Hogy kerül a sivatag a városba?

A Skóciából származó kifejezést az 1990-es évek elejétől használják, olyan hátrányos helyzetű területek leírására, ahol nincs megfelelő hozzáférés tápláló élelmiszerekhez, gyümölcsökhöz és zöldségekhez vagy olcsóbb élelmiszerboltokhoz, illetve egyes lakosok hozzáférése jobb ezekhez mint másoké.

Az élelmiszer-sivatag nem korlátozódik az olyan területekre, ahol nagy távolságok vannak az üzletek vagy élelmiszerboltok között.

Még egy virágzó városban is, amely egyébként bőséges élelmiszerbolt-lehetőséget kínál lakóinak, lehetnek fejletlen régiók vagy periférikus külvárosok anélkül, hogy ezekben elérhetőek lennének a megfizethető termékeket árusító élelmiszerboltok. Az is előfordulhat, hogy élelmiszerboltokkal körülvett területeken még mindig az élelmiszer-sivatag határain belül járunk,  ha az ezekben az üzletekben kínált élelmiszerek nem táplálók vagy megfizethetők.

A kifejezést az 1990-es évek elejétől használják, az olyan területek leírására, ahol nincs könnyű hozzáférés tápláló élelmiszerekhez – például gyümölcsökhöz és zöldségekhez – vagy megfizethető élelmiszerboltokhoz.

A kifejezést olyan területek leírására használják, ahol nincs megfelelő hozzáférés tápláló élelmiszerekhez, vagy megfizethető élelmiszerboltokhoz. Kép: Unsplash

Az USA-ban azonosították őket először

2017-ben az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma arról számolt be, hogy 39,5 millió ember, vagyis a lakosság 12,8 százaléka él alacsony jövedelemmel jellemezhető területeken, ahol az élelmiszerhez való hozzáférés korlátos. Belőlük 19 millió ember népszámlálási adatokkal is igazoltan, konkrétan élelmiszer-sivatagoknak minősíthető helyeken él, melyek több mint egy mérföldre 1,6 kilométerre vannak egy szupermarkettől a városi vagy külvárosi területeken, és több mint 16 kilométerre vidéken.

Az élelmiszer-sivatagokat általában alacsony jövedelmű lakosok lakják, akiknek nincs megfelelő hozzáférésük a közlekedéshez sem, így ők értelemszerűen kevésbé vonzó piacot jelentenek a nagy áruházláncok számára. Ezeken a területeken hiánycikknek számítanak a friss élelmiszerek, a húsok, a gyümölcsök és a zöldségek. Ehelyett a rendelkezésre álló élelmiszerek jellemzően feldolgozottak, magas cukor- és zsírtartalmúak, amelyek hozzájárulnak az elhízáshoz is.

Nem csak az USA érintett

Az élelmiszer-sivatagokat vizsgáló tanulmányok gyakran az Egyesült Államokra összpontosítanak, mivel ott nagy különbségek vannak az előnyös és hátrányos helyzetű társadalmi-gazdasági csoportok és régiók között, ezért sok minden, amit az élelmiszer-sivatagokról és azok egészségre gyakorolt ​​hatásáról tudunk, az Egyesült Államok társadalmi, politikai és földrajzi körülményeihez kapcsolódik.

A jelenség azonban korántsem korlátozódik az Egyesült Államokra, és az élelmiszerekhez való hozzáférés egyenlőtlenségei Európában is megtalálhatóak, melyek hatással vannak mindennapi élelmiszer-környezetünkre.

A korlátozott élelmiszer-környezetek hatásai számos egészségügyi problémához vezethetnek. A világ minden tájáról származó tanulmányok feltárták, hogy az élelmiszer-sivatagok alapvetően elhízásra hajlamosító környezetek, megkönnyítik az elhízáshoz vagy túlsúlyhoz vezető életmódot.


Élelmiszer-sivatagok létrejöhetnek egyszerűen azért, mert egy adott régióban nincs elegendő élelmiszerbolt.

Élelmiszer-sivatagok jöhetnek létre ha egy adott régióban nincs elegendő élelmiszerbolt. Kép: Unsplash

Miért jönnek létre az élelmiszer-sivatagok?

A világ különböző részein más-más formában találkozhatunk az élelmiszer-sivatagokkal. Nagyon sokféle tényező határozza meg a tápláló és megfizethető ételekhez való hozzáférésünket  – például az étrendi preferenciák, a relatív jólét, a kultúra vagy akár a főzési lehetőségek. Van ugyanakkor néhány kulcsfontosságú minta is, amelyek segíthetnek megérteni, hogy esetleg egy élelmiszer-sivatagban élünk-e akár mi magunk is.

