A direkttermő szőlőkről ki többet, ki kevesebbet tud, az mindenesetre szinte biztos, hogy mindenki találkozott már egy falusi porta lugasára felfuttatott Othelló szőlővel, vagy Izabellával. De sorolhatnánk még a fajtaneveket: Kormin, Noah vagy Noha, Delaware, és ezek tájanként különböző elnevezéseit.

Kis magyar szőlőtörténelem

Honfoglalástól a filoxéravészig

Az Árpád-házi királyok idején fejlődésnek indult a szőlőtermesztés először az egyházi, később a földesúri birtokokon. A bor viszonylag hamar az egyik legjelentősebb gazdasági tényezővé vált. Ekkor indult fejlődésnek a szőlészet és borászat Pannonhalma, a Somló-hegy, a Szentgyörgy-hegy, Székesfehérvár, Eger, Sopron környékén, valamint a budai területeken.


Mátyás király uralkodása idején Magyarország Európa első szőlőtermesztő országai közé került. A 150 éves török uralom a szőlőtermesztést komolyan visszavetette, ebben az időben csak a Tokaj-hegyaljai szőlőtermesztés fejlődött, sőt ebben az időszakban vált világhírűvé a Tokaji.

Mária Terézia uralkodása idején több korlátozó intézkedést is bevezettek magyar szőlészetben az osztrák szőlőtermesztés megerősítése érdekében.

A 18. században nagy fejlődés következett be, a század elején mintegy 630 ezer hektáron volt szőlőtelepítés, a mezőgazdasági területeknek ez akkor 3,2 százaléka volt. Az 1877-es statisztikai adatok szerint több mint 425 ezer hektár volt a szőlőterület. A termesztés jellege: szabálytalan, kis tenyészterület, alacsony tőkeforma, rövid metszés. Az ültetvények sok fajtából álltak (főleg pontusi fajták), a termelt bor 58,4 százaléka volt fehér, a többi pedig vörös és rozé.

A filoxéravésztől a nagyüzemi termesztés kialakulásáig

A magyar bortermelés a 19. század végére erősen visszaesett, amelynek oka többek között a filoxéra megjelenése volt. 1875-ben észlelték először Pancsován a kártevőt, ami ellen nem volt kialakult védekezési módszer Európában. (Az Amerikából származó kártevő ellen az amerikai fajták speciális védőréteggel védekeztek, ezáltal nem károsodtak.) 1897-ig 225 ezer hektárnyi kötött talajon pusztult el a szőlő, a teljes terület több mint 50 %-án. A Dunántúlon 70-%-os volt a kár, Tokaj-Hegyalján pedig 90%-os.

Mi az a filoxéra? A filoxéra, vagyis szőlőgyökér tetű tömeges pusztítást végzett a 19. század második felében az európai szőlőültetvényekben. A rovar szőlő gyökerén gubacs szerű képződményeket hoz létre, illetve szívogatja azokat. Kártétele nyomán olyan baktériumok és gombák kerülnek a növénybe, amely azok teljes pusztulásához vezetnek. A kártevő a homokos talajon nem tud károsítani.

A rekonstrukció keretében többféle intézkedést is bevezettek: állami szőlőtermelő telepeken előállított alanyokat bocsátottak rendelkezésre a termelőknek, az új telepítések 10 éves korig adókedvezményben részesültek, illetve állami szőlőtelepítések is zajlottak homokterületeken. Az I. világháború kezdetéig a filoxéravész előtti terület 90%-án már új telepítések voltak.

A filoxéra és az új telepítések azonban jelentős változást hoztak a szőlőtermesztésben. Megváltoztak a termesztett fajták, számos régi fajta szinte teljesen kiszorult a termesztésből, mint például a Juhfark, a Purcsin, Fehérgohér. Gyorsan terjedt az Olaszrizling telepítése. Ekkor jelentek meg az úgynevezett direkttermő szőlőfajták is, amelyek európai és amerikai fajták keresztezéséből jöttek létre: Jaquez, Othello, Noah, Delaware. Ezek a fajták saját gyökéren termeszthetőek voltak, akár kötött talajon is. Ráadásul ezek a fajták ellenállóbbak voltak a perenoszpórával szemben, így jelentősen csökkentek a termelés költségei. A direkttermő szőlőterületek: 1929-ben 9500 hektár, 1938-ban pedig már 23 ezer hektár volt.

szőlőterület

Jelentősen visszaesett a szőlőterületek nagysága – Fotó: pixabay

Az első világháború a szőlőtermesztés fejlődését szinte teljesen leállította. A sok kül- és belpolitikai gond, a gazdasági válság mellett az is elmondható, hogy a megtermelt szőlő és bor eladhatósága nehézzé vált. Trianon után a szőlőterületek kétharmada az országhatáron belül maradt, viszont a fogyasztóknak több mint fele kívül került a határokon. Az exportlehetőségek korlátozottak voltak.

Szőlőterületünk a II. világháború utáni első mélypontját 1956-ban érte el, akkor 190 000 hektáron volt telepítés, 1965-ig értük el 246 ezer hektárt, ezután viszont folyamatos területcsökkenés következett.

A történeti áttekintés a Kertészet (Cselőtei L. - Nyujtó S. - Csáky A., 1993) című egyetemi tankönyv alapján készült.

1990-ban a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint mintegy 111 ezer hektáron termesztettünk szőlőt, melynek majdnem 50 %-a az Alföldön volt. A KSH 2019-es adati szerint az országban mindössze 68 ezer hektáron volt szőlőültetvény.

Az MTI-n megjelent legutóbbi adatok szerint 2020-ban a szőlőterületek nagysága 63 300 hektár volt.

A borkészítésre alkalmas szőlőfajták jegyzéke elérhető a https://boraszat.kormany.hu/nemzeti-szabalyozasok linken.

