A hajtatott primőrök iránti kereslet egyre nagyobb, a folyamatosan növekvő minőség és mennyiség iránti igényt egyrészt exportból, másrészt kedvező adottságaink kihasználásával (pl. termálvíz) hazai termesztésből fedezhetjük. Sajnos a téli, de gyakran a kora tavaszi hónapokban (novembertől márciusig) kevés a fény a hajtatáshoz.
Sajnos a mesterséges megvilágítás nagyon költséges, megtérülése igazán csak a legértékesebb kultúráknál (pl. palántanevelés, egyes dísznövények) lehetséges, illetve olyan magas termésátlagok esetén, amire a jelenlegi technikai színvonal mellett csak kevés gazdaság lenne képes.
Technikai szempontból kevésbé korszerű hajtató létesítményekben, ahol eleve alacsonyabb jövedelmezőséggel lehet csak számolni, a természetes fény maximális kihasználására kell törekedni!
A természetes fény maximális kihasználására kell törekedni – fotó: Pixabay
Mennyi fényt igényelnek a zöldségek?
A Napból a növény felületére érkező fényenergia egy része visszaverődik (reflexió), egy része áthalad a szöveteken (transzmisszió) és egy része abszorbeálódik, azaz növényi szempontból hasznosul. A növényt érő energia 55%-a tekinthető fotoszintézis vonatkozásában aktív sugárzó energiának, ami a 400-800 nm tartományba esik, lényegében az emberi szem is ezt a hullámhosszúságú fényt érzékeli. (A maradék 45% sugárzó energia nagyobb része a vörösön túli tartomány, ami nem jelenti azt, hogy biológiai szempontból teljesen elvész, egy kisebb hányada hasznosul, elnyelése után emelkedik a növény és a környezetének hőmérséklete.)
A fotoszintézis tekintetében aktív tartományból legtöbbet a kék és a vörös fényből nyelnek el a növények, a zöld levelek ezt a két tartományt hasznosítják legjobban. Fiziológiai szempontból az olyan sugárzás mondható ideálisnak, amely ebben a két tartományban a leggazdagabb.
A fény által szabályozott fiziológiai folyamatok megvalósulása és sebessége az összetételen kívül függ a fény erősségétől és a fényhatás (megvilágítás) időtartamától. A fényerősség (intenzitás) alatt az egységnyi felületen és egységnyi idő alatt átáramló sugárzó fényt, illetve hőenergiát értjük, mértékegysége a W/m2 (megfelel 1J/m2/s-nek.)
Korábban a növénytermesztési szakirodalomban gyakran használt mértékegység volt a lux (lx), ami egy adott időben mért fényerősséget jelenti, fényképezésnél (exponálásnál) jól használható, de növénytermesztésnél a besugárzott és hasznosított energia számításához a W/m2 érték lényegesen pontosabb.
A növények fényigénye fajonként, de fajtánként is változik, a sugárzás mértéke, összetétele és időtartama eltérően hat az egyes fiziológiai folyamatokra (virágrügyképződés, virágzás, terméskötődés, lombképződés stb.). Ettől függően beszélünk árnyékkedvelő, árnyéktűrő és intenzív megvilágítást igénylő növényekről.
A nálunk termesztett zöldségfélék döntő többsége az intenzív megvilágítást igénylők csoportjába tartozik, kevés sorolható az árnyékot tűrőkhöz. Noha a hajtatott fajták között fényigény tekintetében különbség van, valamennyi nálunk télen, üvegházban vagy fólia alatt hajtatott zöldség fényigényesnek mondható.
A fényhiányból adódó legtöbb fejlődési rendellenesség a paradicsom, a paprika, a sárgadinnye és padlizsán esetében fordul elő, valamivel ritkábban az uborkánál. Természetesen a télen hajtatott fejes saláta, káposztafélék, hónapos retek is jobban fejlődik kedvezőbb fényviszonyok mellett, azonban az ezeknél a fajoknál kifejezetten fényhiányra visszavezethető terméskiesés, minőségromlás (pl. megnyúlás, laza fejképződés, stb.) még ritkább.
Melyek azok a gyakori fejlődési zavarok, amelyek összefüggésbe hozhatók a fényhiánnyal?
A gyökérzetet nem számítva a téli, kora tavaszi fényhiány a növény valamennyi szervén a legkülönbözőbb formában jelentkezhet, ezek közül a gyakoribbak a következők:
• Palántakorban a szár, a palánta megnyúlását okozza a fényhiány. A megnyúlt palánták a gombás betegségekre (pl. palántadőlés) érzékenyebbek, ültetéskor könnyen elfekszenek, eltörnek. A fény fontos szerepet játszik a reproduktív szervek szöveti differenciálódásában és azok kialakulásában is. Palántakori fényhiány következtében késhet a fürtök megjelenése, gyakori a fejletlen, aberrált virágok képződése.
• Kiültetés utáni felnyurgulás következtében hamar elérik a növények a támrendszer tetejét, ebből adódóan nincs jól kihasználva a légtér. Ez főleg a kisebb légterű fóliával borított hajtató blokkoknál és sátraknál jelent gondot, ahol a szár elfektetése nehezebben oldható meg.
• A megnyúlásnak, pontosabban a laza szövetállománynak következménye a fürtkocsánytörés (1. kép), amit még kedvező fényviszonyok mellett is nehéz kivédeni.
