Itt az advent. Sokak számára ez a kapkodás, rohanás időszaka, hogy minden "tökéletes" legyen az ünnepre. Pedig az advent nem erről szól. Ilyenkor az elcsöndesedésnek, a várakozásnak jön el az ideje. Manapság egyre nehezebb lassítani, de ami nehéz, az nem lehetetlen. Minden nap szánj egy kis időt arra, hogy emlékezz a gyermekkorod karácsonyaira, és azokra, akik ott lehettek veled a karácsonyfa körül. Nem az ajándék, nem a menü az, ami eszedbe jut ilyenkor, hanem a szeretteid. Így vágj bele ebbe az adventi időszakba, és legyen feledhetetlen az ünneped!

Az advent üzenete

A karácsony csodája, ha szerencsések vagyunk, nem múlik el a gyerekkorunkkal, hanem örökre belopja magát a szívünkbe. Amikor az idegeneknek is áldott ünnepet kívánunk, és amikor el sem tudjuk képzelni, hogy a szeretteink nélkül legyünk. Még ha az év nagy részében a folyamatos munka és rohanás miatt nem sok időnk jut a hozzánk közelállókra, ilyenkor három napra egy picit megáll az idő, és azt tesszük, amit egyébként az év minden napján tennünk kellene. Értékeljük egymás társaságát és szeretet tölti meg a szívünket.

Az advent időszaka mindig is nagyon fontos része volt az évnek. Nem véletlen, hogy sok hagyomány és népszokás kapcsolódik hozzá. Sokat nem is biztos, hogy ismerünk, vagy csak felszínes ismereteink vannak róluk. Pedig érdemes jobban megismerni az adventi ünnepet.

Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig, vagyis január 6-áig tart. Advent első vasárnapja, amely a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Idén november 30-án gyújtottuk meg az adventi koszorún az első gyertyát, advent első vasárnapján.


advent téli vásár emberek

Amikor itt az advent, próbáljunk mi is elcsendesedni néha. – Fotó: Shutterstock

December 24-e, advent utolsó napja, amely hivatalosan még nem karácsony. Ennek megfelelően régebben ez még böjti nap volt, ezért is eszünk aznap hagyományos, böjti ételeket, mint amilyen a mákos guba, vagy a hal. Ezen a napon a sötétség beálltával fokozódik a várakozás a karácsony iránt. Ez az este a Jézus Krisztus születését ünneplő éjféli misével ér véget. Hazánkban ezen a napon, szentestén álljuk körbe először a karácsonyfát, és ajándékozzuk meg egymást, mely után elköltjük az általában halászléből, rántott halból, mákos gubából álló vacsorát. Az ortodox kereszténységben a karácsonyt a húsvétihoz hasonló, negyven napos böjt előzi meg.

Az adventi koszorú

Az advent koszorún a hagyomány szerint mind a négy vasárnapon eggyel több gyertyát kell meggyújtani, így a negyedik vasárnap láthatjuk a koszorút teljes pompájában ragyogni.

Az adventi koszorú a 19. század elejétől, német protestáns területről jutott el hozzánk. Magyarországon az adventi koszorú készítésének szokása az 1980-as évektől terjedt el. Először inkább a városokban vált szokássá, de később a falvakban is szívesen gyújtottak gyertyát az adventi vasárnapokon.

Az adventi koszorú ősét 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész. Itt, egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített, kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja az ünnep közeledtével egyre növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

A koszorú kör alakja a keresztények számára Isten sosem múló szeretetét, az örökzöld ágak pedig a reményt és az életet jelképezik. Napjainkban csak a képzelet szabhat határt, hogy melyik otthonban milyen adventi koszorú kap helyet. Sok helyen megvásárolhatjuk, de az igazán nagy élmény, amikor a család maga készíti el az adventi koszorúját.

Bár manapság már számtalan színben díszítik a koszorúkat a gyertyák, a katolikus egyházban az adventi koszorú gyertyái közül három színe lila és egy pedig rózsaszín. A lila és a rózsaszín liturgikus színek, amelyek a katolikus egyház szertartásain, például a szentmiséken használt textíliákon is megjelennek. A hagyományos adventi koszorún az első, a második és a negyedik vasárnapon lila gyertyát gyújtanak, mely szín az advent és a nagyböjt árnyalata, bűnbánatot, szent fegyelmet és megbocsájtást jelent. A lila visszafogottságra, befelé fordulásra bátorítja a híveket.

A rózsaszín az öröm színe, így a harmadik vasárnapot, amikor a rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún, örömvasárnapnak szoktuk nevezni. Ez a nap az Úrral való találkozás örömét hirdeti a hívőknek. A gyertyák mellé fogalmakat is rendeltek. Az első gyertyához a hit kapcsolható, a másodikhoz a remény, a negyedikhez pedig a szeretet. A harmadik gyertya, színének megfelelően az öröm szimbóluma.

A római katolikus hagyomány a gyertyákhoz személyeket is rendelt. Az első gyertyához Ádámot és Évát, akiknek elsőként ígérte meg az Isten a megváltást. A második gyertyához a zsidó népet rendelte, akikben reményt ébresztett, hogy közülük származik majd a Messiás. A harmadikhoz Szűz Máriát, a negyedikhez Keresztelő Szent Jánost, aki hirdette Jézus eljövetelét.

Több helyen egy ötödik, fehér gyertya is díszíti a koszorút. Ezt a gyertyát Krisztus gyertyának szokták nevezni, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg. Ha alma is van a koszorún, az a bűnbeesésre és a megváltásra figyelmeztet.

Adventi szokások

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Ekkor nem csupán az ételek fogyasztása terén voltak visszafogottak az emberek, hanem a böjti időszak alatt tilos volt zajos mulatságokat és ünnepélyes házasságkötéseket tartani. Ennek hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

Jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, de a magunkba fordulás, az elcsendesedés és a gyakoribb imádkozás továbbra is hozzá tartozik az adventhez.

A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás volt, amikor is a hívek minden nap más házhoz vittek egy a szent családot ábrázoló képet, majd ott együtt imádkoztak. A népszokás alapját az adja, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehemben házról-házra járva szállást keresett maguknak.

Az adventi időszakban általánosak voltak a roráték, a hajnali misék, amikor a hívek a hajnali sötétségben indultak a templomba. Ehhez is kialakult egy népszokás, hiszen a fiatal lányok az Alföldön amikor rorátéra harangoztak, mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen a nyelvük, és minél hamarabb magukhoz tudjanak édesgetni egy férjet.

Az adventi naptár

Az adventi naptár használatának szokása 1900 körül kezdődött. Egy német édesanya készítette az első naptárat, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett, mert nagyon szerette volna már megkapni a karácsonyi ajándékait. Az édesanya így egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, és mindegyikre rátűzött egy darab csokoládét. A kisfiú minden este választhatott magának egyet, így könnyebb volt számára a várakozás. A legenda szerint a kisfiú felnőtt korában sem felejtette el ezt, és ő kezdte el az adventi kalendáriumok készítését.

Magyarországon a 20. század elejétől kezdett elterjedni. Akkor még egy karton dobozka volt, melyben 24 ablak jelezte, hogy hány nap van még karácsonyig. Az ablakok mögött akkor még leginkább csokoládé volt. Manapság már tematikus adventi naptárak is kaphatók, így akár kozmetikai szerek, édességek, vagy idézetek is várhatnak ránk az ablakok mögött.

Akár van naptárad, akár a szívedben számolod a napokat karácsonyig, boldog várakozást kívánunk!