Te is úgy érzed, hogy valahogy túl kicsi a kerted? Persze nem akkor, amikor füvet kell nyírni. Olyankor valahogy mindig iszonyúan nagynak tűnik. Inkább akkor, amikor csodaszép virágokat látsz, de már nincs hely számukra a virágágyásban. Vagy amikor túl gyorsan fogy el a veteményesből a friss zöldség.

Azonban van egy igazán jó hírünk! Anélkül tudod  megnövelni a kerted méretét, hogy az éjszaka leple alatt arrébb telepítenéd a kerítést a szomszéd kertjének irányába. A módszer neve pedig nem más, mint a másodvetés!

Ezért hasznos a másodvetés

Amikor a tavasszal elvetett magokból és elültetett palántákból kikel a növény, majd beérik a termés, itt az ideje, hogy új magok és palánták kerüljenek a helyükre a veteményesben. Azonban a másodvetés idején jóval több odafigyelésre lesz szükség, hiszen ekkor már jóval melegebb és szárazabb az időjárás, így még nagyobb szerepet kap az öntözés.

Miután betakarítottuk a tavasszal vetett zöldborsót, a sárgarépát, vagy éppen a hónapos retket, tegyük újra használhatóvá az ágyásokat. Ássuk fel az ágyásokat, távolítsuk el belőlük az összes növényi maradványt és gyomot, majd frissítsük fel a talajt érett komposzttal. Ha nagy a szárazság, még a vetés előtt alaposan öntözzük meg a talajt, így az új növényeink is tápanyagban gazdag, porhanyós földbe kerülnek.

palánta ültetés

A felszedett termés helyére kerülhet a másodvetés. Fotó: Shutterstock

Ezeket a növényeket vessük másodvetésként

1. Célszerű mindig a rövidebb tenyészidejű fajtákat választani, amelyek jól tűrik a hőséget, ha másodvetésről van szó.

2. Másodvetésként nyugodtan vessünk zöldbabot, így egész nyáron hozzá tudunk jutni zsenge változatban. Ha július elejéig elvetjük, akkor még be tudjuk takarítani a teljes termést a fagyok előtt.

A zöldbabot 30-40 cm sortávolsággal és ugyanennyi tőtávolsággal vessük, hiszen kis bokor lesz belőle, így bőségesen helyet kell hagyni neki a fejlődéshez. Akár a kukorica sorközébe is vethetjük. A zöldbab vetése után 2-3 hetet kell várni, és máris kidugják kis fejüket a növények, majd 6-7 hét múlva már szüretelhetjük is.

Fontos, hogy a talaj legyen tápanyagban gazdag és kellően nedvességtartó. Oda kell figyelnünk rá, hogy rendszeresen öntözzük és gyomtalanítsuk, Szüreteléskor ne tépjük le a termést, hanem óvatosan távolítsuk el, különben a növény gyökerei megszakadhatnak. A termést oldalirányba húzzuk le, így egészen biztosan nem tépjük ki gyökerestől a növényt.

3. Július elején ültethetjük el a különféle káposztákat és a karfiolt. A fejes káposzta fényigényes növény, ezért fontos, hogy a kert világos részét válasszuk ki a számára. A tápanyagban és humuszban gazdag, jó vízellátású, porhanyós felső talajrétegű talajokat kedveli, és nagyon tápanyagigényes növény. Bár sok nitrogénre van szüksége, ha túl sokat kap, azzal rosszabb minőségű káposztánk lesz.

vetés betakarítva

A másodvetésnek hála egészen őszig szüretelhetünk. Fotó: Shutterstock

A káposzta vízigényes növény. Ha rendszeresen öntözzük, jóval nagyobb fejeket fogunk kapni. A palántákat 50x50 cm-es tőtávolságra ültessük, hogy legyen kellő hely a fejeknek.

A karfiolt egész évben termeszthetjük, ha a megfelelő fajtát választjuk. Azonban termesztése nagy területet igényel. Nem egyszerű termeszteni, de megéri, hiszen nagyon finom levesként, főzelékként, és még rántva is. Ültetés előtt többször is ássuk fel a talajt, keverjünk bele komposztot vagy trágyát, majd egyengessük el alaposan.

A palántákat 60 cm tőtávolságra és egy méteres sortávolságra kell ültetni. A karfiol kedveli a hideget és az iszapos, jó vízelvezetésű talajt. Fontos, hogy a talaj pH értéke semleges, vagy enyhén lúgos legyen, és ha szükséges, adjunk hozzá meszet is. Fontos, hogy rendszeresen öntözzük, nyáron pedig takarjuk a talajt, hogy ne száradjon ki.

