Az agrárközgazdász szakember a helyzetről, a kilátásokról és a jövőképről a Facebook-on posztolt. A posztban azt írta:
"Ma reggel már a második telefont kapom hazai gazdáktól, hogy nem tudnék-e vevőt szerezni malmi minőségű búzájukra. Nagyon kéne már a bevétel, lehetőleg még az idén. A kérés abból a szempontból szokatlan, hogy a gazdáknak az év vége felé jellemzően inkább olyan kérésük szokott lenni, hogy oké, már túl sok a bevételem erre az évre, a teljesítést át kellene tolni a jövő év elejére. Az idén nem így van, a gazdák kifogytak a cash-ből."
Majd úgy folytatta: vevőt persze, mindig lehet találni gabonára, olajos magra egyaránt; az idén azonban nagy kérdés az ár, ami a nemzetközi piacokon sajnos, igencsak rosszul alakul. A napi piaci árak a tavalyi, hasonló időszakban tapasztaltaknak körülbelül a felét érik el. Az étkezési búzáért a Dunántúlon most 65-66 ezer forintot kínálnak tonnánként. Tavaly a búza 125 ezer forint körül ment. A kukorica most 55-57 ezer Ft/t, tavaly meg a duplája volt novemberben – írja Raskó György.
Raskó György: Kevesebb ráfordítással, azaz alacsonyabb önköltség mellett, magasabb hozamok elérésével talpon lehet maradni hosszú távon is – forrás: facebook
Ám a szakember szerint az egész világon alacsonyak most az árak, Argentínában ugyanúgy, mint Franciaországban.
"A hazai árutulajdonosok, termelők, kereskedők maximum abban bízhatnak, hogy tavaszra begyengül a forint... Öt százalékos gyengülés 400 Ft/eurós árfolyamot jelentene, azaz a gazdák maximum 4-5 ezer Ft/t árfolyamnyereséget érhetnének el. Ez nem kevés és az MNB nem biztos, hogy akar ekkora árfolyamesést. De világpiaci árak ide, vagy oda, az igazi probléma a magyar termelők számára a magas termelési költségekben rejlik. Egy tonna búza teljes termelési költsége az idén számításaim szerint 65-70 ezer forint között lesz, azaz termelése a mai árak mellett a gazdák többsége számára veszteséget hoz. A kukorica még ennél is rosszabb pozícióban van. Önköltsége a viszonylag jó terméshozamok mellett is magas marad, biztosan 60 ezer Ft/t felett átlagban, így aki most kényszerül eladni kukoricáját, annak vesztesége hektáronként 40-60 ezer forint körül valószínűsíthető.
Az eladással ugyan várhat jövő tavaszig, de a legjobb esetben is csak arra számíthat, hogy nullára kijön. A két fontos olajos magunk, a napraforgó és a repce sem hoz mérhető hasznot a gazdáknak az idén, noha egészen jó termésátlagok voltak. A két növényből talán a repce lesz nyereséges, a napraforgó-termelők többsége számára kizárt a profitrealizálás. Miért írom ezeket? Mert az említett négy növény: a búza, a kukorica, a napraforgó és a repce a szántó művelésben lévő vetésterület több, mint 80%-át adja. A maradék 20%-on árpát, cukorrépát, burgonyát, lucernát, szóját és egyéb – kis területet elfoglaló – haszonnövényt termelnek, de tudomásom szerint idén e termények sem igazán jövedelmezőek.
Összefoglalva: bár 2023-ban a szántóföldi növénytermelés kifejezetten jó évet zár a termelés mennyiségét, a hozamokat illetően, még sincs jövedelem, mert a hazai és a nemzetközi árak nagyon alacsonyra zuhantak. És az árakban nem várható érdemi javulás jövőre sem. Sajnos, a hazai növénytermelés egésze felett sötét felhők gyülekeznek. Vége az aranyéveknek, amikor a magas termelői árak mellé még az unió is odatette a földalapú támogatását. A vetésszerkezet-váltás, átalakítás elkerülhetetlennek látszik. A gabona- és olajos magvak helyett más "pénzes" növényeket kellene termelni – mondják az okosok.
Én meg azt mondom, hogy inkább a hatékony termelésre koncentráljunk. Kevesebb ráfordítással, azaz alacsonyabb önköltség mellett, magasabb hozamok elérésével talpon lehet maradni hosszú távon is. Ha ez nem, vagy csak részben sikerül, akkor a magyar gazdák csak abban bízhatnak, hogy az unió a következő években is folyósítja a földalapú, s egyben nagyvonalú agrártámogatásokat. Ehhez viszont bent kell maradni az EU-ban. Huxitpárti gazdák figyelem, egy kis józanságot kérünk tőletek!" – zárta bejegyzését Raskó György.
