A szőlőt jellemzően több évtizedre szokás ültetni, mert igen hosszú életű növény, gyorsan fiatalítható és nagyon jó megújulóképességgel is rendelkezik. Egy dolgon azonban azt gondolhatnánk, hogy nem tudunk változtatni, miután adott helyhez kötött állókultúra: hogy kivágása nélkül más fajtára lecseréljük - olvasható a NAK mezőgazdasági termeléssel foglalkozó cikkében.

szőlő

Az emberiség történetében először a faiskolai termesztésben alkalmaztak "szervátültetést" – fotó: pixabay.com

Egy szőlőfajta lecserélésének több oka is lehet

Ilyen ok, amikor alkalmazkodni kell a piaci elvárásokhoz, trendekhez, hiszen, ha nem tesszük, akkor  problémáink adódhatnak a leszüretelt szőlő termésének értékesítésében és feldolgozásában is. A későbbi gondok elkerüléséhez a faiskolai termesztés speciális területét,  a helybenoltás gyakorlatát is alkalmazhatjuk.

Milyen esetekben alkalmazható a helybenoltás?

Az emberiség történetében először a faiskolai termesztésben alkalmaztak "szervátültetést". Ez a gyakorlatban az oltást jelenti, melyet megfelelő kompatibilitású, különböző növényi szervek, egymásba ültetésével, oltásával érik el - írja a NAK. A szőlő esetében is, az ültetvényben vagy házikertben meglévő fajtát átolthatjuk, bármilyen egyéb szőlőfajtával - ez a helybenoltás.

A helybenoltást alkalmazható:

  • a kedvezőbben értékesíthető termést adó fajták, vagy a vegyes fajtájú ültetvényekben a bekeveredett idegen fajtájú tőkék átoltására
  • kedvezőtlen biotípusú (pl. rúgós, rendellenes virágú) tőkék, az adott ökológiai viszonyok között rosszul teljesítő fajták átoltására, pótlásra ültetett alanytőkék beoltására
  • az oltványtőkék egyéb okok végett lepusztult nemesrész alatt kihajtott alany beoltására
  • megismert és megkedvelt régebbi vagy újabb fajta, ültetvényben vagy kertben történő leoltására

A helybenoltás még számos növényélettani sajátossággal is bír.


A helybenoltásra többféle oltásmódszert használhatunk

Ezek kivitelezéséhez több technológiai folyamat elvégzése is szükséges az oltást megelőzően.

A NAK azt a fiatal hajtásba oltást (azaz zöldoltást) mutatta be, amely július elejéig elkészíthető. Ennek is egy viszonylag egyszerűbb módozatát ismertette, olyat, mely  kevésbé igényel komolyabb előkészületeket és jó eredést biztosít kisebb kézügyesség estén is. Ilyen a szőlő zöldoltása héj alá oltással, ami fásodottabb hajtásba is végezhető.

A munka menete a következő:

" A kiválasztott hajtásról egy tőkébe 2 -3 hajtásba is olthatunk, a hónaljhajtásokat (a levelek tövében lévő rügyekből nőtt hajtások) tőből távolítsuk el, (de a leveleket meghagyjuk), hogy növekvő rész a majd beoltott oltóhajtáson kívül ne legyen a beoltandó hajtásba.

A kívánt oltási magasságba a szárcsomó (rügy) felett, mely rügyet eltávolítjuk éles késsel, kb. 4 cm-es csonkot metszünk a rüggyel ellentétes oldal felé 30 fokos lejtéssel. A szárcsomó felett a csonkon az eltávolított rügy helye felett, vele azonos oldalon, a farészig hatoló hosszanti vágást készítünk oltókéssel, majd a kést jobbra – balra mozgatva a héjat felpattintjuk.

Ezt követően a korábban megszedett nemes oltóhajtást, mely az alanyhajtással legfeljebb azonos vagy vékonyabb vastagságú, az oltócsapon a rügy alatt és a rüggyel ellentétes oldalon a hajtás vastagságánál 3-4 szer hosszabb ferde metszlapot készítünk egyetlen vágással. Az oltócsap rügye felett 2-4 cm csonk maradjon.

A megvágott oltócsapot a felvágott alany héja alá toljuk, annyira, hogy a csonk vége és a metszlapnak az oltócsap rügyéhez közelebb eső vége találkozzon. Így jól összeforr az alanyhajtás az oltóhajtással. Az oltócsap héj alá tolása után az oltást műanyag oltószalaggal szorosan légmentesen bekötjük az oltás aljáról indulva, úgy, hogy az alany ferde metszlapjának a végét is fedje az oltószalag.

Az oltást paraffin emulzióval lekenjük a párolgás csökkentése végett, és szőlőlevéllel takarjuk az oltást a kihajtásig a tűző nap ellen. Végezetül a beoltott hajtást támaszhoz kötjük. Az oltás megeredése után is rendszeresen távolítsuk el a vegetáció végéig az alanyból előtörő hónaljhajtásokat." - írja a NAK.