Dióhéjban a direkttermő szőlőről

Az Agroinform.hu kérdésére a direkttermő szőlők Magyarországi jelenléte kapcsán a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a következő választ adta:

"Direkttermő fajták 1000 négyzetméter alatti, nem árutermő borszőlőültetvényeken, esetleg csemegeszőlő ültetvényeken fordulhatnak elő. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján, a direkttermő fajták közé sorolható 'Othello' csemegeszőlőként szaporításra egyedileg engedélyezhető fajta. (Ezzel kapcsolatban további információval a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal rendelkezik.)

Továbbá az Európai Unió a szőlőfajták telepítését, pótlását szigorúan szabályozza. Árutermő borszőlőültetvényt kizárólag osztályba sorolt szőlőfajtákkal lehet létesíteni, ettől csak a kísérleti ültetvények esetén van lehetőség eltérni. Direkttermő fajták, mint például a Noah, Othello, Isabelle, Jacquez, Clinton és Herbemont esetén az EU-s szabályozás kifejezetten tiltást fogalmaz meg a telepítésükkel kapcsolatban.

A hatályos jogszabályok szerint direkttermő fajtákkal betelepített szőlőültetvények terméséből készített borászati termékre nem lehet forgalomba hozatali engedély iránti kérelmet benyújtani. Bár 2019-ben felmerült az a javaslat, amely engedélyezné a direkttermő szőlőfajták felhasználását a borkészítéshez, de az Európai Bizottság levette a napirendről a javaslatot a Nagy István agrárminiszter által kezdeményezett tiltakozás hatására."

kormin szőlő

Az úgynevezett direkttermő szőlőből készített bor fogyasztásának lehetnek egészségügyi kockázatai – Fotó: Agroinform

Mi a baj az Othellóval?

A nemesített fajtákhoz képest silányabb minőségű bor készíthető a direkttermő fajtákból, sőt egészségre ártalmas anyagok is keletkeznek a borkészítés során (metil-alkohol). Ennek egészségre gyakorolt káros hatásaival kapcsolatban azonban megoszlanak a vélemények, mert valószínű, hogy több 10 liter bort kellene elfogyasztani naponta ahhoz, hogy valóban egészségre káros hatást fejtsen ki a direkttermő borokban található metil-alkohol, ez a bormennyiség pedig önmagában is kifejezetten káros.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a mérgező hatás halmozva jelentkezik, a kisebb mennyiségű, de folyamatos fogyasztás károsíthatja az idegrendszert.

A nyugati határ térségében korábban sok helyen termesztették ezeket a fajtákat, ha nem is hektárszámra, de saját felhasználásra mindenképpen. "Az Őrségben, a Vasi-Hegyhát környékén a vasfüggyöny miatt nem sok lehetőségük volt az embereknek, a direkttermő szőlők pedig módot adtak némi háztáji gazdálkodásra, hiszen nem kellett komoly összegeket fordítani a növényvédelemre. Igaz, hogy értékesíteni sem lehetett a minőség miatt, de erre a zárlat miatt egyébként vajmi kevés lehetőségük volt az embereknek. Viszont gyümölcsként, borként, ecetként, lekvárként nagyon jó alternatíva volt, kis gonddal, sok termés volt az eredmény" - mondja az egyik Vasvár környékén borászattal foglalkozó gazdálkodó. A Vasi-Hegyhát térségében még ma is szórványosan találhatóak ültetvények.

Igaz, hogy régen meglehetően rossz minőségű borokat lehetett csak előállítani például az Othellóból, de már egészen más körülmények a jellemzőek: egy hónappal korábban lehet szüretelni, mint évtizedekkel ezelőtt, és a melegebb őszi időjárásnak köszönhetően a cukorfokok is jobbak. Régen még a 13-asnak is örültek, ma nem ritka a 17-18-as mustfokkal szüretelt direkttermő. Emellett a technológiai is a kísérletező kedvű borászok mellett áll, sokkal nagyobb szakmai muníció áll már rendelkezésre. Kiderült, hogy az Othellóból is lehet finom bort készíteni, természetesen kizárólag saját fogyasztásra.

Ausztriában értékesíthető

A magyar határtól nem messze, mindössze néhány osztrák település számára nyitott a lehetőség arra, hogy direkttermő szőlőkből készült borokat készítsenek és értékesítsenek. Az Uhudler néven forgalmazott borok többek között Othellóból, Noah-ból, Izabellából állnak, bár van tisztán Noah-ból előállított nedű is.kormin szőlő

A Kormin és az Othello a vidéki porták lugasainak jellegzetes gyümölcse – Fotó: Agroinform

Míg a térségben jellemző, Zöld velteliniből készült borokat 3-4 euróért lehet beszerezni, addig az Uhudlert 8-9 euróért árulják. Az Uhudler gyűjtőnéven forgalmazott, bevizsgált termékeket egységes névvel, üveggel, címkével lehet megtalálni. A burgenlandi falvak jellegzetes vendéglátóhelyeinek (Buschenschank) egyik meghatározó terméke.

Előre láthatólag 2030-ban új szabályozás dönt majd arról, hogy az Uhudler-dűlők továbbra is fennmaradhatnak-e Burgenlandban.

Az interspecifikus fajták (pl. Lakhegyi mézes, Bianca, Aletta) a direkttermőkhöz hasonlóan, kevesebb növényvédelmi feladatot adnak a tulajdonosnak, ezek termesztését ráadásul nem korlátozza semmi. Hogy mi ennek a jelentősége? A változó klíma, a növényvédő szerek használatának várható erőteljes korlátozása miatt az asztali minőségű, saját felhasználásra szánt borok készítése miatt felértékelődhetnek ezek a fajták is.