1. Az üzletek földrajzi elérhetetlensége

Először is, élelmiszer-sivatagok jöhetnek létre egyszerűen azért, mert egy adott régióban nincs elegendő élelmiszerbolt – például szupermarketek, vegyesboltok vagy termelői piacok. A közeli lehetőségek hiányában sokan kénytelenek nagyobb távolságokat megtenni az élelmiszerboltig – a kevesebb jövedelemmel rendelkező emberek sokszor a tömegközlekedést sem tudják erre igénybe venni, autójuk pedig nincs.

A szegény vásárlók nem is kísérleteznek olyan minőségi élelmiszerek megvásárlásával, melyeket például a gyerekek nem esznek meg szívesen.

A szegény vásárlók nem vásárolnak olyan minőségi élelmiszereket, melyeket a gyerekek nem esznek meg szívesen. Kép: Unsplash

2. Hiány mutatkozik a környéken a tápláló élelmiszerekből

Még ha lakóhelyünkön élelmiszert kínáló üzletek vesznek is körül bennünket, kérdés, hogy milyen típusú élelmiszereket kínálnak. Ha nem árulnak friss termékeket, ha kínálatuk hiányos, vagy csak egészségtelen élelmiszereket kínálnak, hogy növeljék a profitot vagy bizonyos beszállítói statisztikákat feljavítsanak, ugyanúgy élelmiszer-sivatagot teremthetnek.

3. Gond lehet az élelmiszer megfizethetősége

Ha például egyes turisták által sűrűn látogatott városrészekben, csak olyan élelmiszerboltok találhatók, melyek drága termékeket árulnak, a környéken lakók máshová kényszerülhetnek a heti élelmiszer-szükségleteiket beszerezni. Hasonlóképpen, a dzsentrifikáció ahhoz is vezethet, hogy a környék lakói elveszítik a megfizethető élelmiszerekhez való hozzáférésüket, az új, gazdagabb betelepülő emberek miatt, akik folyamatos áremelkedéseket generálnak.

Egyes turisták által sűrűn látogatott városrészekben, csak olyan élelmiszerboltok találhatók, melyek drága termékeket árulnak.

A turisták által sűrűn látogatott területeken, csak olyan boltok találhatók, melyek drága termékeket árulnak. Kép: Unsplash

Okok, melyekre nem is gondolnánk

A hozzáférés akadályai a környéken lakók személyes körülményei alapján is kialakulhatnak, ilyenkor az élelmiszer-sivatag jelensége csak bizonyos, helyben élő lakosokat érintenek, másokat pedig nem. Az elszigetelt idős emberek például gyakran nem jutnak megfizethető tápláló ételekhez önállóan, ha nem kapnak segítséget ehhez.

A rendhagyó munkaidőben dolgozók számára is kihívás megfelelő időpontot találni a bevásárláshoz. A szegény vásárlók nem is kísérleteznek olyan minőségi élelmiszerek megvásárlásával, melyeket például a gyerekek nem esznek meg szívesen. A szegényebb anyák gyakran ha ők maguk éhesek, spórolásként bekapnak pár falat kekszet, a jobb élelmet csak a családjuk többi tagjának szánva.

Az élelmiszer vásárlással kapcsolatos döntéseket a vásárlók táplálkozással kapcsolatos ismeretei és érdeklődésük is befolyásolja. Az okok listája hosszú, bonyolult, és nem egyszerű egyetlen intézkedéssel vagy javaslattal javítani a helyzeten.

Az élelmiszervásárlással kapcsolatos döntéseket nagyban befolyásolja a vásárlók táplálkozással kapcsolatos ismerete és az egészséges élelmiszerek fogyasztása iránti érdeklődésük is.

Az élelmiszer vásárlási döntéseket befolyásolják a vásárlók ismeretei és érdeklődésük is. Kép: Unsplash

A vidéki és a városi élelmiszer-sivatag közötti különbség

Az eltérés főképp a népsűrűségben és a legközelebbi szupermarkettől való távolságban jeletnkezik. Az Egyesült Államok vidéki területeinek húsz százaléka minősül élelmiszer-sivatagnak melyek leginkább a Közép-Nyugaton fordulnak elő. A vidéki élelmiszer-sivatagok létrejötte többnyire annak a következménye, hogy a nagy szupermarketek megjelenésével olyan verseny indult, ami lehetetlenné tette a kisebb vállalkozások túlélését, sok kis élelmiszerbolt szűnt meg. Ez a hatás megnehezíti a tápláló, teljes értékű élelmiszer alapanyagok beszerzésének feladatát azok számára, akik távolabb élnek a nagy szupermarketektől, és vidéken a távolságok is jellemzően nagyobbak.

