Ha van kertünk, amelyik elég nagy ahhoz, hogy fák is legyenek benne, valószínűleg fák is vannak benne. Ha pedig igazán szerencsések vagyunk, akkor sok termő gyümölcsfánk is van. A gyümölcsfa pedig olyan, mint egy kisgyermek. Az első pillanattól kezdve gondoskodni kell róla, oda kell rá figyelni, és segíteni kell a növekedésben, hogy aztán felnőtt korában kiteljesedhessen, és mi könnyes szemmel gyönyörködhessünk benne, akárhányszor csak rápillantunk.
Ha azt szeretnénk, hogy a gyümölcsfáink termést is hozzanak, ráadásul bőségeset és jó minőségűt, nem hanyagolhatjuk el a metszésüket. Azonban a fáknak a különféle életszakaszukban, és a különféle évszakok szerint is, más és más típusú metszésre van szükségük. Ne vágjunk azonban bele, ha nincs tapasztalatunk, és nem jártunk utána, mikor és milyen módon kell elvégezni a metszést. Ismerkedjünk hát meg vele, mikor kell alakító, mikor ifjító, és mikor fenntartó metszést végezni.
A gyümölcsfa metszése elengedhetetlen a jó terméshez. Fotó: Pixabay
A gyümölcsfa első metszése
Az első metszés a legfontosabb metszés egy ifjú gyümölcsfa életében. Ez határozza meg ugyanis a fa egész életfolyamatát. Ezt nevezzük az első évi alakító metszésnek. Akár ősszel, akár tavasszal ültetjük el a csemetét, erre a metszésre csakis a tavaszi rügyfakadás előtt kerülhet sor.
A suháng esetén metsszük vissza a kívánt törzsmagasság felett 4-6 fejlett rüggyel és a többi rügyet dörzsöljük ki. A koronás csemete esetében szintén 4-6 rügyre kell ilyenkor visszametszeni, csupán a törzs meghosszabbításában, függőlegesen nőtt vezérvesszőt hagyjuk hosszabbra. Általános szabály ilyenkor, hogy a vékonyabb vesszőket rövidebbre, a vastagabbakat hosszabbra kell metszeni.
Alakító metszés
Az alakító metszés elsősorban fiatal fák és cserjék metszési munkája, mely a cserjéknél körülbelül 5 évig, a fák esetében akár 10 évig is eltarthat. Az alakító metszés azért fontos, mert ennek segítségével tudjuk megnövelni a fa gyümölcstermő képességét, illetve ez által formázzuk a koronájukat, határozzuk meg a magasságukat.
Éppen ezért az alakító metszés óriási hatással van mind a növények élettartamára, mind a fejlődésére, és természetesen a gyümölcshozamuk mennyiségére és minőségére is. Van olyan növény, amelynél egy évben többször is el kell végezni. Azonban a metszés előtt mindig járjunk utána, hogy az adott növény életszakaszában mikor optimális az alakító metszés elvégzése, mert itt is, mint minden másban, többet árthatunk, mint amennyit használunk, ha a saját fejünk után, tudás és gyakorlat nélkül ugrunk neki.
Mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy visszaragasztani bizony már nem tudunk... A kiskertekben legjobban az alacsony törzsű, természetes koronájú fák válnak be, melyek alakítómetszése igen egyszerű. A csemeték esetében ezt a fa termőre fordulásáig minden tavasszal el kell végezni.
Fenntartó metszés
A fenntartó metszést minden tavasszal, rügyfakadás előtt kell elvégezni, azonban a kajszi- és őszibarackfák esetében ezt akkor szabad elvégezni, amikor a virágrügyek már bomlani kezdenek.
Ha megfelelően gondoskodunk a gyümölcsfáinkról, bőséges és szép terméssel hálálják meg. Fotó: Pixabay
Vannak olyan fák, mint például a dió is, amely önmagától gyönyörű, szabályos koronát képes nevelni, míg egyes növények esetében muszáj beavatkozni, hiszen koronájuk túl sűrű. Leginkább az alma- és szilvafajták hajlamosak erre, így ilyen esetben a fenntartó metszés célja a korona levegőssé tétele.
