikról is általában ők gondoskodnak. Az ENSZ szerint a vidéken élő nőket többszörös mértékű diszkrimináció éri, mivel fokozott kockázata van a szegénységnek, az erőszak előfordulásának és a bizonytalanságnak.

A vidéken élő nők a világ lakosságának egynegyedét teszik ki, helyzetükről ékesen beszél az az adat, hogy ehhez képest

a földterületeknek mindössze a 2 százaléka van a tulajdonukban, miközben a mezőgazdaságból származó bevételeknek mindössze 1 százalékát kapják meg.

női gazdálkodó

Sokszor a vidéki nők is alábecsülik saját magukat – fotó: Shutterstock

A diszkrimináció nagyon sokszor láthatatlan

A falusi nők sok esetben a családi gazdaságokban dolgoznak fizetés nélküli családi munkaerőként. És bár Európában a jogszabályok a férfiak és a nők részére egyenlő hozzáférést biztosítanak a földhöz, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és döntéshozatalban való részvételhez, a társadalmi szokások gyakran meggátolják a nőket abban, hogy ténylegesen gyakorolni tudják a jogaikat.

A nők sokféleképpen járulnak hozzá a növénytermesztéshez, állattenyésztéshez, halászathoz és az akvakultúrához: aktívak a családi gazdaságokban, agráripari vállalatokban és független vállalkozóként egyaránt.

Ennek ellenére erőfeszítéseiket gyakran nem tekintik „igazi munkának”, sokszor a nők is alábecsülik magukat, kevesebbet keresnek férfi társaiknál és csak kisebb mértékben vesznek részt a vidékfejlesztéssel kapcsolatos döntésekben.

Ugyanakkor számos tanulmány bizonyította már, hogy a nemi diverzifikáció kifejezetten jót tesz a vállalatoknak, az agrárvállalkozásoknak is. A Corteva Agriscience 17 országot átfogó kutatásának megállapítása szerint

ha a mezőgazdasági cégeknél több női vezető lenne, akkor a cégek összesített bevétele közel 50 százalékkal emelkedne,

a nők által vezetett gazdaságok 20-30 százalékkal megnövekedő termelése pedig globális szinten segítene az élelmiszerhiány javításán.

vidéki nők

A nők nagyobb arányú részvétele a vállalkozások vezetésében növeli a hatékonyságot – fotó: Agroinform.hu

A világnap alkalmából két vidéken élő nőt kérdeztünk a vidéki életről, a boldogulás lehetőségeiről

Herczog Anita, a Kecskevilág alapítója:

„Azt érzem, a nagy váltást az éltemben nem a vidékre költözés, hanem az állattartás hozta. Az állattartás valóban hoz egy új szellemiséget, egy új gondolkodás módot az ember életébe, aminek van igen sok vetülete.

„A vidéki élet hátránya, hogy kultúrára és szórakozásra is kevesebb a lehetőség, de megmondom őszintén ez nekem soha nem jelentett hátrányt, mert könyvtár van helyben is, ahol kedvesek és ismernek, szórakozásra meg amúgy se lenne, időm energiám. Barátokkal, családdal meg nagyon jól lehet tartani a kapcsolatot az internet segítségével, ha nincs éppen idő személyes találkozásra.”

vidék

"Az állattartás valóban hoz egy új szellemiséget, egy új gondolkodás módot az ember életébe" – fotó: Herczog Anita

„Viszont, ha valaki vidéknem nem a mezőgazdaságban képzeli el az életét, akkor egy picit nehezebb a dolga mint egy nagy városban, de ma már tényleg kinyílt a világ mindenkinek, úgyhogy bármi is az elképzelés, az a világ bármely pontjáról megoldható, megszervezhető legfeljebb egy kicsit több idő, energia” – zárta a gondolatait a Kecskevilág gazdaság vezetője.

