A valódi kérdés ezért most nem az, hogy van-e áru – hanem az, hogy el tudja-e hagyni Ukrajnát. Ha Moszkva valóban lezárja a Fekete-tengert, könnyen újabb ukrán gabonanyomás alakulhat ki az európai, így a közép-európai piacon is.

Váratlanul erős termés a háború árnyékában

A háborús körülmények ellenére az ukrán agrárszektor meglepően jó évet zárhat 2025-ben. A kijevi agrárminisztérium és független elemzők egyaránt 79–80 millió tonna közötti gabona- és olajosmag-terméssel számolnak, ami hozzávetőleg 6 százalékkal haladja meg az előző évi szintet.

A termés szerkezete a jelenlegi becslések szerint így alakul:

  • búza: kb. 22,8 millió tonna
  • árpa: kb. 5,3 millió tonna
  • borsó: mintegy 660 ezer tonna
  • kukorica: 22 millió tonna felett, további felfelé módosítás lehetőségével
  • repce: kb. 3,3 millió tonna
  • napraforgó: kb. 8,7 millió tonna
  • szója: mintegy 4,3 millió tonna
  • cukorrépa: kb. 8 millió tonna

Papíron tehát nincs összeomlás, sőt több kultúrában kifejezetten jó eredmények születnek. A frontvonalaktól távolabbi térségekben a vetésterület is stabilizálódott, az őszi búza vetésterülete például ismét bővült – ez önmagában is bizalmi üzenet a gazdák részéről.

Nedves kukorica, drága szárítás

Az időjárás ugyanakkor komoly minőségi gondokat okoz, különösen kukoricában. A tavalyi száraz ősz, majd a csapadékszegény tél után sok helyen aszály sújtotta az állományokat, a betakarítás időszakában pedig hetekig tartó esőzés nehezítette a munkát.

Ennek következménye, hogy sok táblán 35–40 százalékos szemnedvességgel áll a kukorica, ami:

  • tonnánként akár +30 dollár szárítási költséget jelenthet,
  • jelentős torlódásokat okoz a szárítói kapacitásoknál,
  • sok kisebb gazdaságot különösen nehéz helyzetbe hoz, ahol nincs saját szárító.

A termés tehát megvan, ám a piacképessé tétel költsége jelentősen emeli az önköltséget.

Bombázott vasút, dráguló logisztika

A logisztika legalább ekkora szűk keresztmetszet. Az orosz támadások több vasúti szakaszt értek, egyes vonalak akadozva működnek, máshol javítások miatt állnak a tehervonatok.

A következmények:

  • szállítási költség-emelkedés: 10–20 százalék,
  • ez tonnánként 200–400 hrivnyás plusz terhet jelenthet,
  • a vasút emellett további, kb. 37 százalékos díjemelést készített elő,
  • a frontközeli régiók kedvezményeit megszüntették.

Mindez különösen érzékeny egy olyan exportorientált agrárgazdaságban, ahol a gabona- és olajosmag-kivitel kulcsszerepet játszik a devizabevételekben.

Az EU fékez, Ukrajna új piacokat keres

Októbertől az Európai Unió visszafogta az ukrán agrárbehozatalt: a búzára, árpára és cukorra újra kvóták vonatkoznak, a kvótán felüli mennyiségre pedig olyan magas vámot kell fizetni, hogy az gyakorlatilag elviszi az árelőnyt.

Ezért Ukrajna egyre inkább:

  • Észak-Afrika,
  • a Közel-Kelet,
  • és Ázsia felé próbálja irányítani gabonáját és olajosmag-terményeit.

Ezekre a piacokra azonban döntően a Fekete-tengeren át vezet az út – és éppen ez került most veszélybe.

Fekete-tengeri blokád: Moszkva új fegyvere?

Az ukrán tengeri dróntámadások az utóbbi hónapokban több orosz hadihajót és logisztikai célpontot értek a Fekete-tengeren. Válaszul Moszkva nyíltan kilátásba helyezte, hogy:

  • a Fekete-tenger egyes térségeit hadműveleti zónának tekinti,
  • az ukrán kikötőkből (Odessza, Csornomorszk, Pivdennij) induló kereskedelmi forgalmat korlátozhatja vagy blokkolhatja,
  • elsőként a gabona- és fémexport útvonalait célozhatja.

Egy ilyen lépés messze túlmutatna a hadászati dimenzión:

  • felboríthatná a gabona- és olajosmag-kereskedelem megszokott áramlását,
  • erősen befolyásolhatná a világpiaci árakat,
  • az energiaszállításokra és a régiós szövetségi rendszerekre is hatással lenne.

Ha nem megy Afrikába, jöhet Európába

Ha Ukrajna nem tudja a szokásos, Fekete-tengeri útvonalakon elérni fő piacaikat, a terménynek más irányt kell találnia. Reálisan három forgatókönyv jöhet szóba:

Erőltetett szárazföldi export az EU felé

  • vasúton, közúton, dunai kikötőkön át,
  • részben már ismert útvonalakon (pl. román, lengyel, szlovák tranzit).

Tranzit-megoldások, „papíron kifelé, gyakorlatban bent maradó” tételek:

  • Az áru formálisan más piacra indul, de egy része az EU-ban köt ki különböző jogi és logisztikai kiskapuk kihasználásával.
  • Átmeneti készletfelhalmozás Ukrajnában, ez viszont tárolókapacitásban és finanszírozásban is komoly teher, hosszabb távon aligha tartható.

A legrosszabb forgatókönyv – magyar és regionális szempontból – az lenne, ha az ukrán termény jelentős része ismét az uniós belső piacokon jelenne meg, nyomva a felvásárlói árakat. 2022–2023-ban már megtapasztalta a térség, mit jelent az „ukrán gabonadömping”: a lengyel, szlovák, magyar, román gazdák tiltakozásai még élénken élnek az ágazat emlékezetében.

Mit jelenthet ez Magyarországnak?

Magyar szempontból a legfontosabb kérdések:

  • Piaci árak: ha a kelet-közép-európai piacon újra megjelenik jelentős mennyiségű, diszkontáron érkező ukrán gabona, az lefelé húzhatja a hazai felvásárlói árakat búzában, kukoricában, árpában, napraforgóban is.
  • Logisztikai terhelés: a dunai kikötők, vasúti átkelők, közutak terhelése ismét megugorhat, ami a magyar export-logisztikát is torzíthatja.
  • Politikai feszültség: az uniós belső piaci szabályozás (kvóták, vámok, védőintézkedések) újra napirendre kerülhet, és várhatóan a lengyel reakciók lesznek a legélesebbek – ezekhez igazodva alakulhat a magyar kormány álláspontja is.

Ha Moszkva valóban a fekete-tengeri útvonalak lezárása mellett dönt, az ukrán gabonának valahol utat kell találnia – és nagy eséllyel Európa lesz az egyik fő „csillapító térfogat”. Ez a forgatókönyv a magyar gazdák számára nem ígér könnyű éveket: fel kell készülniük egy olyan piaci környezetre, ahol nemcsak az időjárás és a világpiac, hanem a háború frontvonalai is közvetlenül befolyásolják a terményárakat.

Forrás: Demokrata

Indexkép: Pexels