Mely esetekben ajánlott összegyűjteni a lehullott leveleket?
Gyümölcsöskertünkben sok olyan növénykórokokozó van jelen, amelynél a következő évi fertőzés elindítója a lehullott lomb. Ilyen kórokozók például az almafa varasodását (Venturia inaequalis), a szilva polisztigmás levélfoltosságát (Polystigma rubrum), a cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltosságát (Blumeriella jaapii), a kajszi gnomóniás levélfoltosságát (Gnomonia erythrostoma) és a dió gnomóniás betegségét (Gnomonia leptostyla) okozó fertőző képletek.
Amennyiben lehetőségünk van rá, komposztálhatjuk is a beteg leveleket, mivel a szakszerű komposztálás során keletkezett magas (50-60°C fok körüli) hőmérséklet és a sugárgombák által termelt antibiotikumok természetes úton fertőtlenítik a komposztot. Így nem kell félnünk attól, hogy a komposztból újra fertőződnének gyümölcsfáink.
A cseresznye blumeriellás levélfoltosság-betegsége is képes áttelelni a leveleken, ezért fontos, hogy összegyűjtsük és elszállítsuk a lehullott lombot – fotó: Lepres Luca
Nemcsak a kórokozók, hanem bizonyos kártevők is telelhetnek a lehullott levelekben, ilyen például a vadgesztenye-levélaknázómoly (Cameraria ohridella), melynek bábja a leveleken lévő aknákban telel át. Ezért a vadgesztenye levelét szintén érdemes összegyűjteni és elszállítani. A komposztálás ebben az esetben is elpusztítja az említett károsítót, azonban a vadgesztenye levél magas csersavtartalma miatt nem ad jó minőségű komposztot.
A vadgesztenyefa levele elég megviselt mostanra – a levélaknázómoly lárvái már az aknákban fejlődnek – fotó: Lepres Luca
Ehhez hasonlóan a diófa levelével is vigyázzunk, ha komposztálásról van szó, mert olyan anyag található benne, amely gátolja egyes növények fejlődését. Habár nemrégiben megállapították, hogy a diófalevélből készült komposzt is felhasználható, ha legalább 9 hónapig készül.
A lehullott beteg gyümölcsöket is gyűjtsük össze!
Sajnos nemcsak a lehullott lomb, hanem a lehullott vagy a fán maradt gyümölcsök is lehetnek a következő évi fertőzés elindítói. Erre jó példa a csonthéjasok moníliás hajtás- és virágszáradása betegség (Monilia laxa) vagy az almatermésűek moníliás gyümölcsrothadása (Monilinia fructigena), hiszen a gyümölcsmúmiákon fennmaradó fertőző képletek indítják el a jövő évi fertőzést.
Gyűjtsük össze a lehullott beteg gyümölcsöket is a fa alól – fotó: Lepres Luca
Hol ne gyűjtsük össze az avart?
Elsőre talán furcsán hangzik, de vannak olyan helyek, ahol jobb, ha nem nyúlunk a lehullott levelekhez, mert a lebomló avar humusszal dúsítja a talajunkat. Így egyes díszfák, cserjék, sövények, bokrok alatt, ahol nem jelent rizikófaktort, nyugodtan „felejtsük” ott a leveleket. Emellett gondoljunk a sünökre és egyes nálunk telelő madárfajainkra is, hisz nekik téli menedékhelyük szolgálhat az avar.
Hogyan hasznosítható a lehullott lomb?
Sokan az avar elégetése és kidobása mellett döntenek, pedig számos módon felhasználhatjuk a lehullott lombot. Az egyik legjobb módja a levelek komposztálása, mivel ezek a növényi részek szerves anyagban gazdagok. A komposztálás egy biológiai folyamat, mely során különféle szerves anyagokból szilárd, morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú anyag (humusz) képződik. Így aki a lombot komposztálja, spórolhat a trágyázáson.
Ha azonban nincs elég időnk vagy energiánk komposztálni, elég, ha a leveleket közvetlenül a talajba dolgozzuk, ahol szépen lassan lebomlanak és feltöltik az ágyásokat tápanyaggal.
Az egészséges levelek felaprításával mulcsot is készíthetünk. A mulcsozás talajtakarást jelent, a mulcs pedig talajtakaró anyag, ami készülhet faforgácsból, kéregből, fűnyesedékből, de az összegyűjtött levelekből is. A levelekből készült mulcs megvédi a fagyérzékeny növényeket a tél folyamán, mivel az összeaprított levelek megtartják a nedvességet a talajban és hűvösen tartják azt.
Égessük vagy ne égessük az avart?
Növényvédelmi szempontból sokszor javasolt a beteg növényi maradványok megsemmisítése, amit sokan égetéssel oldanak meg, mert ezt gondolják a legegyszerűbb módszernek. Ami talán igaz is, azonban ez a tevékenység súlyosan légszennyező. A sokszor nedves avarhalom rossz oxigénellátása miatt az égetés során nemcsak szén-dioxid, hanem szén-monoxid is keletkezik. A szén-monoxid pedig már kis mennyiségben is erősen mérgező. Emellett mérgező aromás-szénhidrogének és egyéb tüdőkárosító nitrogén-oxidok is keletkeznek a lehullott levelek égetése során. Tehát kétszer is gondoljuk, meg mielőtt nekiállunk az avarégetésnek.
Az avarégetés a telelőhelyet kereső sünöket is halálos veszéllyel fenyegeti. Így ha valaki mégis emellett dönt, mielőtt belefogna az égetésbe, forgassa át a levélkupacokat, ezáltal megbizonyosodva arról, hogy nem rejtőzik benne téli álomra készülődő sün.
