Újabb több tízmilliárdos pályázat az élelmiszeriparnak

Mindez a PREGA Konferencia élelmiszeripari szekciójának kerekasztal-beszélgetésén hangzott el. A résztvevők Éder Tamás (Bonafarm), Kis Miklós Zsolt (Miniszterelnökség), Süth Miklós (Fornetti Kft.), Vajda Balázs (Pápai Hús Kft.) és Véha Antal (Szegedi Tudományegyetem), a moderátorok Keleti Marcell (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) és Kulmány István (Agrárgazdasági Kutató Intézet) voltak.

Szóba került az is, hogy mennyire használható az egyetemeken megszerezhető tudás az élelmiszeripar mindennapi gyakorlatában.

Kis Miklós Zsolt agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkár a PREGA kerekasztal-beszélgetésén jelentette be, hogy a legfrissebb pályázati kimutatásaikban körülbelül 30-50 milliárd forintnyi maradványforrást „találtak”. Ez alapján hamarosan új pályázati felhívást hirdetnek meg az élelmiszeripar számára.

A pályázókkal való kapcsolattartás során azt tapasztalták, komoly nehézségeik támadtak az építőipari áremelkedések miatt, nem kevesen már azon hezitálnak, hogy mégsem valósítják meg a beruházásaikat. A végtelenségig nem tudnak rugalmasak lenni – értékelte a helyzetet. „Egész egyszerűen” nem lehet egy már megnyert pályázat esetében úgy többletforrásokat biztosítani, amit utána az Európai Unió el is fogadna.

Kis Miklós Zsolt bejelentette, hogy hamarosan új pályázat nyílhat meg az élelmiszeripar számára – fotó: Agroinform.hu

Az előző hétéves ciklusban, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban az akkori döntéshozók is szembesültek azzal a helyzettel, hogy a kihelyezett a forrásokat nem minden esetben költik el a pályázók. A felhasználatlan összeg a 100 milliárdot is elérte. Épp ezért szeretnék minél hamarabb megismerni ezeket a képleteket, hogy minél előbb reagálhassanak. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy a pályázati költés figyelemmel kísérését szolgálta az a szabály, mely szerint a támogatás elnyerése után hat hónappal el kellett számolni az összeg 10 százalékával. Nem járt szankcióval, mégis igen sok bírálat érte.

Kis Miklós Zsolt: "Örökös dilemma, képesek-e a fejlesztések által kinőni magukat a kisvállalkozások, de mindenesetre a VP keretében egyelőre csak a jelenlegi feltételekkel tudunk forrást biztosítani" – fotó: Agroinform.hu

A most feltárt összegre feltehetőleg a nyár vége, ősz eleje táján hirdetnek pályázatot, „természetesen ha folyamatosság fennmarad” – utalt az áprilisi parlamenti választásokra. A jogosultsági kör nem változik, mert a „lehatárolás érvényben van”.

Aztán majd az élet eldönti, hogy az infrastrukturális élelmiszeripari beruházások révén megállnak-e ezek a kisvállalkozások a saját lábukon öt-tíz év múlva is, hiszen annyira gyorsan változik a piac. Még nem látható, képesek-e kinőni magukat az ilyen fejlesztések által, hogy állják-e hosszú távon a versenyt a nyugat-európai nagyvállalatokkal szemben, mert ezek más mértékegységet képviselnek még a hazai nagyvállalatokhoz képest is. Ez örökös dilemma, de mindenesetre a VP keretében egyelőre csak a jelenlegi feltételekkel tudnak forrást biztosítani – hangsúlyozta az agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkár.

Funkcionálisan jól eltalált kutatás-fejlesztési támogatások kellenének

Az élelmiszer-ipari szereplők mennyire elégedettek a mostani támogatási környezettel? – hangzott el az első körkérdés.

Vajda Balázs, a Pápai Hús Kft. minőségfelügyeleti főosztályvezetője a kérdésre adott válaszában azt hangsúlyozta, mivel egy formálódó, újjáalakuló, magyar nagyvállalatról van szó, egyéb úton-módon kell megtalálniuk a fejlesztési forrásaikat. A következő hónapokban dől el, hogy a különböző pályázati forrásokból miként tud a Pápai Hús egy-egy szeletet kiragadni.

Az eltelt jó egy év óta a cég tulajdonosa egyfajta megelőlegezett bizalommal van mind a szakemberek, mind az ágazat iránt, hiszen a szükséges beruházásokat megfinanszírozta. Kvázi előfinanszírozást hozott be a húskombinát életébe.