A munkát a sűrűn nőtt ágak, vesszők kivágásával kezdjük, de a mérték itt is nagyon fontos, hiszen ha nagyon elragadtatjuk magunkat, könnyen üressé válhat a korona belseje. Érdemes tehát pár percenként megállni a munkával, egy lépést hátra lépni, és mint egy festőművész, megnézni, mit alkottunk. Persze a hátralépés előtt mindenképp szálljunk le a létráról.
A fenntartó metszés során ügyeljünk rá, hogy a termőrészek egyenletesen helyezkedjenek el. Ügyeljünk az úgynevezett varjúfészkekre is, amelyek az ágvégeken tudnak létrejönni, így itt csak az erős, jó irányba növekedő vesszőket hagyjuk meg, a többit metsszük ki. A metszés után kezeljük a sebeket és minél előbb végezzük el a lemosó permetezést.
Ifjítás
Sajnos, ahogyan mi, emberek, úgy a gyümölcsfák is elöregednek egy idő után. Azonban, amennyiben ép a fa gyökérzete és a törzse, az ifjítás kiváló eszköz lehet a kezünkben a fa életének meghosszabbítására.
Az alma- és a körtefákat ősszel, a lombullás idején, vagy tavasszal, a rügyfakadás kezdetén lehet megifjítani, míg a csonthéjas gyümölcsfák, mint például a cseresznye, a meggy, a kajszi, az őszibarack és a szilva ifjítását a gyümölcstermés betakarítása után, szeptember környékén célszerű elvégezni.
A munkát kezdjük a vastag vázágak bekurtításával, azonban ügyeljünk rá, hogy elegendő egyéves vessző maradjon, mert ezekből újul meg a korona. A vesszőket fél vagy egyharmad hosszúságúra kell visszametszeni, a fattyúvesszőkre viszont vigyázzunk, mert ezeket rövid idő alatt termőrésszé lehet alakítani. Ha jól tettük a dolgunkat, a gyümölcsfák 2-3 éven belül teremni fognak.
Metszés utáni sebkezelés
A metszés során keletkezett nyesedéket minden esetben gyűjtsük össze és semmisítsük meg, különben a rajta lévő betegségek és kártevők hamar el tudnak terjedni a kertben, sorra fertőzve a növényeinket.
Nagyon fontos, hogy mindig fertőtlenített eszközzel végezzük el a metszést, és ne menjünk át egy másik növényhez úgy, hogy ne fertőtlenítettük volna le az összes használt eszközt. A fák megmetszése után, minden ötforintos érménél nagyobb átmérőjű seb esetén végezzük el a sebkezelést, ezek a sebek ugyanis már elég nagyok ahhoz, hogy jóval nehezebben forrjanak össze, mit a kisebb sebek.
Akár metszőollóval, akár motoros- vagy kézi fűrésszel, akár ágvágó ollóval dolgozunk, a fertőtlenítés és a sebkezelés nem maradhat el. A sebet érdemes körbefaragni, hogy megszüntessük az érdes, tépett felületet, és elősegítsük a gyors sebgyógyulást.
A kertészkedésről sokat lehet tanulni a szakkönyvekből. Fotó: Pixabay
A sebkezelés segít lezárni a sebet a kórokozók és a kártevők elől, és felgyorsítja a seb szöveteinek gyógyulását. Ügyeljünk rá, hogy olyan sebkezelő anyagot használjunk, amely hidegben is jól kenhető marad, jól fedi a sebet, fertőtlenítő hatása van, és nem mossa le az eső sem.
A sebkezelés elmaradása nagyon súlyos következményekkel járhat, hiszen a nyitott seb szélén nagyon gyorsan be tudnak jutni a különféle kártevők és a betegségek is nyitott kapukat döngetnek.
Így kezeljük a sebeket
Először is vágjuk simára a sebek széleit, melyhez akár kést, akár kacort, akár a metszőolló pengéjét is használhatjuk. Ezután kell bekenni a sebet a sebzáró anyaggal, melyet a nagyobb kertészeti áruházakban, illetve a gazdaboltokban tudunk beszerezni. Ezek mindig szellőző, de vízlepergető felületet adnak, sőt, vannak olyanok is, amelyek gombaölőszert tartalmaznak. Az is jó sebkezelő megoldás, ha réz- és kéntartalmú szer egy százalékos oldatával, ecsettel kenjük be a sebeket.
