A számos érdekes témafelvetés közt szó esett például arról, hogyan viszonyul egymáshoz az agrárgazdaság és a vidék a mai Magyarországon. Mint elhangzott: a fővárostól és néhány nagyvárostól eltekintve Magyarország összességében tekintve vidéki jellegű, amennyiben fő szempontként azt vesszük alapul, hogyan lehet hozzájutni a jövedelemhez, illetve az alapszolgáltatásokhoz. A mezőgazdaságot ebben a viszonyrendszerben szűkülő tendencia jellemzi, amit az is alátámaszt, hogy míg a kilencvenes évek végén közel 900 ezer főt foglalkoztatott az agrárium, most ez a szám 200 ezer körül alakul. Ezen a helyzeten valamit lehetne változtatni a fejlesztéspolitika segítségével, de a mezőgazdaság, a vidék alapvető gondjait ez nem oldaná meg.
Egy korszak épp a szemünk előtt ér véget
Ezzel együtt a vidék Magyarországán még mindig erőteljes a mezőgazdasági termelés jelenléte, az itt élők többsége biztosan foglalkozik ilyen irányú tevékenységgel; karácsonyfát, zöldséget, tojást termelnek, tehát valamilyen mértékben szinte minden családban jelen van az agrárium. Mindez azt is jelenti, hogy kizárólag a számok alapján nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, hogy merre tart a magyar vidék és vele a mezőgazdaság, pláne akkor, ha más viszonyrendszerben, más fogalmakban és definíciók szerint gondolkodik az EU, mint mi.
A vidék és vele együtt a mezőgazdaság képe nagyot változik – forrás: Pixabay
Azt elmúlt 100 évben az agrárium feladata volt a vidéki népesség eltartása, ez a korszak azonban lezárulni látszik az utóbbi években, ma már nem lehet azt mondani, hogy a vidéki emberek megélhetését a mezőgazdaság biztosítja. Amelyik település csak erre a szektorra alapoz, az általában nagyon komoly válságba jut, ezt nemcsak hazai, hanem európai, sőt, USA-beli példák is igazolják. Minden olyan település, amely nem tudta megtalálni maga számára a kiutat abból, hogy hogyan tudja foglalkoztatni a népességét, az nagyon komoly leépülést szenvedett el. Sajnos, a településeken átlagosan tevékenykedő 3-4 gazda és a hozzájuk kapcsolódó 10 foglalkoztatott nem tudja a 6-700 fős településeket megmenteni a leépüléstől. Ehhez kell valami más: turizmus, ipari üzem, beszállító, a közelben húzódó autópálya, azaz egyfajta városiasodás. Összességében megállapítható tehát, hogy az agrárium termelési oldalról sokak ügye volt, de ez éppen napjainkban szűnik meg, ennek a folyamatnak a megélői, szemtanúi lehetünk.
A lakosságot meg kell nyerni a mezőgazdaság ügyének
Az is elhangzott: a városokban érzékelhető egyfajta hagyományos parasztellenesség is: "ezek felvonulnak, támogatásokat kapnak", stb., ezért az egész lakosságot meg kell nyerni a mezőgazdaság ügyének. Tudatosítani kellene az emberekben, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-előállítás az élet záloga, a táplálékunk megteremtője, az egészségünk alakítója és a szórakozásunk (lásd vadászat és horgászat) egyik fontos szegmensét is az agrárium adja. Azaz a társadalom sokkal nagyobb hányadát befolyásolja, mint azt általában gondolnánk; nem egyszerű takarmányozásról van szó. A mezőgazdaság ezért nem sokak, hanem mindenki ügye.
_fill_540x300_0.jpg)
Az agrárium működése, az élelmiszerellátás biztonsága mára, napjaink válságos világában nemzetbiztonsági üggyé vált. Már nem a versenyképesség a legfontosabb tényező, hanem az ellátásbiztonság, az, hogy legyen többfajta élelmiszer – az se baj, ha drága, de legyen.
Érdekes, hogyan változott, változik a "paraszt" kifejezés értelmezése is, korszakonként eltérő, hogy pejoratív, vagy pozitív megközelítésben használja-e a társadalom. A háború előtt például nagyon sok vidéki ember szeretett volna 'paraszt' lenni, mert a parasztnak földje volt, ami bizonyos státuszt jelentett.
Csak az viheti valamire, aki megbecsüli az adatot
S hogy melyek a hazai mezőgazdaság kitörési pontjai? Egyértelműen az adatok okszerű és rendszerszerű használata, ma az adat a legnagyobb kincs. Nem véletlen, hogy például a Lidl áruházlánc is egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy nagy-britanniai sertéstartó beszállítói precíziós technológiákat alkalmazzanak a termelés során. Ugyanis ettől válnak költséghatékonnyá és fenntarthatóvá. A magyar termelőknek van még néhány évük arra, hogy felkészüljenek erre a növekvő elvárásra, de sokat nem lehet már egy helyben toporogni.
Nagy probléma az elöregedés, ami hozzájárul a birtokkoncentrációhoz – forrás: Pixabay
Adatokat kell gyűjteni, mert aki nem teszi, az nem tudja teljesíteni vagy a jogszabályok, vagy a piac által támasztott követelményeket. Egy ilyen komplex rendszer kialakításához és működtetéséhez azonban mindenképpen szükség van egy koordinátorra, ami lehet – ahogy a példa is mutatja – akár egy áruházlánc, egy húsfeldolgozó, vagy takarmány-előállító cég is.
Az is elhangzott: a magyar gazdák egy része óriási pénzeken "ül" és nem fektet be, holott az említettek miatt a modernizáció létfontosságú a szektor egésze szempontjából.
A fejlődéshez és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állnak, de a változáshoz szükség van a gazdákra is. Nagy gond, hogy a gazdatársadalom elöregedő és a gazdaságokat nem feltétlenül veszik át a fiatalok. E helyett gyakran jön egy szakmai befektető és megvásárolja a gazdaságot. A magyar mezőgazdaság így válik majd birtokkoncentrált, tőkevezérelt iparággá. Ez egyébként globális tendencia, s úgy tűnik, a folyamat megállíthatatlan.
_fill_540x300_0.jpg)
