Világszerte tombol az infláció, általános az árdrágulás, az élelmiszerárakat a dráguló energia és az aszály okozta terméskiesés is felfele nyomja. A logisztikai nehézségek hatnak az élelmezésre, éhínség által sújtott területeken élelem helyett ipari növények termesztenek, vagy nincs szakértelem, pedig termőföld lenne. Mindezek közben rekordprofithoz jutnak a globális gabonakereskedelem vezető cégei. Az ENSZ-főtitkár az energiaválságon nyerészkedő olajcégeket támadta nemrég, most pedig sokan a gabonapiac legerősebb szereplőire extraprofitadó kivetését sürgetik.
Multiüldözés, vagy jogos félelem?
Idén több mint 20 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint, számolt be az InfoRádióban Szvetnik Endre londoni tudósító. A Világélelmezési Program szerint mintegy 345 millió ember élelmiszer-biztonsága van akut veszélyben, szemben a Covid-19 előtti 135 millióval.
A világ négy legnagyobb gabonakereskedő cége az energia drágulása és az ukrajnai háború közepette rekordnyereséget könyvel el. A kereslet legalább 2024-ig meghaladja majd a kínálatot, így számukra kedvező marad a környezet – írja a The Guardian.
Négy cég, az Archer-Daniels-Midland Company, a Bunge, a Cargill és a Louis Dreyfus a becslések szerint a globális gabonakereskedelem 70-90 százalékát ellenőrzi.
Átláthatatlanság, szabályozatlanság
„A globális gabonapiacok még koncentráltabbak, mint az energiapiacok, és még kevésbé átláthatók, így óriási a haszonszerzés esélye" – jelezte Olivier De Schutter, az ENSZ élelmezésügyi előadója. Arról is beszélt, hogy az idei élelmiszerár-emelkedés annak ellenére következett be, hogy a globális gabonatartalékok vélhetően bőségesek, azonban a cégek nem eléggé transzparensek, nem hozzák nyilvánosságra, mennyi gabonát tárolnak, így nincs mód arra, hogy a készletek időben történő felszabadítására kényszerítsék őket.
Senki sem tudja, hogy valójában mekkora a gabonatartalék – fotó: Pixabay
A Cargill 23 százalékos bevételnövekedésről számolt be, ami a május 31-én véget ért évben rekordösszeget, 165 milliárd dollárt tett ki, míg az Archer-Daniels-Midland az év második negyedévében története legmagasabb nyereségét érte el. A Bunge árbevétele 17 százalékkal nőtt a második negyedévben az előző év azonos időszakához képest. A Louis Dreyfus 2021-re több mint 80 százalékkal magasabb profitot jelentett az előző évhez képest.
Globális szabadkereskedelem, vagy oligopólium?
Az Oxfam nevű jótékonysági és kampányszervezet extraprofitadót követel, spekulációt emlegetve, azonban John Rogers, a Moody's hitelminősítő elemzője szerint nem meglepő, hogy a szűkös kínálat és a kereslet élénkülése megemelte az élelmiszerárakat. „Nem hiszem, hogy összejátszanak a túl nagy profitért" – mondta, hozzátéve, hogy több más vállalat is egyre nagyobb részesedést szerez a globális gabonapiacokból. Viszont egy nem kormányzati szervezet nem nyilvános elemzése, amelyet a The Guardian látott, arra utal, hogy egyes élelmiszercégek növelik az árrésüket.
Sandra Martinsone, a nemzetközi fejlesztési jótékonysági szervezeteket tömörítő Bond hálózat politikai vezetője szerint extraprofitadók bevezetésével helyre lehetne állítani az élelmiszerpiacok egyensúlyát, és segíteni a legszegényebbeket.
Az oligopol piaci berendezkedésben (oligopólium) kevés számú eladó biztosítja a kínálatot számos vevőnek, így az eladók nagy piaci erővel rendelkeznek, és mesterségesen befolyásolhatják a piaci folyamatokat. Kartellekbe, szindikátusokba is szerveződhetnek. Olivier De Schutter szerint ezek a nagy vállalatok az élelmiszer-ellátási láncot „fojtogatják", és ezt a gyakorlatot meg kellene szüntetni, hiszen viszonylag kevés cég ellenőrzi a globális vetőmag- és műtrágyapiacokat, a gabonakereskedelmet és az élelmiszer-kiskereskedelmet.