Vajda Balázs: "Közel vagyunk a nyugati határhoz, az emberek kijárnak Ausztriába, Németországba dolgozni" – fotó: Agroinform.hu

A támogatásokról általánosságban elmondta: ezek nélkül jelen helyzetben a magyar élelmiszeripar nem versenyképes. Tehát mindenképpen kell a támogatás.

Süth Miklós, a Fornetti Kft. stratégiai igazgatója egy történetet osztott meg a hallgatósággal arról, milyen tapasztalatok alapján döntött úgy a pénzügyi igazgatójuk, hogy nem kérnek a támogatásokból.

Az egyik alapvető problémájuk az, hogy három évig, amíg a pályázat tart, nem lehet bevételt realizálni a kutatás-fejlesztés eredményéből. A másik pedig a hatalmas adminisztrációs teher. Egy olyan vállalatnál, ahol iparszerű termelés közben történik a kutatás-fejlesztés, szinte lehetetlen minden részt vevő munkatárs idejét elkönyvelni. Kimutatni, hogy például a szalag mellett dolgozók hány percet fordítottak kutatás-fejlesztésre, és mennyit a saját mindennapi munkájukra.

Süth Miklós elmondta, miért nem kérnek a támogatásokból – fotó: Agroinform.hu

Éder Tamás, a Bonafarm Csoport vállalati kapcsolatok és PR-igazgatója annak adott hangot, hogy nem szeretné, ha ez a beszélgetés elmenne a támogatások irányába, „hiszen egy olyan konferencián jöttünk össze, amely a jövőbe nézne”. Annyit azonban jelzett, örvendetes lenne, ha funkcionálisan jól eltalált kutatás-fejlesztési támogatások lennének, amelyek keretében az egyetemeken és a kutatóhelyeken és a cégek közreműködésével olyan alapkutatások folynának, amelyek fontosak az élelmiszeripar számára. Amelyek által néhány éven belül akár pénzt is lehetne csinálni a gyakorlatban.

Éder Tamás: "Örvendetes lenne, ha funkcionálisan jól eltalált kutatás-fejlesztési támogatások lennének." – fotó: Agroinform.hu

Véha Antal, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, az Élelmiszer-mérnöki Intézet vezetője ehhez hozzátette: kifejezetten az élelmiszeripar alkalmazott kutatásait igyekeznek felvállalni. Nemcsak kutatnak és fejlesztenek, hanem „innoválnak” is.

Óriási előrelépésnek tartja, hogy a cégek megkeresik őket, és egyre jobban bevonják őket a különböző gyakorlati fejlesztéseikbe. Ez merőben új csapásirányt jelent, amely a pályázati rendszernek köszönhető – jelentette ki. Reméli, mindenki haszonélvezője lesz ennek a folyamatnak. A kutatók új műszerekhez és új gondolatokhoz juthatnak az ipartól, az ipar pedig hasznos segítséget kap a kutatóktól. Ez nyilván visszahat majd az oktatásra, a mérnökképzésre is – szaladt előre az utolsó témára.

Véha Antal: "A kutatók új műszerekhez és új gondolatokhoz juthatnak az ipartól, az ipar pedig hasznos segítséget kaphat a kutatóktól" – fotó: Agroinform.hu

A termelékenységi mutatók már gyengébbek, mint a V4-eké

Mennyire van lemaradva a magyar élelmiszeripari technológia a külföldi konkurenciához képest? – ez a következő körkérdés.

Süth Miklós a saját területükre vonatkozóan úgy látja, egyáltalán nincsenek lemaradva. Sőt az az élmény is megadatott számukra, hogy amikor a svájci Aryzta – a világ második legnagyobb fagyasztottpékáru-forgalmazója – felvásárolta őket, képviselőik nagyon elismerően beszéltek a magyarországi gyártási körülményekről, sőt még tanulnivalót is láttak. Magyarországon már meg tudják tenni, hogy nemcsak kiszolgálnak valamilyen rétegigényt, hanem fel is tudják kelteni. A nemzetközi piacokon ilyet még nem sikerült produkálniuk – tette hozzá.

Éder Tamás: "Kivételek ugyan vannak, de minden adat azt mutatja, hogy le vagyunk szakadva, elsősorban a technológiai elmaradás következtében. Termelékenységi mutatóink a legtöbb esetben már gyengébbek, mint a visegrádi országoké (V4-ek), pedig ők sem tartoznak a csúcskategóriába."