A legtöbb esetben a vidéki élelmiszer-sivatagokban élő emberek szegényebbek, és alacsonyabb a családi jövedelmük, valamint általában idősebbek is, mivel az ide született fiatalok - a 20–29 évesek - elvándorolnak, jobb lehetőséget keresve maguknak, amint ezt megtehetik.

Romló egészségi állapot

A County Health Ratings 2013-as adatai alapján a vidéki amerikai élelmiszer-sivatagokban élő lakosok egészségi állapota is nagyobb valószínűséggel rosszabb, mint a városi élelmiszer-sivatagokban élőké. A vidéki közösségekben élők lényegesen alacsonyabb pontszámot értek el az egészségmagatartás, a halálozást indukáló (morbiditási) tényezők, a klinikai ellátás és a fizikai környezet területén. A kutatások számos tényezőt azonosítottak az eltérések okaként, beleértve az infrastruktúra korlátait, a társadalmi-gazdasági különbségeket, a biztosítási fedezet hiányosságait, valamint a közlekedési halálesetek és balesetek magasabb arányát. Egy 2009-es tanulmány kimutatta, hogy a megkérdezettek 64 százaléka nem jutott megfelelő napi mennyiségű zöldséghez, és 44,8 százalékuk nem jutott elegendő napi mennyiségű gyümölcshöz.

Összehasonlításképpen, a megkérdezettek mindössze 29,8 százaléka nem jutott megfelelő fehérjéhez.

A gyümölcsökhöz és zöldségekhez való hozzáférés hiánya vitaminhiányt okoz, ami végül egészségügyi problémákhoz vezet az ilyen területeken élőknek. A kutatás kimutatta, hogy egyéni és közösségi intézkedésekre, valamint közpolitikai fejlesztésekre is szükség lenne ahhoz, hogy a vidéki élelmiszerboltok kapacitását fenntartsák, mi több növeljéék, hogy tápláló, jó minőségű, megfizethető élelmiszereket biztosítsanak. Ezek a boltok csak így lehetnének elég nyereségesek ahhoz, hogy talpon maradjanak.

A gyorséttermek szerepe

Az elhízást és más - általánosan talán az egyéni diétával kapcsolatos betegségekhez sorolható - állapotokat befolyásoló fontos tényező a gyorséttermek és a szupermarketek földrajzi távolsága az egészséges és teljes tápértékű élelmiszereket kínáló élelmiszerboltokhoz képest.

Egy tanulmány szerint a gyorséttermekhez való közelség magasabb testtömeg index-el (BMI), az egészséges és teljes tápértékű élelmiszereket kínáló élelmiszerboltokhoz való közelség pedig alacsonyabb BMI-vel jár együtt.

Egy 2011-es adatsor, a Koszorúér-kockázat kialakulása fiatal felnőtteknél (CARDIA) tanulmány tizenöt év adatait felhasználva vizsgálta meg több mint 5000 fő, 18–30 éves fiatal amerikai felnőtt gyorséttermi fogyasztási szokásait, különböző földrajzi környezetekben. ​​A tanulmány megállapította, hogy a gyorséttermek gyakori látogatása közvetlenül összefüggött azok közelségével az alacsony jövedelmű résztvevők körében. A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az olyan alternatív szakpolitikai lépések, mint például az egyes élelmiszerek állami preferálása, az élelmiszerköltségek állami módosítása (támogatás vagy adózás útján) kiegészítheti, sőt egyenesen szükséges is lehet az egészséges táplálkozási szokások kialakításához. Ugyanakkor a gyorséttermek működését érdemes ugyanezen okok miatt szigorúbb szabályozás alá vonni. Egyes városokban például már korlátozzák azon gyorséttermek és egyéb élelmiszer-kiskereskedők terjeszkedését, melyek nem helyeznek megfelelő hangsúlyt az egészséges élelmiszerhez történő hozzáférésre.

Meg lehet szüntetni az élelmiszer-sivatagokat?

A probléma nem kezelhető csupán új üzletek megnyitásával, az élelmiszerekhez való hozzáférés rendszerszintű probléma. Megoldás lehet a helyi vállalkozások ösztönzése, a gazdálkodók ártámogatásának növelése, a minimálbérek emelése, a táplálkozással kapcsolatos oktatás és az egészségtelen élelmiszerek népszerűsítésének korlátozása. A különböző élelmiszer-sivatagi közösségek társadalmi, kulturális és gazdasági körülményeiktől függően eltérő kihívásokkal néznek szembe, ezért a megoldásokat a szükségleteikhez és a helyzetükhöz kell igazítani.

(Forrás: Foodunfolded)