Több hasznos gyomnövény is lehet a kertedben! Ismerd meg őket, mielőtt gyomlálni kezdesz!

Akinek van kertje, az ismeri azt az érzést, amikor a gyomok sokkal gyorsabban nőnek, mint azok a növények, amelyek gondozására rengeteg időt, energiát és figyelmet fordítunk. Pedig a gyomokat senki sem akarja. Azok csak maguktól nőnek, terebélyesednek, miközben elnyomják azokat a növényeket, amelyeket szeretnénk, ha legalább a gyomokhoz hasonló intenzitással fejlődnének.

A gyomok között van egy olyan, amelyik nagyon hasonlít a lóherére, ráadásul nagyon agresszív, hiszen ha egyszer megjelenik, nagyon nehéz kiirtani. Ellenáll a vegyszereknek, a gyökereivel pedig remekül meg tud kapaszkodni. A neve madársóska. Ismerjük meg minél jobban, és tudjuk meg, hogyan tudjuk felvenni a harcot vele szemben.

Ismerd meg a madársóskát!

A madársóskát könnyű összekeverni a lóherével, hiszen nagyon hasonló a levele. A fehér vagy sárga virága miatt akár dísznövényként is tekinthetnénk rá, azonban a kertünkben inkább csak gyomnövényként van jelen. A kertekben a legjobban a lazított és tápanyagokkal jól ellátott talajban érzi jól magát a madársóska, és nagyon nehéz onnan eltávolítani. A leggyakoribb, szürke madársóskának létezik egy piros levelű változata is.

A madársóskától nehéz megszabadulni, de még a hasznunkra is fordíthatjuk. Fotó: Shutterstock

Ez a lóheréhez hasonló levelű, apró termetű gyomnövény dús gyökérzetet fejleszt, ezért a talajból nehezen húzható ki. Ráadásul a földben maradt gyökerekből ismét kihajt és gyorsan elszaporodik a virágágyakban. Azonban még a cserepekben és balkonládákban is képes elszaporodni.

A madársóska mintegy ötszáznegyvenöt faja ismert a világon. A többsége Amerikában és Afrika déli részén terem, de hazánkban is bőségesen találkozhatunk velük. Általános jellemzője, hogy tőkéje gumós, három-négyágú levelekkel és öttagú virágokkal rendelkezik. A madársóska szára és a levelei kalcium-oxalátot tartalmaznak. Az ókori kelta és germán kultúrában a madársóskát a szerencse szimbólumának tartották.

Hazánkban csak néhány faja honos, az erdei madársóska, a parlagi madársóska, a felálló madársóska, a szerecsenhere, és a szürke madársóska.

1. A szürke madársóska húsz centiméter magas, földön elterülő egynyári vagy évelő lágyszárú növény. A szára a földön kúszik, virágzó hajtásai felegyenesednek. Levelei váltakozó állásúak és általában bíboros színűek, de lehetnek zöld színűek is. Gyenge fényviszonyok között a levelei összecsukódnak. A szárak és levelek íze savanyú, az oxiálsav tartalma miatt. Április és szeptember között virágzik.

A szürke madársóska a semleges, vagy kissé savanyú talajt kedveli, fényigénye magas, de az árnyékosabb helyen is megél. Maggal szaporítható, vegetatívan terjed. Áprilistól folyamatosan virágzik, október elejéig. A növény levelei alkalmasak emberi fogyasztásra, féreghajtó, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító és antibakteriális hatásuk van.

2. Az erdei madársóska az egyetlen madársóska, amely hazánkban őshonos. Általában lucfenyő erdők aljnövényzetében, szőnyegszerűen terül el. Szára föld alatt kúszó, a föld fölé emelkedő levélzet tizenöt centiméter magas. Virágai fehér, illetve halvány rózsaszínűek, és pirosan erezettek. Kifejezetten igényli az árnyékot. Áprilistól októberig, de főleg májusban virágzik. Régen tintát készítettek belőle, de levelei gyógyhatásúak is. C-vitamin tartalma miatt frissítő, vízhajtó hatású, de vesekőre hajlamos betegeknek nem ajánlott a fogyasztása.

3. A parlagi madársóska Amerikában őshonos. Hazánk egész területén előfordul, a Duna-Tisza közén ritkábban. Egynyári vagy évelő lágyszárú növény. Nem földön fekvő, szárai felfelé törekvők a szárcsomóinál nem gyökerezik le. Májustól októberig virágzik. Inváziós faj, de nem okoz számottevő természetvédelmi gondot.

Ezzel a módszerrel tudod kiirtani a kertből a madársóskát

1. A legeredményesebben kapálással, vagy keskeny pengéjű gyomásóval lehet kiirtani, mivel a gyomirtó szerekkel szemben nem érzékeny. Ha már azt hinnénk, hogy győztünk, mert a levelei elpusztultak, sajnos akkor is a madársóska áll nyerésre, mert a gyökereiről ismét kihajt.

2. A madársóskának nagyon szívós, vékony, bojtosan elágazó, cérnaszerű gyökerei vannak, ezért igen nehéz a földből kihúzni. Akkor járunk a legjobban, ha eső vagy bőséges öntözés után gyomláljuk ki a földből.

