Készítsünk vetéstervet!
Tervezzük meg, mi hová kerüljön a kiskertben, ügyelve a növények igényeire, a növénytársításokra és a vetésforgóra.
Csak öntözéssel termeszthető vízigényes zöldségeink, mint a paprika, a zeller és a káposztafélék, mellé tervezzük meg az öntözés módját is. Legjobb, ha csepegtető öntözést alakítunk ki, mert egyszerű és praktikus megoldás, emellett az esőztető öntözéssel ellentétben nem növeli a gombás és baktériumos betegségek fertőzési esélyét.
A tervezés során ne feledkezzünk meg azokról a „védőnövényekről” sem, amelyek segíthetnek nekünk a beporzó, illetve a ragadozó rovarok kertünkbe vonzásában vagy a kártevők riasztásában.
Ilyen növény például a bársonyvirág, amely távol tartja a fonálférgeket, ezért jó, ha a zöldségeink közé ültetünk egy-egy sort belőle. A körömvirág erős illata taszítja a levéltetveket, ezért ültessük például a paprika mellé. Míg a sarkantyúka kertünkbe vonzza a ragadozó rovarokat, és egyben a kártevőket is riasztja.
A csepegtető öntözés a legjobb módszer a paprika vízellátására – A szerző felvétele
Alkalmazzunk növénytársításokat!
Ennek a módszernek a lényege, hogy azok a növényfajok, amelyek valamilyen módon segítik egymás fejlődését, egymás mellé kerüljenek. Erre is sok remek példa van, úgymint a vöröshagyma-sárgarépa párosítása, mert a hagymafélék a répalégy, míg a sárgarépa a hagymalégy ellen védenek. A zöldbab pillangós növény révén nitrogénnel tölti fel a talajt az uborka számára. A bazsalikom megóvja az uborkát a lisztharmattól. A kukorica pedig kitűnő támasza lehet a karósbabnak, de rengeteg más példát lehetne még felsorolni.
A talajuntság elkerülése érdekében ha több éven keresztül termesztünk ugyanazon a helyen, használjunk vetésforgót!
A vetésforgó a talaj termőképességének megőrzésére kialakított stratégia. A vetésforgóban a növényfajok úgy követik egymást, hogy a talaj tápanyagértéke visszatöltődjön.
A talaj kihasználtsága alapján három csoportba sorolhatjuk a növényeket. Vannak talajzsaroló növények, mint a káposztafélék, talajkímélő növények, mint a salátafélék, és talajjavító növények, mint a pillangósok. Talajzsaroló növények nem követhetik egymást a vetésforgóban, mert ezek maximálisan kihasználják a talaj tápanyagkészletét. Utánuk mindenképp talajjavító növényeket iktassunk be a vetésforgóba. A talajkímélő növények esetében is ügyeljünk arra, hogy egymás után ne ugyanahhoz a családhoz tartozó fajokat termesszük, mert azok ugyanazokat a tápanyagokat veszik fel a talajból.
A káposztafélék talajzsaroló növények, azaz maximálisan kihasználják a talaj tápanyagkészletét – A szerző felvétele
Az egy családba tartozó zöldségek egymás után termesztését is kerüljük, mert nagy valószínűséggel sok közös károsítójuk van, amiknek így megkönnyítjük a felszaporodását. Ilyen egy családba tartozó növények például a burgonya és a paradicsom, melynek közös betegsége a fitoftóra (Phytophtora infestans). Ez a gombás betegség a talajban telel át, és innen indítja a következő évi fertőzést, ezért ne ültessük ezeket a növényeket egymás utáni években ugyanarra a helyre.
Fitoftórafertőzés tünete burgonya gumóján – vetésforgó segítségével megelőzhetjük a következő évi fertőzést – A szerző felvétele
A burgonyabogarak is a talajban telelnek, és oligofág faj révén egyaránt károsítják a burgonyát és a paradicsomot is – A szerző felvétele
Készítsük elő a talajt a vetésre!
A növények ideális fejlődésének alapja a megfelelően lazított és porhanyított talaj a vetési zónában, azaz az optimális magágykészítés. A magágykészítés döntő hatással van a növény fejlődésére a vegetáció kezdeti szakaszában, de jelentős mértékben befolyásolja a termés minőségét és mennyiségét is.
Fontos az egyenletes mélységű, apró morzsás rétegű, tömör alapú magágy készítése erre alkalmas eszközökkel. Ezzel egy menetben a kelőfélben lévő gyomok irtását is végezzük el.
A vetés megkezdése előtt a konyhakert területét osszuk 100-120 centiméter széles ágyásokra, melyeket művelőutakkal válasszunk el. Az utak segítségével megszüntethetjük a taposási károkat, és a később következő ápolási munkálatokat is nagymértékben megkönnyítik.
Amennyiben felszaporodtak a talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek, lótücsök), végezzünk talajfertőtlenítést a vetéssel vagy ültetéssel egy menetben, sorkezelés formájában. A legtöbb problémát a cserebogarak lárvái, a pajorok okozzák, mert a talajban akár 2-4 évig is fejlődnek, és ez idő alatt károsítanak. A védekezést ellenük megelőzésszerűen szükséges elvégezni, mert az idősebb lárvák ellen kevésbé hatékony a talajfertőtlenítő szer.