4. A hazai és az új-zélandi spenót, illetve a sóska is nagyon jó választás, ha másodvetésről van szó. Az új-zélandi spenót bár hasonlít a hazai spenótra, nem áll vele rokonságban. Levelei vastagok és húsosak, ráadásul nincs semmilyen kártevőjük, így ha elültetjük, szinte teljesen biztosak lehetünk a sikerben. Ne magként vessük, hanem gyökeres palántákat ültessünk el. Olyan helyet válasszunk számára, amelyet behálózhat. Kedveli a tápanyagokban gazdag földet, és levelei a szárazságot is jól tűrik. Ám ha igazán szép termést szeretnénk, öntözzük rendszeresen. A hazai spenót ilyenkor már általában felmagzik, így nem alkalmas a fogyasztásra, ellentétben az új-zélandi spenóttal, melynek leveleit egész nyáron és ősszel lehet fogyasztani.

5. Még a csemegekukoricát sem késő ilyenkor elvetni, így a finom, főtt kukorica még az ősz kezdetén is vissza fogja idézni a forró nyári napokat. A kert napos, szélvédett helyére vessük a kukoricaszemeket. A kukorica nem válogatós, így bármilyen talaj megfelelő a számára. A kukoricának sok tápanyagra és gazdag, nedves talajra van szüksége a megfelelő fejlődéshez. Érdemes tehát a földjét a vetés előtt érett trágyával gazdagítani.

Melegigényes növény, mely általában két csövet nevel. A kukorica a porzós virágokat a címerében neveli, amelyek lehullanak a lentebb található termős virágok bibéjére, vagyis a bajuszra, és azok így porzódnak be.

kukorica termés

A kukorica is egész nyáron át vethető. Fotó: Shutterstock

Érdemes egészen július végéig folyamatosan vetni, így egész nyáron dúskálhatunk a finom főtt kukoricában. Egy helyre két szemet vessünk, körülbelül 4 cm mély fészekbe. Akár sorban, akár csoportosan is vethetjük. Ha a kerítés mellé ültetjük, azzal rengeteg helyet takarítunk meg, és még a belátást is csökkenteni tudjuk. Az egyes tövek között hagyjunk 70 cm-es sor-, és 35-45 cm-es tőtávolságot. A kukorica szélbeporzású növény, így ha közel vannak a tövek, azzal meg tudjuk növelni a beporzás esélyeit.

A kukorica vízigényes növény. A növekedési időszakában van a legnagyobb szüksége az öntözésre. Minél melegebb az időjárás, annál többször kell öntöznünk. Fontos még, hogy rendszeresen gyomtalanítsuk, melyet jelentősen megkönnyít, ha a tövek közötti területet mulcsozzuk.

Fontos, hogy folyamatosan töltsük fel földdel a töveket, különben egy vihar könnyen ledönheti azokat, a magasságuk miatt. Ha viszont fel vannak töltve, úgy a növény egyre feljebb tud tartógyökereket növeszteni, és így stabilabbá válhat.

A csöveket akkor takarítsuk be, amikor a cső végén levő bajusz elhervad, és a körmünket belenyomva a kukoricaszemekbe, azok tejnedvet engednek. Ehhez folyamatosan ellenőriznünk kell a csövek állapotát, nehogy túlérjenek, és megkeményedjenek. Amikor tejnedvet eresztenek a szemek, a  kukorica még nem érte el a teljes érettséget. Ekkor tejes kukoricának nevezzük. Ilyenkor ne tároljuk, hanem főzzük meg, hiszen ekkor a legfinomabb. Minél tovább tároljuk, annál keményebb lesz, és annál többet veszít a cukortartalmából.

Ha a csöveket rajta hagyjuk a száron, a szemek megérnek, majd megszáradnak. Ebből lesz a takarmánynak való kukorica, melyet szeptember közepén szednek le, majd szárítanak meg, hogy sokáig eltartható legyen.

6. Az uborkáról se feledkezzünk meg. Az uborkát vethetjük magról, de palántaként is kikerülhet a kertbe. A vetésénél figyelni kell rá, hogy a sortávolság ne legyen kevesebb, mint 100-140 cm, a tőtávolság pedig körülbelül 20-30 cm legyen, hiszen az uborkának sok helyre van szüksége. A magot nem szabad túl mélyre vetni, elég csupán 3-4 cm mélységet biztosítani számára.

Az uborka nagyon vízigényes, azonban a sok öntözést gyors fejlődéssel hálálja meg. Szezonja június közepétől szeptember végéig tart. Tök közelébe ne ültessük, mert annyira szeretik egymást, hogy érdekes, de nem biztos, hogy ízletes újdonságokat képesek létrehozni a titkos kapcsolatukból.

