A káposztafélék családjában (Brassicaceae) nem kevés konyhakerti növényt találhatunk, így akár 9 káposztaféle is megteremhet a kertedben. Ezek mindegyike igazán tápláló és egészséges, ráadásul nagyon könnyen termeszthetőek. Minél többféle van belőle a kertedben, annál változatosabb ételeket készíthetsz belőlük. Amellett pedig, hogy igazán finomak, még nagyon sok tápanyagot, vitamint és rostot is tartalmaznak, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy egészségesen táplálkozz.
Gondolj csak a finom rakott kelre, a káposztástésztára, vagy a töltött káposztára, hogy a székely káposztáról és a káposztás rétesről már ne is beszéljünk! Úgyhogy ha van kerted, adj helyet ezeknek a káposztaféléknek, mert örömmel fogsz velük újra találkozni a tányérodon! Ráadásul a sokféle finomság segítségével a gyerekek is könnyebben fognak zöldséget enni. A káposztából pedig igazán különleges ételek kerülhetnek eléjük az asztalra.
Ezért jó fej a káposzta
Már az egyiptomiak is szívesen fogyasztották, sőt, savanyították is, hiszen rájöttek, hogy az még a másnaposság kezelésére is kiváló. A görögök és a rómaiak már nem csak a macskajaj elűzésére találták alkalmasnak, hanem rájöttek, hogy milyen egyéb, gyógyító hatással bír. Az igazi áttörést az jelentette számára, amikor Cook kapitány felfedezte, hogy kitűnően kezelhető vele a tengerészek körében, a C-vitamin hiány miatt kialakult skorbut.
Amerikában úgy vélik, hogy ha újév idején valaki jó adag káposztát eszik, az gazdag lesz a következő évben, a zöld leveleknek köszönhetően. De nem csak ők tartják értékesnek. A káposzta hivatalosan is elismert lett, amikor 1984-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete felvette a világ 20 legfontosabb zöldségeinek sorába. Külső levelei E-vitaminban gazdagok, a nyers fejes káposzta ezen kívül C-, A-, B6-, B12-, D-, E- és K- vitaminforrás.
A fejes káposzta nagyon sok finom étel alapanyagául szolgál. Fotó: Shutterstock
Ezen kívül tartalmaz vasat, kalciumot, mangánt, rezet, cinket és foszfort is. Jellegzetes illatát a benne lévő kénnek köszönhetjük. Már amennyire köszönjük ezt, hiszen talán ez az egyetlen, ami nem túl kívánatos a káposztában. Azonban azért egészen biztosan hálásak vagyunk a kénnek, hogy segíti szervezetünket a baktériumok legyőzésében.
Sokaknak okoz puffadást a fogyasztása, de ezen könnyen lehet segíteni, ha az első főzőlevét leöntjük és friss vízzel főzzük tovább. A vörös káposztában mindazon vitaminok megtalálhatóak, mint fehér színű társában, csak nagyobb mennyiségben.Tökéletes a fogyókúrázók részére is, hiszen nagyon kevés kalóriát tartalmaz. A káposzta a cukorbetegek számára is megoldást kínál, hiszen csökkentheti a vércukorszintet, és a benne lévő kén miatt alkalmas a koleszterinszint csökkentésre is.
A káposztának nagyon kiterjedt a rokonsága. A kelkáposzta, a brokkoli, a kelbimbó, a karfiol, a karalábé, a retek, és még a torma is a rokona. Mi magyarok számos ételt készítünk belőle, így a székelykáposzta, a káposztás tészta, vagy a töltött káposzta is nagyon ismert, és kedvelt fogások.
1. Fejes káposzta
A fejes káposzta egyike a legnépszerűbb, és legrégebb óta termesztett konyhakerti növényeknek. A korai fejes káposzta vetőmagját már most, februárban érdemes kis cserepekbe, vagy palántázó edényekbe ültetni, hogy a palántákat már április elején ki tudjuk ültetni. A kései fejes káposzta palántáit júliusban kell kiültetni. A betakarítás szeptember vége-október közepe táján várható.
A káposzta bővelkedik B1-, B2- és C-vitaminban, és még a savanyítás után is megőrzi C-vitamin tartalmának 90%-át. Jelentős mennyiségű ásványi anyagot és rostot is tartalmaz. A vörös káposzta, termesztési, környezeti és tápanyagigénye teljesen azonos a fejes káposztáéval.