Lemosó permetezés
Kertünk fáit és bokrait folyamatosan számtalan betegség és kártevő veszélyezteti. Különösen a metszéseket követően, amikor jóval több, a fertőzések számára nyitott felület akad rajtuk. Ekkor a lemosó permetezés a leghatásosabb. Ez azt jelenti, hogy bő lével, lemosás szerűen kell a permetlével öntözni a növényeket, hogy az minden rejtett zugba bejusson és végezzen a nem kívánatos jelenlévőkkel.
Nagyon fontos, hogy ne a kényelem legyen az elsődleges szempont, hiszen lehet, hogy a fák legmagasabb pontján van a legtöbb kártevő. Így háti, vagy motoros permetezőgéphez csatlakoztatható hosszabbítóval ezeket a területeket is permetezzük le.
A lemosó permetezést akkor is el kell végezni a tél végén, ha nem metszettünk. Attól függően, hogy mivel küzdünk, különféle permetszereket alkalmazhatunk. Ha főleg gombabetegségekkel küszködtünk, akkor a bordói lé 2 %-os oldata lesz a megfelelő megoldás számunkra. Ahol sok volt a levéltetű, ott inkább a mészkénlé lesz hatásos. Pajzstetű fertőzés esetén olajos szerrel kell permetezni. A betegségek elleni lemosó permetezésre engedélyezett réztartalmú készítmények egyaránt hatnak a baktériumos és gombás bajokra is. A kén a levéltetvek, lisztharmatgombák és egyéb rovarok ellen hatásos.
A legjobb, ha a lemosó permetezéshez réz, kén, illetve olajtartalmú szert választunk. A legismertebbek ezek közül a bordói lé, amely már készen is megvásárolható a kertészek számára. A választott készítményt önállóan permetezzük, és soha ne keverjük a különféle növényvédő szereket. Ha precízen elvégezzük az időszakonkénti permetezést, akkor azt a növényeink is meg fogják hálálni, és sokkal kevesebb károkozóval és betegséggel kell megküzdenünk az év folyamán.
Válasszunk olyan időszakot a permetezésre, amikor legalább két-három napig nem várható sem fagy, sem csapadék. Télen a különféle kártevők tojásai könnyen áttelelhetnek, a tavasz közeledtével a növényeinkben pedig megindul a nedvkeringés, így jóval fogékonyabbá válnak a különféle fertőzésekre. Az ilyenkor alkalmazott lemosó permetezést azért is fontos még a rügyezés előtt elvégezni, mert később már perzseléseket okozhatnak a fakadó rügyekben.
Válasszunk szélmentes időszakot, hogy a permet valóban a növényeken kössön ki, és ne rajtunk, vagy a környezetünkön. Az is fontos, hogy ne legyen köd és eső, hiszen ezek felhígítják a permetet, így jóval kevésbé hatásos a permetezés, mint száraz időben. Az eső ráadásul egyből le is mossa a permetet az ágakról.
A leggyakoribb betegségek, amelyek ellen mindenképpen érdemes védekezni, a monília, az almás termésűek varasodása, a lisztharmatgombák, a levélfodrosodás, a pajzstetvek, levélbolhák és atkák. Az olajos permetezőszerek a hatásukat csak akkor tudják maradéktalanul kifejteni, ha egyenletesen vonják be a fa minden részét. A filmszerű réteg, amit képeznek a növényen, azért nagyon fontos, mert alatta a kártevők levegő hiányában megfulladnak.
Bár a rézszulfát, a rézoxiklorid és a rézhidroxid hatóanyagú gombaölő szerek mindegyike hatásos, az igazi nagyágyú a rézszulfát hatóanyag. A lisztharmatgombák ellen a leghatásosabbak az elemikén tartalmú, vagy a kalcium-poliszulfid hatóanyagú szerek.
A lemosó permetezésre használható növényvédő szerek akkor is használhatóak, amikor már lombosak a fáink. Ekkor azonban ügyeljünk rá, hogy jóval alacsonyabb töménységben juttassuk azokat a fákra. Így, ha kicsit megcsúsztunk a téli lemosópermetezéssel, és már kezdenek lombosodni a fák, nagyon ügyeljünk a töménység csökkentésére. Nagyon fontos, hogy minden esetben kérjük ki szakember tanácsát, és olvassuk el a peremezőszer csomagolásán található leírást. Szintén nagyon fontos, hogy a permetezést mindig védőfelszerelésben végezzük.
_fill_540x300_0.jpg)
