Szinte nincs is olyan kert, ahol ne találkoznánk a tujával. Akár önmagában, akár sövényként, csodás látványt nyújthat. Nem is csoda, hogy igazán népszerű ez a sokak által ismert dísz- illetve sövénynövény. Azonban a tujafélék Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonosak, így hazánk nagy részén nem ideálisak számukra a klimatikus viszonyok, ezért sok kertben nem a legszebb állapotukban csodálhatjuk meg a tujákat.

Ismerd meg a tuját

A legismertebbek a tuják közül a keleti tuja és nyugati tuja, valamint az óriás tuja. A tuják örökzöldek, és nagyon kedvelik a nedves, csapadékos körülményeket, és a magas páratartalmat. Amennyiben túlságosan száraz, és napsütésben gazdag helyen kell élniük, azt nagyon nehezen viselik.

Szintén nem tesz jót nekik, ha forgalmas út van a közelükben, és a rossz minőségű talaj sem jó barátjuk. A tuja tehát egyáltalán nem igénytelen növény. Éppen ezért, ha nem megfelelőek a tartási körülményei, sajnos nem a legszebb formáját mutatja, így nem csoda, hogy sok kertben látni elszáradt, barna tujákat. Ennek több oka is lehet.

tuja sor

A tuják nagyon szépen tudnak mutatni akár sövényként is a kertben. Fotó: Shutterstock

Ez lehet az oka, ha nem a legszebb a tuja a kertedben

1. A tuja didimaszcellás pikkelylevél barnulása igen gyakori betegség, ahogyan ezt Megyeri Szabolcs blogjából is megtudhatjuk. Elsősorban a nyugati tuját és az óriás tuját fertőzi meg. A tüneteket sajnos nagyon hamar észre fogjuk venni, hiszen a fiatal hajtások tavasszal elkezdenek barnulni. Általában a növény alsó részén jelenik meg először a betegség, majd sajnos idővel a teljes hajtás elpusztulhat.

Ez a fertőzés leginkább kora tavasszal támadja meg a tuját, hiszen a kórokozó az idősebb pikkelyleveleken képes áttelelni, majd tovább vinni tavasszal a fertőzést. A védekezésben szükségünk lesz növényvédő szerekre, és el kell távolítani a fertőzött részeiket is. Ahogy idősödik a tuja, úgy egyre erősebb lesz, és kevésbé lesz fogékony a betegséggel szemben.

2. A tuja kabatíniás hajtás- és ágpusztulása szintén nagyon gyakori, és nagyon veszélyes betegség Megyeri Szabolcs szerint. Nem csak a tujaféléken fertőz, hanem a borókán és a hamiscipruson is meg szokott jelenni. Onnan vesszük észre, hogy a tuja fiatal hajtáscsúcsai tavasszal elsárgulnak, majd pedig elhalnak. A fás részeken besüppedő foltokat figyelhetünk meg. Ez a betegség leginkább a kalcium és magnézium hiányos növényeken fordul elő.

Mivel a kórokozó leginkább a sebzéseken keresztül képes behatolni a növénybe, nagyon oda kell figyelni rá, hogy ha megsérül a növény, azonnal kezeljük a sebet. Habár ősszel fertőz, a tüneteket rendszerint csak kora tavasszal észleljük. Ahogy nő a hőmérséklet, úgy érzi magát egyre jobban a kórokozó, és úgy képes egyre nagyobb mértékben fertőzni.

Fontos, hogy amint észrevesszük, azonnal távolítsuk el a fertőzött növényi részeket és semmiképp ne hagyjuk a kertben, hanem semmisítsük meg azokat. A megelőzésben pedig fontos szerepet játszik a magnézium és kalcium műtrágya.

3. A tuja pesztalóciopsziszos hajtás- és ágpusztulását is egy gomba okozza, amely nem csak a tuján, de a borókán,  a hamisciprusokon és a fenyőféléken is képes fertőzni. A gomba tavasszal kívülről befelé halad a fiatal fajtásokon, és akár a növény teljes pusztulását is okozhatja súlyos esetben.

