Aki járt már koros bükkerdőben, maradandó élményt szerez amikor a katedrálisszerű rengetegben, az ezüstös és szürke, sima törzsű faóriások oszlopként magasodnak a feje fölé. A közönségszavazatok alapján a bükk lett az év fája 2024-ben! – írja az egy.hu.
A sima törzsű faóriások oszlopként magasodnak az ember feje fölé – fotó: pixabay.com
1996 óta minden évben az Országos Erdészeti Egyesület megválasztja az év fafaját. Míg a kiválasztást eleinte a mozgalom kuratóriuma végezte, 2013 óta már a "Az év fája" weboldalon nyílt szavazással dől el, hogy a szakemberek által kijelölt három hazai fafaj közül melyik viselheti az „Év Fája" címet.
A versenyzők kiválasztása azonban kettős célt szolgálva túlmutat önmagán: a szakemberek az ismertetésük mellett egyúttal az élőhelyük védelmére is fel szeretnék hívni a figyelmet. 2024-ben az Év Fája címért a kecskefűz, a rezgőnyár és a közönséges bükk versenyzett, amelyek közül végül toronymagasan a közönséges bükk (Fagus sylvatica) kapta a legtöbb voksot.
A bükkfák akár negyven méter magasra is megnőhetnek, a lombkoronájuk erősen zárt, ennek eredményeképpen a bükkerdők gyep- és cserjeszintje gyér. Oszlopszerű törzsük csak magasan ágazik el, mivel a növekedésük során az oldalágak visszaszáradnak, lehullanak. Ennek köszönhetően a bükkerdőben a fák között messzire el lehet látni.
Az ághelyek és a rejtett göcsök közelében a sima kérgen egy kéregredő, az úgynevezett „kínai bajusz" alakul ki, amelynek méretéből és alakjából az ághely mélységére és a göcsök nagyságára is lehet következtetni, amelyek egyben a fa felhasználhatóságát is meghatározzák.
Az ezüstös törzsek fölött nyáron mélyzöld lombkorona található, amely később az aranyló őszi pompájával is lenyűgöző látvány. Virágjaiból töviskékkel fedett kupacs fejlődik, amelyben termést találunk, ez a bükkösök környékén élő lakosság élelmezésében néhol napjainkban is szerepet játszik (például megszárítva liszt őrölhető belőle, amiből kenyér süthető).
A „bikkmakknak" nevezett termésnek korábban a sertéstartásban is komoly szerep jutott: a bükkös területekre a félvadon tartott kondákat gyakran hajtották makkoltatni.
A bükkfák aranyló őszi látványa is lenyűgöző – fotó: pixabay.com
A bükkfa jellemzően a hatszáz méter fölötti erdők zonális faja, a mérsékelt öv északi részén elterjedt. Amennyiben a helyi domborzati és klíma adottságoknak köszönhetően hidegebb, csapadékosabb területek alakulnak ki akkor bizonyos esetekben ennél alacsonyabb területeken is találkozhatunk vele (ezek az extrazonális bükkösök).
A bükk fája sokféle módon hasznosítható, mivel gőzöléses technikával kiválóan alakítható keményfa, így a thonet bútoroknak is fontos alapanyaga, viszont könnyen vetemedik, emiatt kültéri használatra alkalmatlan. Magas égéshőjének köszönhetően nélkülözhetetlen energiaforrása volt a mészégetésnek, de faanyagát faszénégetésre is szívesen használják.
Az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk – a klímaváltozás miatt ennek a hűvös klímát kedvelő fajnak a melegedő éghajlatban való megőrzése az egyik legnagyobb kihívás a jelenkori erdészet számára.