3. A gyomirtó vegyszerekkel szemben ellenálló, ráadásul a kiskertben, ahol sok különböző növényt nevelünk, nem ajánlatos a gyomirtók használata, így maradjunk inkább a kapálásnál és a gyomlálásnál.

Így vedd fel a harcot a gyomnövényekkel szemben

De hogy mi is tartozik a gyomnövények közé? A Magyar értelmező kéziszótár szerint „a termesztett és haszonnövények között vadon tenyésző haszontalan vagy káros növény"  a gyomnövény. Vagyis az a növény, amelyet nem mi vetettünk vagy ültettünk a kertünkbe, hanem magától jelent meg, és úgy ítéljük meg, károsítja az általunk vetett és ültetett haszonnövények fejlődését.

A gyomnövények nem csupán helyet vesznek el a termelt növényeinktől, de elveszik előlük a napfényt, a vizet, a szükséges tápanyagokat, ráadásul mivel a gazdanövényei lehetnek a különböző betegségeknek és kártevőknek is, így még veszélyt is jelentenek rájuk nézve.

Sok gyomnövény ehető, és sokat tudnak segíteni az egészségünk megőrzésében is. Fotó: Shutterstock

A legeredményesebb módszer a gyomnövényekkel szemben a gyomirtás ősi és fáradságos, de nagyon hasznos módja, vagyis a gyomlálás és a kézi kapálás. Azokat a területeket, ahol nincsenek növényeink, rotációs kapával is meg tudjuk szabadítani a gyomoktól.

A gyomirtást minél korábban kezdjük el, és végezzük rendszeresen. Az érett magokkal rendelkező gyomnövényeket ne tegyük a komposztba, mert a magok ott is évekig csíraképesek maradhatnak.

Nem minden gyomnövény káros, sőt!

Nagyon sok olyan gyomnövény található a kertünkben, amelyek nagyon hasznosak lehetnek a számunkra.

1. A nagy útifűvel zsenge korában bátran ízesíthetjük a salátánkat, ám amikor már levelei sötétebbé válnak, jobb eltávolítani belőlük az erezetet a fogyasztás előtt, és inkább főzve fogyasztani, mint nyersen.

2. A kövér porcsin sem ritka a kertjeinkben, ráadásul savanyú íze kiváló lehet főzelékek ízesítőjeként. Ezen kívül nagyon magas C vitamin tartalma miatt is érdemes fogyasztani, akár savanyúság formájában is.

3. A fehér és a vörös here levelei még virágzás előtt a legjobbak, ilyenkor nyersen, salátaként csemegézhetünk belőlük.

4. A paraj libatop íze teljesen olyan, mintha spenótot ennénk, ezért is szokták sárga spenótnak nevezni.

5. A mezei katáng, vagy más néven vadcikória levelei kissé keserűek, fogyasztás előtt érdemes megfőzni őket. Remek étvágygerjesztő, vízhajtó hatása is van, de még gyomorrontás esetén is számíthatunk rá.

6. A tyúkhúr az egyik leggyakrabban előforduló, ehető gyomnövényünk. Az íze hasonlít a spenótéhoz, de van egy kis keserű utóíze. Salátaként is fenséges, de nagyon finom levest, vagy főzeléket is készíthetünk belőle. Ami pedig még értékesebbé teszi, hogy rengeteg A-, D- és C- vitamint tartalmaz, magas a vastartalma, emellett pedig kalcium-, kálium-, foszfor- és cinkforrás is. Az egész föld feletti része fogyasztható, de külsőleg is hatásos, mivel kiválóan gyógyítja az égési sérüléseket és vágott sebeket is.

7. A százszorszép nem csak finom, de még egészséges is. A százszorszép íze nagyon hasonlít a tyúkhúréra, így aki nem kedveli a kissé kesernyés ízhatást, az inkább csak a szemét legeltesse rajta, ne saját magát.

8. A pitypang nyersen kiváló salátaként, kissé megpárolva pedig sültek köreteként, azonban ha nem rögtön a leszedés után fogyasztjuk el, akkor sajnos megkeseríti az ebédünket.

9. A pásztortáska szintén a nyersen fogyasztható gyomnövények közé tartozik. Íze nem keserű, inkább a zöldborsóéhoz hasonló. Levelei és virágai is nagyon finomak, akár nyersen, akár párolva kerülnek az asztalunkra.

10. A csalán, habár sokszor megcsíp bennünket, igazán finom tud lenni. Ehhez dobjuk be egy kis forrásban lévő vízbe, hogy elvegyük csípősségét. Akár főzelékként, akár pestóként is megállja a helyét, teaként  fogyasztva pedig megtapasztalhatjuk veseműködést serkentő hatását, ráadásul a belőle készített permetlé megvédi a növényeinket is.

A sort pedig még hosszan lehetne folytatni, így érdemes alaposan utánajárni, mit is gyomlálunk ki a kertből. Azonban mindenképp kérjünk szakértői segítséget a különféle gyomnövények beazonosításához, mielőtt fogyasztanánk belőlük.