Az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi LX. törvény – az Agrárminisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara eredményes együttműködésének köszönhetően – az alábbi jelentős módosításokat tette a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény erdőkezelésre vonatkozó szabályozásában:
- Az erdőkezelési díj alatt a továbbiakban már kifejezetten csak az erdőkezelői közreműködés díját kell érteni, az erdőkezelő által elvégzett vagy alvállalkozókkal elvégeztetett szokványos erdőgazdálkodási tevékenységek költségei – azaz minden olyan költség, amely a tulajdonos esetében is felmerült volna, ha ő lenne az erdőgazdálkodó – már külön tételt képeznek az erdőkezelő által a tulajdonos részére készített elszámolásban.
Ez erdőkezelő és a tulajdonos közötti pénzmozgás jellege is egyértelműbbé válik – Fotó: pixabay
- A szabályozásból immár egyértelműbben kiderül továbbá az erdőkezelő és a tulajdonos közötti pénzmozgás jellege is. Eszerint, ha az adott tárgyidőszakban az erdőkezelő által végzett erdőgazdálkodási tevékenység – az erdőkezelő díját is figyelembe véve – pozitív egyenleggel zárul, akkor ezt az összeget az erdőkezelő tulajdonosi jövedelemként fizeti ki a tulajdonos részére, amely jövedelem után a tulajdonos a rá vonatkozó szabályozás alapján maga adózik (az így kifizetett jövedelem jelenleg a haszonbérleti díjhoz hasonlóan személyi jövedelemadó mentes). Ha pedig a tárgyidőszakban a költségek meghaladják a bevételeket, akkor a különbözetet a tulajdonos biztosítja az erdőkezelő részére. Azaz egyik pénzmozgás sem minősül szolgáltatás számlázandó ellenértékének, ami indokolatlanul jelentős ÁFA teherrel járna, és gyakorlatilag ellehetetlenítené az erdőkezelési konstrukció alkalmazását.
További fontos módosítások, hogy az erdőkezelési szerződésben a felek
- a felesleges pénzmozgások elkerülése érdekében úgy is megállapodhatnak, hogy egy reálisan belátható későbbi időszakban várható, bevételekből előre láthatóan nem fedezhető erdőgazdálkodási költségek összegét – eddig ez a lehetőség csak az erdőfelújtási költségekre vonatkozott – az erdőkezelő visszatarthatja az adott elszámolási időszakban keletkező tulajdonosi jövedelemből, valamint
- az elszámolási időszakot rugalmasan, egy évnél hosszabb időszakként is meghatározhatják.
Szintén lényeges, erdőkezelést is érintő változás, hogy a bevezetőben hivatkozott törvény a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény állami tulajdonú erdő hasznosítására vonatkozó szabályozását is módosította.
- Eszerint az állami tulajdonú erdők hasznosítási lehetőségei közé bekerült az erdőgazdálkodási haszonbérleti és az erdőgazdálkodási integrációs szerződés keretében történő hasznosítás is.
A módosítás jelentőségét valójában az adja, hogy ugyanez a rendelkezés vonatkozik a magánerdőkben gyakran előforduló állami tulajdonrészek hasznosítására is. Azaz a módosítás nélkül ezeket a földrészleteket a tulajdonosok gyakorlatilag nem tudnák jogszerűen hasznosítani.
Az erdőkezelést ez a változás annyiban érinti, hogy az erdőkezelési szerződés keretében történő hasznosítás viszont nem került be az említett lehetőségek körébe. Ez tisztán állami tulajdonban álló erdő esetében is nehezen magyarázható, hiszen az állami földterületeknek az erdőkezeléshez sok tekintetben hasonló megbízási jogviszony keretében történő hasznosítását (elsősorban az ingatlanfenntartási feladatok ellátására) a Nemzeti Földalapról szóló törvény továbbra is lehetővé teszi. A szűkített módosítás ugyanakkor az előző bekezdésben írtak miatt az állami résztulajdonnal érintett magánerdőket is érinti, ami viszont már a magántulajdonosi hasznosítási lehetőségek indokolatlan korlátozását jelenti (a magántulajdonosok az állami résztulajdon miatt akkor sem adhatják erdőkezelésbe az erdejüket, ha az egyébként számukra a legkedvezőbb hasznosítási lehetőség lenne).