Takácsné Kovács Anikó, élelmiszeripari üzemmérnök, a Magyar Permakultúra Egyesület online munkacsoportjának felelőse:

„Vidéki, pontosabban kisvárosi nőként nem tudom elképzelni magamról, hogy egy nagyvárosban, pusztán egy lakásban éljek tartósan. Mindig így gondolkoztam, sőt falusi lányként tágas élettérben – gondolok itt családi házra, udvarra, kertre, szőlőhegyre, tanyára – felnőve számomra az a természetes, hogy vidéken a természettel szoros napi kapcsolatban élek – mondta

„Huszonéve olyan szerencsém van, hogy a családommal Bátaszék szívében lakva, minden szükséges infrastruktúrával körülvéve rendkívül komfortosan élhetek” – folytatta Anikó. „Őstermelőként, a családi gazdaságunk tagjaként rendszeresen járok a határban, ahol az árokpartok, csatornák menti természetes növényzet, élettér a maga biodiverzitásával sokkal jobban megragad, mint az ember által, monumentális gépekkel megművelt monokultúrás szántóföldi táblák látványa”.

„Bár vidéken élek, nem gondolom, hogy a tipikus vidéki nő életét élem, mivel már vidéken is kevesen tartják fenn magukat mezőgazdasági munkából. De azt bizton állíthatom, hogy ez az életforma egy rendkívül stabil identitástudattal és biztonságérzettel jár együtt. Vegyük például az idei tavaszi járványhelyzetet. Természetesen én is, mint a többség, bevásároltam tartós fogyasztási cikkekből, de egy pillanatig sem tartottam attól, hogy a családom éhezni fog, mert permakultúrás szemlélettel gondolkodva sajátos módon művelem meg a kertünket, valamint tartok baromfikat és néhány birkát a családi szükségleteink kielégítése céljából” – mesélte az üzemmérnök.

permakultúra

"Ez az életforma egy rendkívül stabil identitástudattal és biztonságérzettel jár együtt." – fotó: permakultura.hu

Hozzátette: „Hét éve ismerkedtem meg a permakultúrával, azóta ez az egyik legfontosabb mozgató rugóm a mindennapokban. A Magyar Permakultúra Egyesület tagjaként tavasszal permakultúra klubot szerveztem a lakóhelyemen. Fontosnak tartom, hogy tudatosítsam az emberekben és terjesszem az ökologikus, fenntartható élet irányába történő elmozdulás jelentőségét”.

„Úgy gondolom, hogy mint mindennek, úgy a városi és a vidéki létnek is megvannak a maga előnyei és hátrányai, férfiként és nőként is. Vidéken talán nagyobb kihívás az élet egy nő számára, ahol a természetes tevékenységek köre sokkal szélesebb, gondolok itt a kertészkedésre, állattartásra, fűtésre, összetettebb háztartás vezetésére. Kifejezetten a vidéki élet mellett szól, hogy ez a fajta élet sokkal több valós életélményt nyújthat számunkra, mint a városi, inkább ember kreálta életkörülmények” – vélekedett Takácsné Kovács Anikó.

„Nagyon nagy gondnak tartom, hogy a mai városi fiatalok a termőföldtől, a természettől teljesen elszakadva élik a mindennapjaikat, és ezen nem sokat segít az sem, ha rendszeresen túráznak vagy vidékre utaznak. Szomorúsággal tölt el, amikor azt látom, hogy fiataljaink a gyökereiket hátrahagyva nagyvárosokba özönlenek jobb kereset reményében, miközben vidéken elpazarlódik sok lehetőség. A lehetőségek, adottságok nem kihasználásával a permakultúra szerint az értékek hulladékká, szemétté válnak, elpazarlódnak”.

„Mindannyiunk számára fontos, hogy visszaálljon a társadalomban a helyes értékrend, ahol a vidéki életet megbecsülik. Bízom benne, hogy a pandémia sokak szemét felnyitja és egyre többen költöznek vissza a falvakba.Én sosem éreztem magam hátrányban sem a női mivoltom, sem a vidéki életünk miatt. Az életet mindig ott és úgy kell szépen élni és elfogadni, ahol éppen vagyunk” – fejezte be a mondandóját a Magyar Permakultúra Egyesület képviselője, ezzel megfogalmazva talán az egyetlen életmegoldást, amely mindenki számára elfogadhatóvá válhat.