A fényhiány is hozzájárul a fürtkocsány töréséhez – fotó: Dr. Terbe István
• Fényhiány esetén nemcsak palántakorban rossz a virágrügy differenciálódása, a későbbi virágzás is vontatott, és különösen rossz a termékenyülés. Ismert, hogy paradicsom esetében a fényigény fele a lombozat fenntartására, másik fele a virágzásra és a terméskötődésre fordítódik, ez utóbbi minimálisan ~100 J/cm2/nap.
• A fényhiány elősegíti a növényi kórokozók terjedését, mindenekelőtt a gombás betegségek (pl. botrítisz) fellépésének a veszélye nagyobb.
• Lassúbb az érés, a színesedés, főleg paradicsom esetében gyakori a fényhiány okozta íz- és aromaanyagok kialakulásának hiánya.
Milyen lehetősége van a kertésznek a rossz fényadottság jobb kihasználására?
A sok hiba ellenére, amit ezen a téren elkövetünk, számos megoldás van a fényadottságok kihasználásának javítására, a fényhiány bizonyos mértékű ellensúlyozására.
A termesztőlétesítményeket borító üveg és fólia tisztán tartására nagy gondot kell fordítani, ugyanis a héjazatra rakódó szennyezés a levegő tisztaságától függően nagyon változó, egy évben akár 5-6%-kal is csökkenhet az üveg vagy a fólia fényáteresztése. Márpedig a gyakorlatból jól ismert és gyakran emlegetett érték:
télen 1% fénycsökkenés 1% termésveszteséggel jár.
A természetes csapadéknak (esőnek) nincs olyan tisztító hatása, mint a vegyszeres mosásnak. A fóliák esetében a bordázat és a fólia dörzsöléséből adódóan jelentős az úgynevezett elektrosztatikus szennyezés, ezért a feltöltésből adódóan a fólia fokozott mértékben magához vonja a port.
A termesztésre ajánlott fajták esetében a nemesítők, illetve a forgalmazók a katalógusokban mindig feltüntetik a javasolt ültetési vagy palántázási időpontot, aminek alapja a fényigény, azaz a fényhiány-érzékenység. Ezért a termesztési időnek (igen korai hajtatás, korai hajtatás, őszi termesztés) megfelelő fajtaválasztás alapvető feltétele a sikeres termesztésnek.
Főleg a virágzással és a terméskötődéssel kapcsolatos fejlődési zavarok vezethetők vissza az ültetési időponthoz rosszul megválasztott fajtára.
Palántakorban a cserép- és a tápkockaméret helyes alkalmazása mellett nagy jelentősége van a növények egy-kétszeri szétrakásának. Paprika, paradicsom, uborka, sárgadinnye és padlizsán esetében két-három lombleveles fejlettségi stádiumtól – bizonyos mértékig a tápkocka és a cserép nagyságától is függően – kezdenek összeérni, egymásra nőni a levelek, ezzel erős árnyékolást képezve. Hatásos a szétrakás, aminek következtében zömökebb, vastagabb szárú palánták fejlődnek, és korábban megindul a virágszövet differenciálódása is (2. kép).
Korai palántanevelés esetén elengedhetetlen a palánták szétrakása – fotó: Dr. Terbe István
Korai palántanevelésnél – akár többszöri szétrakással – olyan mértékben javasolják a tenyészterület növelését, hogy a kiültetés előtti két hétben 18-20 palántánál több négyzetméterenként ne legyen.
Korai kiültetés esetén nehéz elfogadni a fajtánál javasolt tenyészterületet (például paradicsomnál 2-2,5, paprikánál egy szárra vezetve 5-7 db/m2), palánták kirakásakor ritkának tűnő növényállományt hajlamos az ember besűríteni.
A helyes tőtávolság megválasztása az egyik leghatékonyabb módja a téli fénykihasználásnak.
A hajtatásban alkalmazott fitotechnikai eljárások a fény jobb befogadását is szolgálják. A felesleges és beteg, gyakran már funkcióképtelen leveleket és hajtásokat folyamatosan kell eltávolítani. Elmaradt levelezés vagy a későn végzett kacsolás jelentősen árnyékolja a növényállományt, nem is beszélve arról, hogy a túlnőtt oldalhajtások kitördelése a növényre nézve mekkora energiaveszteséggel jár.
Vízkultúrás termesztésben régóta alkalmazzák, de már a talajos termesztésben is terjed a reflektív fóliák használata. Korábban, míg ismeretlenek voltak ezek a talajtakaró műanyagok, a hollandok homokkal terítették be ültetés után a sorközöket, hogy ne a föld nyelje el a fénysugarakat, hanem azok verődjenek vissza a levelekre. Ezek a takaróanyagok (3. kép), amelyek fehér színükkel visszatükrözik a talajra eső sugarakat, nem engednek át fényt, talajos vagy konténeres termesztésnél megakadályozzák a gyomosodást.
Reflektív talajtakaró fóliákkal is lehet javítani a hajtatóházak téli fénykihasználását – fotó: Dr. Terbe István
Nemcsak télen, az egész tenyészidő folyamán összhangban kell tartani az egyes élettényezőket. Mint ahogy a Liebig-törvényéből is következik: a minimumban lévő, általában legnehezebben, legköltségesebben szabályozható tényezőhöz kell a többit igazítani.
Ha kevés a fény, arányosan csökkenteni kell léghőmérsékletet, az öntözést, az egyes élettényezők nem helyettesíthetők egymással!
