A palántanevelés jelentős része korszerű, erre a célra specializálódott nagyüzemekben, úgynevezett palántabankokban történik, ugyanakkor sokan vannak még kisebb gazdaságok, amelyek a palánta előállításával maguk próbálkoznak.
A kedvezőtlen környezeti feltételek következtében kialakuló tünetek (fényhiány, megfázás) többnyire láthatók a palántákon, de ismert az is, hogy sok esetben csak később derül ki a kevés fénnyel vagy a hideggel összefüggésbe hozható rossz szövetdifferenciálódás, ami a virágzás késését, deformált virágok megjelenését stb. okozza.
Hőigény tekintetében a palántanevelés időtartamát minden zöldségfaj esetében alapvetően négy szakaszra lehet osztani:
• csírázás,
• szikleveles állapot,
• lombleveles kor és
• kiültetés előtti egy-két hét, az edzés időszaka.
A kedvezőtlen környezeti feltételek következtében kialakuló tünetek többnyire láthatók a palántákon – fotó: Shutterstock
Vannak melegigényes fajok (paprika, paradicsom, uborka, dinnye, padlizsán), amelyek esetében a szakaszok jobban elkülönülnek, azaz egy-egy szakasz között nagyobb a hőigénykülönbség, míg a hidegtűrők esetében (káposztafélék, fejes saláta) az eltérés kisebb.
Csírázás idején igényli a legtöbb meleget a növény (melegigényesek esetében 28-30 0C). Ennek a kritikus szakasznak a hossza nagymértékben attól függ, hogy tudjuk-e a kívánt értéket biztosítani a csírázáshoz. Ha igen, úgy gyorsan, rövid idő alatt lezajlik a csírázás és a kelés, ha nem, jelentősen elhúzódhat, aminek számos kedvezőtlen következménye lehet (pl. gombabetegségek fokozott jelentkezése stb.).
A szikleveles állapot az, amikor a palántanevelés gyakori káros jelensége, a megnyúlás bekövetkezik. A csírázáshoz képest lényegesen alacsonyabb léghőmérsékletre van szükség, a fényviszonyoktól függően 10-12 0C-kal kevesebbre. Sok fényt, kevesebb vizet, szárazabb közeget igényel a fiatal szikleveles palánta, egyébként ezt a szakaszt a palántadőlés fertőzési időszakának is nevezik.
Sokat kell szellőztetni, és csak a reggeli órákban szabad (ha egyáltalán kell!) öntözni a gombás betegségek miatt.
A szétrakás elmulasztása következtében megnyúlt paprikapalánták – A szerző felvétele
A lomblevelek megjelenésével – az adott fajtól függően – fokozatosan növelhető a léghőmérséklet, és a fényellátás fokozása érdekében is mindent meg kell tenni:
• A palántanevelőt borító fóliát vagy üveget tartsuk tisztán.
• Nagyobb hidegek veszélye erre az időszakra csökken, illetve megszűnik. Így a téli hideg és a magas fűtési költségek miatt a jobb hőszigetelés érdekében alkalmazott többszörös fóliatakarást meg kell szüntetni.
• Ha a növények levelei összeérnek, azaz már árnyékolják egymást, célszerű nagyobb távolságra helyezni a cserepeket vagy a tápkockákat. Igaz, így nagyobb felületet kell fűteni, de egészségesebb, zömökebb növényeket kapunk. Azokban a kertészetekben, ahol van elegendő kézimunkaerő, ott nemcsak egyszer, 2-3 alkalommal is sor kerülhet a növények szétrakására. (Az ültetést megelőző héten lehetőleg már 15-20 tápkockánál (cserépnél) több ne legyen négyzetméterenként.) A szétrakást indokolják a növényvédelmi munkák is, amelyeket egy nagyobb térállású, levegősebb állományban sokkal eredményesebben lehet megvalósítani.
A negyedik vagy edzés időszakának célja a palánták szoktatása a kiültetést követő környezeti viszonyokhoz, ami egészen más, ha hajtatásról van szó (hideg és fűtött hajtatás), és más, ha szabadföldre szánjuk a növényeket. Hajtatásban akkora változásokat nem kell a palántának elszenvedni, mint ha szabadba raknánk. Nem elég a hőmérséklet visszavétele, többet kell szellőztetni, és az öntözést is csökkenteni szükséges. Kezdetben csak egy-egy fokkal, később egyre jelentősebb mértékben vegyük vissza a nappali és az éjszakai hőmérsékletet.
A jó palánta nem hosszú, megnyúlt, ellenkezőleg zömök, vastag a szára, és sötétzöld levelei vannak. Még nincs rajta terméskezdemény, csak virágbimbók. Gyökere dús, fehér, a tápkocka- vagy cserépföldet sűrűn átszövi.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