A fejes káposzta fényigényes növény, ezért fontos, hogy a kert világos részét válasszuk ki a számára. A tápanyagban és humuszban gazdag, jó vízellátású, porhanyós felső talajrétegű talajokat kedveli, és nagyon tápanyagigényes növény. Bár sok nitrogénre van szüksége, ha túl sokat kap, azzal rosszabb minőségű káposztánk lesz.
Rengeteg féle káposzta közül választhatsz. Fotó: Shutterstock
A káposzta vízigényes növény. Ha rendszeresen öntözzük, jóval nagyobb fejeket fogunk kapni. Kártevői közül a leggyakoribbak a tripszek és káposztalepke hernyói, betegségei a káposztamozaik, a peronoszpóra, és a palántakori palántadőlés. A palántákat 50x50 cm-es tőtávolságra ültessük, hogy legyen kellő hely a fejeknek.
2. Díszkáposzta
A díszkáposzta, amellett, hogy kitűnően dekorálja a kertet és a balkonládákat, még fogyasztható is. A díszkáposzta kétéves növény. Az első évben csak leveleket hoz, a következő évben viszont már hoz virágot és magokat is.
Bár a kertészetekben egynyári dísznövényként árusítják, ha odafigyelünk rá, és betakarjuk télen, tavasszal újra teljes díszében fog pompázni. A díszkáposzta 30-40 cm magas, fodros levelű növény, mely csodaszép színekben díszíti a kertünket egész télen. A világos órák csökkenésével veszíti el leveleiből a klorofillt, és válnak levelei egyre színesebbekké. A díszkáposzta nem önálló faj, nemesítésnek köszönhetjük.
A díszkáposztát magról érdemes szaporítani. A palántázást tavasszal kell elvégezni, és a fagyok elmúltával lehet kiültetni a káposztákat a kertbe. A díszkáposzta nagyon szereti a napot, azonban rendszeres öntözést igényel. Ügyelni kell rá, hogy bár vízigényes, ne maradjon pangó víz a levelei között, mert attól könnyen tönkremehet. Levelei kiválóak salátákba, szendvicsekbe vagy hidegtálakhoz.
3. Kelkáposzta
A kelkáposzta a fejes káposztához hasonlóan kétéves növény, azonban nem savanyítható, és a tárolása is nehézkesebb. Bár ugyanúgy kedveli a napfényt, jóval több nitrogénre van szüksége, mint a fejes káposztának, de jobban tolerálja a hideget és a szárazságot is.
A kelkáposzta levelei hólyagosak és fodrosak, rostokban, ásványi sókban gazdag, és igen jelentős a B1-, B2- vitamin és vas tartalma.
A kelkáposzta jó hidegtűrő növény, fényhiányos helyen azonban nem lesz szép. A tápanyagban és humuszban gazdag, jó vízellátású, könnyen felmelegedő talajokat kedveli és nagyon tápanyagigényes. Egyenletes vízellátás mellett neveli a legszebb káposztafejeket. Kártevői a levéltetvek és a káposztalepke hernyói, leggyakoribb betegsége a peronoszpóra. A korai fajták palántáit március végén már ki lehet ültetni, amikor már nincsenek tartós fagyok. Míg a korai fajtáknál 35x35 cm, a későbbieknél 50x50 cm az ideális tőtávolság.
4. Karalábé
A karalábé az egyik leggyorsabb zöldség, ezért is érdemes a kertünkben teret engedni neki. Ráadásul akár nyersen, akár töltve, akár főzelékként vagy levesként is nagyon finom. A karalábé szára a föld felszíne fölött megvastagodik, és húsos gumót képez. Ez botanikai értelemben nem gumó, de mi ezért termesztjük, mivel ezt a részét fogyasztjuk.
A karalábé a legrövidebb tenyészidejű zöldségfélék közé tartozik, termesztése pedig nem igényel különösebb szakmai tudást, vagy előképzettséget. Kora tavasszal, áprilisban kell kiültetni a palántákat, amikor már nem várhatóak fagyok. Mivel kicsi a gyökere, kevés talajból veszi fel a tápanyagot, így tápanyagban gazdag, jó víztartó képességű talajon kell termeszteni. Sok vizet igényel, hiszen a gumója csak így marad zsenge. Szereti a napfényt. A palántákat 30x25 cm sor- és tőtávolságra kell ültetni.