A betegség át tud terjedni egyik növényről a másikra, és mivel nagyon ellenálló, így még a tél sem képes megállítani. Leginkább a gyenge növényeket képes megtámadni, illetve a stressz hatása alatt álló növények esetében is pusztító tud lenni. A stresszt a növények esetében akár egy hirtelen lehűlés, akár erős napsugárzás, vagy hirtelen nagy mennyiségű eső, illetve vízhiány és tápanyag hiány is kiválthatja. Azonban mindenképp sérülésnek kell lennie a növényen ahhoz, hogy képes legyen behatolni, amit akár rovar, akár fagyás, akár metszési sebek is okozhatnak, így nagyon fontos, hogy folyamatosan figyeljük a növényeinket, és kezeljük a keletkezett sebeket.

A betegség elkerülhető, ha a tujákat rendszeresen öntözzük és megfelelő mennyiségű tápanyaggal látjuk el. A fertőzött részeket azonban mielőbb el kell távolítani és meg is kell semmisíteni.

4. Sajnos a tujafúró aranymoly a nevéhez méltóan nagy kedvelője a tujának. Különösen az enyhe telek után kell számítani a megjelenésére. Habár aprócska, mindössze 5-6 mm nagyságú, a kár, amit okoz, hatalmas. A tojásait a hajtáscsúcs közelébe helyezi a pikkelyek közé, május és június folyamán bábozódik, és mindössze egyhónapos fejlődési szakasz után júliusig rajzik. A lárvák júliusban és augusztusban kelnek ki és kezdenek el károsítani, amely egészen áprilisig tart, kis szünettel a téli hónapokban. Mivel az okozott kárt könnyű összetéveszteni más tünetekkel, nehéz beazonosítani, hogy a moly a tettes. Azonban, ha a károsított levelet a fény felé tartjuk és ott üregeket, esetleg ürüléket és lárvát is látunk, már tudhatjuk, ki áll a bűneset mögött.

tuják kertben

A tuják törődést igényelnek, és akkor igazán csodásan mutatnak a kertben. Fotó: Shutterstock

5. A tuja-teknőspajzstetű is gyakori vendég a tujákon. A lárva először a leveleket támadja meg, majd később az ágakat és a törzset is. Mind a kifejlett imágó, mind pedig a lárva állapotban lévő állat képes károsítani, hiszen mézharmatot ürítenek a növény felületére, amelyen később fekete korompenész jelenik meg. Ennek hatására csökken a növény fotoszintetikus aktivitása és a hajtásnövekedés is, majd idővel a tuja szürkés árnyalatúvá válik.

Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a tél végi olajos lemosó permetezésről, amely segít csökkenteni a veszélyt, de fontos a megjelenésük esetén a rovarölőszeres kezelés is.

6. A borókaszú a borókán és a tuján is komoly károkat képes okozni. Tavasz végén párosodik, és ekkor vájja a legyengült növény törzsébe az úgynevezett anyajáratot. Ide teszi le a nőstény a petéit, majd a lárvák kifejlődnek a kéreg alatt és nyár második felétől már imágóként repülnek ki. A fiatal hajtásokat megrágják és később odvasítják, különösen az aszályos időszakokban. Érdemes figyelni rá, hogy ha sok az elbarnult vagy félig letörött száraz ág a tuján, akkor annak valószínűleg a borókaszú az oka. Minden esetben távolítsuk el a fertőzött ágakat.

7. A levéltetű sajnos a tuját sem kíméli. Erre leginkább március végétől az ősz elejéig számíthatunk. Leginkább a fiatal hajtásokat és a leveleket károsítják, hiszen mézharmatot bocsátanak ki, és ezáltal korompenész keletkezik, mint a pajzstetvek esetében. Érdemes folyamatosan figyelni a növényt, és amint észleljük a jelenlétüket, növényvédőszerrel támadni rájuk.

Ez is okozhatja a bajt a tujánál

Ha a tuja nem jól néz ki, szárazak, esetleg barnulnak a levelei, azt nem csupán betegség válthatja ki, hanem a tartási körülmények is.

