Persze a választás nem véletlen, hiszen már Hamvas Béla megírta: "Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye... és a még csípős újbort erre igyad". Ma a nosztalgikus hangulat nem csak a gőzmozdonyok esetében érinti meg az ember lelkét. A régi, szebb időkben a sült gesztenye illata varázslatos melegséggel járta át a nagyobb városok őszi-téli utcáit, tereit.

A gesztenye sütve, főzve sokoldalúan felhasználható, természetes édességként kiválthatja a különböző szintetikus "csemegéket", de gasztronómiai felhasználása ennél jóval sokrétűbb. Levesek, köretek, elő- és főételek kiváló alkotóeleme lehet, sőt, ne feledkezzünk meg az italokról sem, különleges pálinka és sör is készül gesztenye felhasználásával. A ma „divatos” egészséges táplálkozásban is nagyobb szerepet érdemelne. Vitaminokban gazdag, a tiamin (B1), a riboflavin (B2), a piridoxin (B6) mellett C-vitamin tartalma is jelentős. E-vitamin tartalmával antioxidáns hatást fejt ki, véd a szabadgyökök károsító hatásától, sejtvédő, hozzájárul az öregedési folyamatok gátlásához (Radócz és mtsai, 2014). Részben magas szárazanyagtartalmának köszönhetően az ásványi anyagok szempontjából is kimagasló értékekkel bír. Szénhidráttartalma alapján a gesztenyével liszt formájában, a burgonya- és gabonaféléket helyettesíthetjük étrendünkben. Kalóriaértéke hasonló a búzalisztéhez, nem véletlen, hogy nagyobb gesztenyetermő vidékeken kenyérfának is nevezték. A népi gyógyászat termése mellett kérgét, levelét, virágját (méz) is hasznosította.

A gesztenyetermesztésünk mai helyzetét nézve, finoman szólva nem sorolható a „húzóágazatok” közé. Gesztenyetermesztésről szinte nem is beszélhetünk, jelenlegi állományaink az egykor méltán híres gesztenyetermő vidékeink őshonos gesztenyeligeteinek, gesztenyeerdőinek maradványai. Az 1970-es években történt nagymérvű telepítések is megrekedtek, főként a kéregrákbetegségnek köszönhetően. A telepítéseket szinte teljesen elpusztította és a természetszerű állományok jelentős részét is 90%-os pusztulások jellemezték. A bajt tetézte a gesztenyés területeinket is érintő egyre nagyobb arányú beépítés és tarvágás.

Pedig termesztése jól illene a ma elvárt környezettel harmonikus, tájba illő gazdálkodási elvárásokhoz is. A termésének jelentőségén túl érdemes a gesztenyét „egyet hátralépve” tágabb értelemben is megfigyelni, értékelni. (Már csak azért is, mert európai viszonylatban a többfunkciós /többféleképpen hasznosítható/ növények egyre nagyobb figyelmet kapnak). Faipari szempontból kiváló, sokrétűen felhasználható alapanyag. Tájesztétikai jelentőségére már régóta alapoztak (Károly Róbert a nagymarosi gesztenyésekben sétáló utakat és arborétumot létesített, Bél, 1735-1742), ez kultúrtörténeti, idegenforgalmi értékét is jelzi. Akár csak díszfaként parkokban, tereken a tájtervezés eszköze lehet. A múltban a gesztenyéseket komplexen hasznosították: fája (kérge, levele, termése) mellett,aljnövényzetének gyógynövényeit, gombáit, a „bennük” termő szamócát, málnát is gyűjtötték. A méheket vonzó gesztenyevirágzás eredménye a sok szempontból kimagasló értékű gesztenyeméz (Szalay, 1997). A természetszerű gesztenyeerdőink, a gesztenye-ligetek gazdasági jelentőségük mellett sokszínű – védett fajokban gazdag – élővilágukkal a környezet- és természetvédelem szempontjából is jelentős értéket képviselnek.

Ha csak a kereskedelemben felbukkanó gesztenye árát és a szinte korlátlan igényt vesszük figyelembe, nem lehet kérdés, hogy érdemes gesztenyével foglalkozni. Persze, azért érdemes körültekintőbbnek lenni. Az USA-ban és egész Európában járványszerűen pusztító gombabetegség ellen már hatékonyan fel lehet venni a harcot. A betegség tünetei jellegzetesek, időben felismerve kordában tartható. A mechanikai védekezés mellett, a hipovirulens törzsekkel való oltásnak több évtizedre visszanyúló kísérleti eredményei bizonyítják hatékonyságát (Heiniger-Rigling 1994; Radócz-Szabó-Varga 1997; Radócz, 2002; Vidóczi-Horváth, 2008). A kutatások és kísérletek folytatásával, az antagonista mikroorganizmusok felhasználásával (McCabe, 1974), nemesítési programokkal, a modern géntechnológiai lehetőségek kiaknázásával (Anagnostakis, 1995) további lehetőségek kínálkoznak a kórokozó gomba (Cryphonectria Parasitica) ellen, az eredményes védekezés érdekében. Az újabb veszély, a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) kártételének természetes ellenségekkel való „szabályozására” biztató eredmények, gyakorlati tapasztalatok vannak (Kriston és mtsai, 2014). Az egyes termőtájakhoz alkalmazkodó, kiváló magyar fajtáink rendelkezésre állnak, egy Kőszegszerdahelyi, két Iharosberényi és három Nagymarosi államilag elismert fajta van kereskedelmi forgalomban. Az adott tájhoz illő oltvány megválasztásával, már az ötödik évben szép termésre számíthatunk (Szentiványi, 1976; Soltész-Szentiványi, 2014). A termesztés nagyobb jelentőségű lehet azon gesztenyetermesztésre alkalmas területeken, ahol az egyéb mezőgazdasági művelés az adottságok (domborzati viszonyok, gyenge talajtermő képesség, stb.) miatt nehézkes vagy csak a környezet nagyobb mérvű terhelése mellett lehetséges.

Őseink több évszázados, értékőrző gazdálkodása, növényvédelmi, növénynemesítő szakembereink, kutatóink sok évtizedes munkája lehetőséget biztosít arra, hogy őshonos gyümölcsünk, a gesztenye újra méltó helyére kerüljön a gazdaságban. Az említett érveket megfontolva megvan az alap, hogy újra felfedezzük őseink által formált és nagy gonddal megőrzött ajándékát, a szelídgesztenyét.