A kelbimbó remek köretként, de még levesben is nagyon finom. Fotó: Shutterstock
Ha télre is el akarunk belőle, akkor május-június hónapban vessük el a magokat, majd a palántákat ültessük 40x20 cm távolságra, hiszen ezek a karalábék nagyobbak lesznek, mint korai társaik. Ügyelni kell rá, hogy a földjük soha ne száradjon ki, és hogy rendszeresen kapáljuk az ágyásukat. A kora karalábé gumói 6-8 cm, míg a késői fajták 8-12 cm átmérőjűek. Egyszerre ne ültessünk sokat, mert idővel sajnos fás lesz a karalábé. Ha télre szeretnénk eltárolni, azt homokban tehetjük, de figyeljük rendszeresen, hogy épek legyenek, és ne romoljanak el az esetleges rossz gumóktól az egészségesek.
5. Karfiol
A karfiolt egész évben termeszthetjük, ha a megfelelő fajtát választjuk. Azonban termesztése nagy területet igényel. Nem egyszerű termeszteni, de megéri, hiszen nagyon finom levesként, főzelékként, és még rántva is.
Ültetés előtt többször is ássuk fel a talajt, keverjünk bele komposztot vagy trágyát, majd egyengessük el alaposan. A vetőmagokat 1-2 cm mélyre vessük el cserepekbe, mindegyikbe 1 magot. A palántákat jól megvilágított helyre kell helyezni, körülbelül 15 Celsius-fokos hőmérsékletre.
Hat héttel a vetése után már ki is ültethetjük a kertbe. 60 cm tőtávolságra és egy méteres sortávolságra kell ültetni. A karfiol kedveli a hideget és az iszapos, jó vízelvezetésű talajt. Fontos, hogy a talaj pH értéke semleges, vagy enyhén lúgos legyen, és ha szükséges, adjunk hozzá meszet is. Fontos, hogy rendszeresen öntözzük, nyáron pedig takarjuk a talajt, hogy ne száradjon ki.
6. Brokkoli
A brokkoli nagyon könnyen termeszthető. Bár még csak a XX. század második felében ismertük meg, mégis nagyon népszerű zöldség. Készíthető belőle leves, mártás, de párolva és rántva is kiváló. C- és A-vitaminban gazdag, kalóriatartalma kicsi, így a fogyókúrázók is nyugodtan fogyaszthatják.
A brokkoli már kora tavasszal ültethető. A magokat másfél centiméter mélyre ültessük a cserépbe, tápanyagban gazdag, nedves földbe. Folyamatosan ügyeljünk rá, hogy nedvesen tartsuk. Körülbelül 2-3 hetet kell várni a kikelésig, és ismét ennyit, hogy ki tudjuk ültetni. Csak akkor lehet kiültetni, amikor már elég erős a szára és legalább 4-6 levélkéje van.
A talajt alaposan kapáljuk fel, és ezután ültessük ki a palántákat 60-70 cm sortávolságra és 40-50 cm tőtávolságra, majd laposan öntözzük meg. A brokkoli egész évben fejlődhet, ha a középső virágát kivágjuk, hiszen akkor a többi újra nő. Mivel nagyon igényli a vizet, folyamatosan öntözni kell, még kifejlett állapotában is. A brokkoli egynyári növény, ezért minden évben újat kell vetni. A brokkoli virágát fogyaszthatjuk, de csakis a kinyílása előtt.
7. Bimbóskel
A kelbimbóra nagyon sokáig kell várni, hiszen a tavaszi vetéstől számítva körülbelül 165 nap telik el addig, amíg a bimbók ősszel és télen szedhetővé válnak. A kelbimbó a teljes napfényt kedveli, és a jó vízelvezetésű, szerves anyagban gazdag termőtalajt. Tápanyagigényes, így igencsak kedveli, ha megfelelő mennyiségű kalcium- és magnéziumtrágya áll rendelkezésére, különösen fejlődésének korai szakaszában.
A kelbimbó magot 1-1,5 centiméter mélyen kell elvetni. A palántákat 38-45 centiméter távolságra kell ültetni egymástól, a sorok között pedig hagyjunk 80-90 centiméter távolságot. A különböző kelbimbófajták függvényében, a növény egy méter magasra is megnőhet, és akár 5 centiméter átmérőjű bimbókat képes teremni, úgyhogy kell neki a hely. A kiültetést 4-6 hét palántanevelés után végezzük.
A korai fajtákat, melyeket az őszi betakarítás alkalmával tudunk leszedni, márciusban hidegágyásba kell tenni, majd legkésőbb május közepén, amikor a növényeknek már 4-5 levélkéjük van, ki lehet ültetni őket a szabadba.