Az elmúlt időszakban bonafarmosként nagyon sok alkalmuk volt vágóhidak és húsfeldolgozók összehasonlítására. Azt tapasztalták, hogy a nyugat-európai élüzemek egy munkavállalóra jutó termelékenysége 2-3-szorosa a hazainak, „értelemszerűen” a technológiai fejlettségüknek köszönhetően. A baromfi-, a tej-, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó iparban is nagyon hasonló a helyzet. Ugyanakkor a nem hagyományos szektor – például az izocukor, a növényolaj – az elmúlt 15-20 évben nagyon jelentős fejlődésen ment keresztül, itt nemzetközi szinten is versenyképes cégek vannak.

Éder Tamás: "A nyugat-európai élüzemek egy munkavállalóra jutó termelékenysége 2-3-szorosa a hazainak" – fotó: Agroinform.hu

Vajda Balázs a Pápai Hús Kft. példájával is megerősítette az előtte szóló által elmondottakat. Kétéves ciklusuk egyik fő célkitűzése, hogy az egy munkavállalóra vetített termelékenységet 50 százalékkal javítsák. Ez nagyon nehéz feladat, mert nem tudnak olyan ütemben fejleszteni, mint ahogy a rendszer megkövetelné. Ráadásul hiányzik a szakképzett munkaerő is.

„Közel vagyunk a nyugati határhoz, az emberek kijárnak Ausztriába, Németországba dolgozni.” Pedig lehet bármilyen automatizált a rendszer, ahhoz is kell a hozzáértő ember, aki megfelelően tudja kezelni – vázolta a helyzetet.

Egy japán cégnél szerzett tapasztalataira alapozva – ez az üzem adottságait tekintve hasonló a pápaihoz, mégis háromszor olyan hatékonyan dolgozik – azt is kiemelte, mennyire fontos az emberek hozzáállása, illetve a jó munkaszervezés. Ezekben is nagyon sokat kell még fejlődni.

Kiváló módszer a duális képzés

Mennyire használható a felsőoktatásban megszerezhető tudás az élelmiszeripar mindennapi gyakorlatában? – így szólt az utolsó kérdés.

Éder Tamás: "Az elmúlt időszakban több jelzés is volt a felsőoktatásnak címezve, hogy a vállalatok elégedetlenek a kijövő diákokkal, hogy az oktatásban szükség volna valamiféle modernizációra és koncentrációra. Mostanában már zajlik a válaszadás. A szegedi egyetem például egy élelmiszeripari szakkollégiumot indít, de vannak más speciális kezdeményezések is."

Véha Antal: "Vannak olyan intézmények, amelyek követik az ipar igényeit, és a legújabb technológiák is az oktatás részét képezik. És vannak, amelyek továbbra is a régi utat járják, egy tapodtat sem mozdulva a megszokottól."

Kiváló lehetőségként értékelte a duális képzést, melynek révén megadhatják a kulcsrakész alaptudást a hallgatóknak. Mint elmondta, a kecskeméti Mercedes gyár „találta ki”, és bár nagyon csikorogva, de már működik Szegeden is. Példaként említette, hogy amikor elindították, az élelmiszeripari karon 110 főre jelentettek be igényt a vállalatok, és alig tudtak 35-öt kiállítani. Mára 70-80 főnél tartanak. Arra is több komoly példa van, hogy a vállalattól visszajönnek nemcsak a mesterszakra, hanem a doktori képzésre is. Azt a problémát is meg kellene valahogy oldani – anyagi ösztönzőkkel, karrierlehetőségekkel, életpályamodellekkel –, hogy az így kiképzett szakembert „ne vigye el lábon” egy külföldi cég.

Süth Miklós ezzel összefüggésben megjegyezte: ebben is speciális utat jár a Fornetti. Az Aryztának ugyanis van egy belső képzési programja, amelynek révén karrierlehetőséget is nyújt a munkatársaknak: a világ bármely részén elhelyezkedhetnek, ahol a cégcsoportnak üzemei vannak.

Véha Antal azzal zárta a beszélgetést, hogy a Szegedi Tudományegyetemen az élelmiszeripari képzés olyan megerősítése várható, amelyben nemcsak az államtitkárság lát fantáziát, hanem az ágazati vállalatok is.