1. Először is mindig ügyeljünk rá, hogy rendszeresen öntözzük. Ha a hajtások száradnak, akkor valószínűleg kevés vizet kapott a tuja.

2. A rossz minőségű talajban szintén nem fogja jól érezni magát. Ha a talaj túlságosan tápanyagszegény, azt a tuja nem tudja hosszú távon elviselni.

3. A tuja a túlságosan árnyékos és pangó vizes területeket sem kedveli. Ha nem kap elég fényt, a belső részek elkezdenek elhalni és száradni. Amennyiben a pangó víz a probléma, úgy a hajtásvégek elszórtan elkezdenek száradni, majd a foltszerű elhalások egyre nagyobbakká válnak, és ez akár a teljes lombozat lehullását is okozhatja.

4. Fontos, hogy kellően magas legyen a levegő páratartalma, és kellően tiszta legyen a levegő. Ha túlságosan közel van egy forgalmas autóút, akkor az a hajtások barnulásához és elhalásához vezethet.

5. Továbbá a fagy is károsíthatja a tuját. Ha megvágjuk a növényünket és a szállítószövet elkezdett elfeketedni, akkor sajnos fagykár érte a tuját.

Így gondozd a tuját

1. A keleti tuja igen robusztus növény, nagy gyökérzettel és lombkoronával. Ezek a tuják nagyon szívósak, még a szárazságot is jól tűrik, ám a helyigényük elég nagy. Fontos, hogy ősszel és tavasszal nyírjuk meg őket, azonban nyáron, a nagy hőség idején ne, mert a keletkezett sebek könnyen megperzselődhetnek.

tuja közeli

A tuja öntözést, metszést és permetezést is igényel. Fotó: Shutterstock

2. A nyugati tuja igazán kecses megjelenésű, és kisebb helyigényű. A keleti tujánál sokkal érzékenyebb a szárazságra, így rendszeresen kell öntözni. Legismertebb fajtája a smaragd tuja, mely rendszeres öntözést igényel, és gondoskodni kell tavasszal és ősszel a tápanyagpótlásáról is, hiszen így sokkal szebb színű és élettelibb lesz a növény.

Nagyon kedveli a humuszt is. Mivel óriási mértékben képes nőni, így muszáj tetejezést végezni rajta, vagyis 2,5-3 méter magasságban le kell vágni a növény tetejét, hogy kezelhető legyen. Erre a tuja minél fiatalabb korában kerüljön sor, hiszen így az összes energiáját a meglévő lombozatára tudja fordítani.

3. A tujákról elmondható, hogy a napos vagy félárnyékos helyet kedvelik, továbbá szükségük van tápanyagban gazdag, enyhén savanyú földre.

4. Habár dézsában is megél, a szabadföldben sokkal jobban érzi magát.

5. A tuját tavasztól késő őszig ültethetjük, mivel a földlabdás és a konténeres növények egész évben ültethetők. Ültetéskor adjunk a földjéhez szerves trágyát vagy komposztot, amit nagyon meg fog hálálni. Havonta érdemes pótolni a tápanyagot.

6. Az ültetés utáni fontos a folyamatos öntözés. Tavasztól elég hetente öntözni, de nyáron, amikor nagy a meleg, minden nap gondoskodjunk a vízellátásáról.

7. A tuja első metszését kora tavasszal kell elvégezni, az utolsó nyírást pedig augusztusban. Ezután már nem szabad metszeni, mivel az új hajtásoknak meg kell erősödniük a tél beállta előtt.

8. Tavasszal végezzük el a lemosó permetezést. A rezes oldat megvédi a tuját a gombás megbetegedésektől, de a teljes védelmet a réz-, és kéntartalmú, illetve a rovarölő vegyszerek kombinációja jelenti. Ősszel szintén érdemes elvégeznünk a lemosó permetezést, hogy megvédjük az esetlegesen áttelelni kívánó kártevőktől a tuját.

Mindenkinek csodaszép tujákat kívánunk!