Rendszeresen szüreteljük az uborkákat, hogy ezzel a növényt újabb virágzásra késztessük. A termés mennyisége attól függ, hogy mekkora uborkákat takarítunk be, ugyanis ha kisebb, csemegeuborkákat szüretelünk, akkor a termés tömege kisebb lesz. Ha engedjük az uborkákat megnőni, akkor egy tőről akár 2-4 kg termés is várható.

Az uborka életében először háromleveles palántaként jön el a metszés ideje. Ekkor kell visszacsípni, hogy elágazzon. A második metszésnél a hajtást 5-6 lomblevél felett vágjuk vissza, míg a harmadik metszéskor a harmadrendű hajtásokat két levélre vágjuk meg.

Ajánlatos az uborka számára támaszt készíteni, hogy az indák ne a földön heverjenek. Ehhez elég akár néhány ágat letűzni a földbe, és hagyni, hogy az indák felkapaszkodjanak, de akár csinos kis létrát is építhetünk neki.

7. Kiváló másodvetésként a sárgarépa is. Fontos, hogy laza talajba vessük, hiszen így tudnak mélyre hatolni a gyökerei. A sárgarépa a napos, illetve félárnyékos helyeket kedveli. Fontos, hogy rendszeresen kapáljuk és öntözzük. Mivel aprók a magok, így egészen biztosan egyelni kell majd a kikelt növényeket, hogy ne legyen túl apró a termés.

sárgarépa földes

A sárgarépa is remek másodvetésnek. Ráadásul jó szomszédja a póréhagymának. Fotó: Shutterstock

8. A póráhagyma is jó ötlet, ha másodvetésről van szó. Nem véletlenül került a sárgarépa után a felsorolásban, hiszen kedvelik egymás társaságát, így ha egymás szomszédságába ültetjük őket, mindkettő bőségesen fog teremni.  A póréhagyma magvetéssel és palántázással is szaporítható növény. A közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajt kedveli igazán.

A magokat 2 cm mélyen vessük el, és tartsunk 25 cm sortávolságot. A kikelt növényeket ritkítani kell, hogy kellő hely jusson a póréhagymának a fejlődéshez. Az 5 cm nagyságú póréhagyma növény esetében 10–15 cm tőtávolságot hagyjunk.

Ha meg szeretnénk növelni a póréhagyma fehér részét, akkor a tenyészidő felénél töltsük fel a vetési árkokat földdel. Figyeljünk arra is, hogy a póréhagyma nagyon igényli a vizet, így rendszeres öntözésre van szüksége. Ezen kívül még a fényre is nagy szüksége van, így ne a kertünk egyik árnyékos részét nézzük ki neki. Azonban augusztus után már nem szükséges öntözni. A betakarítása pedig akár késő ősszel is megtörténhet, így akkor is friss zöldséghez jutunk, amikor már jóval szűkebb a kínálat.

Szereti a szamóca, a káposztafélék, a saláták, a sárgarépa, a paradicsom és zeller társaságát, így nyugodtan ültethetjük a közelükbe. Erős illatával ráadásul még a kártevők közül is sokat elrettent.

9. A cékláról se feledezzünk meg. A cékla átlagos fényigényű növény, így a kert bármely területe tökéletesen megfelelő számára, de azért a teljes árnyékot, mint ahogy általában a növények, a cékla sem kedveli. Bármilyen talajban megterem, de ha ő dönthetne, akkor egészen biztosan vályogos-homokos-humuszos talajba kerülne.

A cékla nagyon vízigényes növény, így rendszeresen gondoskodni kell az öntözéséről. Ha ezt nem tesszük meg, akkor jóval kisebb, fás gumókat fog hozni. Nagyon fontos teendő még a gyomlálás.  Mielőtt nekikezdünk az aprócska magok vetésének, feltétlenül gondoskodjunk róla, hogy gyomtalanított, jól átforgatott ágyásba kerüljenek. Készítsünk 40 cm-es sortávolságot, és körülbelül félujjnyi barázdákba szórjuk a magokat.

Ezután fedjük be földdel, majd öntözzük meg. Mivel a magok nagyon aprók, egészen biztos, hogy szükség lesz ritkításra. Ezt akkor tegyük meg, amikor a kikelt növények elérik az 5-6 cm-es magasságot. Ekkor a tőtávolság 15 cm legyen. A ritkított palántákat ültessük át egy másik ágyásba, vagy ajándékozzuk el.

Sikeres másodvetést és bőséges termést kívánunk!