A brokkoli is káposztaféle. Ráadásul finom és egészséges. Fotó: Shutterstock
A közép- és késői érésű fajtákat áprilisban lehet szabadföldbe ültetni. Kiváló hely lehet számukra például a retek, a saláta vagy a spenót után felszabadult ágyás. Amíg a kelbimbó nem nő túl nagyra, a hézagokba nyugodtan ültethetünk salátát, azonban a nyár közepére már mindent szüreteljünk le a hézagba termesztett növények közül, mert ilyenkor a kelbimbónak már kinőnek a káposztaszerű levelei, a levélhónaljban pedig megjelennek az első bimbók. Ültetéskor használjunk műtrágyát és közvetlenül átültetés előtt alaposan áztassuk át a gyökereit.
A bimbókat folyamatosan szedhetjük. Ügyeljünk rá, hogy nem egyszerre fognak beérni, így mindig alulról haladjunk felfelé, amikor a bimbó eléri a 2-4 cm-es nagyságot. A régebbi fajták a főhajtás tetején egy kis káposztához hasonló fejet nevelnek, amit szintén felhasználhatunk. A felső bimbók érésének ösztönzése érdekében nyár végén csípjük le a növény végét. A bimbókat mindig tövestől szedjük le, amikor körülbelül 2,5-3 centiméter nagyságúak.
A kelbimbó remek A-, B-, C- és E-vitamin forrás, de bőségesen találhatunk benne kalciumot, káliumot és ként is. Magas a rosttartalma és szénhidrátokban is gazdag. Egy adag kelbimbó fedezi a napi C- és K-vitamin-szükségletünket, ráadásul még a fogyókúrázók is nyugodtan fogyaszthatják, hiszen egy adag kevés kalóriát, viszont rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz. Kiváló levesekben, palacsintatésztában kisütve, vagy párolva.
8. Kínai kel
A kínai kel alig harminc évvel ezelőtt vált ismertté hazánkban, de manapság már nagyon kedvelt, hiszen igazán finom salátaként fogyasztva. Könnyen emészthető, fehérjetartalma háromszorosa a fejes káposztáénak, sok C-vitamin, karotin és ásványi só található benne, és kiváló főzelékként is.
Hőigénye közepes, vízigénye viszont nagy. Inkább magvetéssel szokták szaporítani, mert palántaként nehezen marad meg. Július utolsó harmadában vethető szabadföldbe, 30x35 cm-es sor- és tőtávolságra. Tenyészideje a vetéstől számítva 60 - 70 nap.
9. Fodros kel
A fodros kel gyökere gyorsan fásodó karógyökér, amely az alsó felében ágazik el. Gyökere mélyre ható és erős. Szárhosszúsága fajtánként változó, így a 80 cm-től kezdve akár a 170 cm-es magasságot is elérheti. Dús levélzete egyenletesen borítja be a szárat. Ovális levelei kékeszöld színben pompáznak, melyek széle csipkésen fodrozott. A fodros kel az áttelelés után, a következő évben hoz virágot és magot.
A fodros kel kis hőigényű, a 13-15 Celsius-fokos átlaghőmérséklet az optimális számára. Ahhoz, hogy csírázni tudjon, ennél azért melegebbre, 16-20 Celsius-fokra van szüksége. Hazánkban kitűnően át tud telelni. A fényigénye közepes, akár árnyékba is ültethető.
A káposztafélék közül a fodros kel igényli a legkevesebb vizet. A talajjal szemben is igénytelen, így szinte bárhol megterem. A legjobban a semleges kémhatású talajt kedveli, így a humuszos talajok is megfelelőek számára.
A töltött káposzta az ünnepek elengedhetetlen étele. Fotó: Shutterstock
Mivel gyökerei mélyre hatnak, nagyon alaposan elő kell készíteni a talajt a vetés előtt. Mivel nagyra fog nőni, 70-80 cm-es tőtávolságra érdemes ültetni. Teljes kifejlődéséhez legalább 14-18 hét szükséges. A palántákat július elején érdemes kiültetni. Gondoskodjunk róla, hogy folyamatosan gyommentesen tudjon növekedni, és kellő mennyiségű vízhez juthasson. Szedését október közepén kezdhetjük meg, alulról felfelé haladva levágva a leveleit. Mivel nagyon jól tűri a telet, nem szükséges leszedni, így akár a hó alól is szedhetjük a leveleket.
Mivel egész télen zöldell, kertünket is szebbé teszi, és vitaminnal is ellát minket. A díszkáposztához hasonlóan, a levelét gyakran használják fel virágkötők is, a különféle virágcsokrok díszítésére. A levelei nagyon finomak salátaként elfogyasztva, de leveseket, főzeléket és ragut is készíthetünk belőle.
Így bármelyik káposztaféle mellett döntünk, igazán ízletes, egészséges és változatos ételek kerülhetnek az asztalunkra.
