Itt az őszi betakarítás kezdete. Megkezdődött a napraforgótáblák deszikkálása, s néhány korán felkészült üzemben már a kombájnok is megindultak. A kukoricaszemek is egyre keményebbek, hamarosan ott is elindulhatnak a betakarítógépek. A gyümölcsöket egész nyáron szedték, de most kezdődik az alma betakarítása, s vele együtt a szőlőskertekben is megindul a nagy munka.
Előbbi gondolat azért is fontos, mert az időjárásunk alakulása egyre inkább kedvező a most támadásra készülő károsítóknak.
Az elmúlt 7-10 nap alatt többször is hullott csapadék, s a jó hír, hogy a déli tájak is kaptak belőle. Ennek köszönhető, hogy talajaink felső 0-20 cm-es rétege jó vízellátottságú. Az alsóbb rétegekre ez nem mondható el, s a víz mozgása csökkenti majd a felsőbb rétegek víztartalmát, míg lejjebb kicsit javul a helyzet.
A hőmérséklet érezhetően visszaesett, s a mostani tendencia alapján gyors és látványos melegedés már nem is várható. Ezzel együtt emelkedett a levegő relatív páratartalma, ami aztán hajnalonként komoly harmatot ad. Mindez sokat segített a talajmunkáknak, a vetésnek és a repce kelésének, de a nedvesség a növények felszínén elősegíti a kórokozók felszaporodását és fertőzését.
Kedvező a talajállapot a repcevetéshez
Megindult az őszi káposztarepce vetése. Általában kedvező a talajállapot, lehet jó minőségű magágyat készíteni, ami aztán segíti a repce kelését és a korai fejlődését. Ebbe a földibolhák (Phyllotreta spp.) és a repcedarázs (Athalia rose) zavarhatnak be. Az árvakeléseken – keleten jelentős tömegben, míg a Dunántúlon kisebb számban – vészelték át a tápnövényhiányos időszakot, várhatóan a korai időszakban megjelennek a vetett táblákon is.
Aki preemergens gyomirtásban gondolkodik, annak időben kell elvégezni a kezelést, mert minden adott a gyors keléshez.
A kukorica növényvédelmében kiemelt szerep jut a kártevőknek
A kukoricatáblákon az érés különböző fokozatait láthatjuk. Sajnos az Alföld déli és középső tájain az aszály korai felsülést okozott, s az asszimilációs felület gyors és drasztikus csökkenése miatt a csövek kicsik, hiányosak maradtak, illetve a szemek teljes kifejlődése nélkül korán beértek. Itt már az időjárás változása sem segít. Szerencsére vannak ennél sokkal szebb, még zöld táblák is.
Dél-Alföld, teljesen felsült kukoricatábla – fotó: Tóth Miklós
Már kezdjük megszokni, hogy a kukorica növényvédelmében a kártevők kiemelt szerepet kapnak. Ebben ez az év csak megerősítést adott. Még ebben az időszakban is nagy számban rajzik a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis). A nagyobb kárt valószínűleg a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) okozza. Kicsit későn indult a felszaporodása, de a kedvező körülmények között hamar tömegessé vált a népesség, és nagyon gyakorivá a kártétele.
Igaz, csak a csövek végein rágja a szemeket, de a károsított felületen nagy eséllyel megtelepszik a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.), s kedvező időjárásban az tovább terjed. A mostani időjárás ebbe a „kedvező” kategóriába esik, tehát a fuzáriumos fertőzés gyakorisága és erőssége is emelkedő tendenciát mutat.
Kemény szemek, de a csőpenész még mindig terjed – fotó: Tóth Miklós
A gyapottok-bagolylepke a kukoricaszemek érésével lassan más táplálékot keres, elsősorban a paradicsom, paprika van veszélyben, de a kései zöldbab vagy éppen a virágzó muskátli is kedvelt tápnövénye.
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) száma már csökkenőben van, de még mindig rakja tojásait. A hűvös időjárás miatt lassan visszaszorulnak. A jövő évi népesség biztosított, bőséges volt a tojásprodukció.
Napraforgóban figyeljünk a deszikkálás időzítésére
A napraforgó általánosan elérte a deszikkáláshoz szükséges érettséget. A betegségek jelen vannak a táblákon, de a kezelés gyorsan megszünteti táptalajukat, innen kezdve nem tudnak fertőzni, terjedni. A tányérokat helyenként sérülések érték, rovar sebzések, jégeső, kidöntött tövek, amik a fertőzésnek kaput nyitnak. Az esős időszak és a tartós nedvesség felgyorsítja a fertőzési folyamatot, illetve a betegségek terjedését. Éppen ezért ilyen helyen külön figyeljünk a deszikkálás időzítésére, a betakarítás ütemezésére. A madarak és nagyvadak még kevésbé fedezték fel a táblákat, de arra is készülni kell.
Csonthéjasokban kedvezőek a körülmények a gyümölcsrothadásnak
A csonthéjas gyümölcsök betakarítása a végéhez közelít. Még néhány szilvafajta, nektarin és őszibarack termése vár a szedésre. Egész tenyészidőszakban nagy számban repült a szilvamoly (Grapholita funebrana), és ez még most is jellemző. Ennek megfelelően a molykár is jelentős, vagyis korai hullás és a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) is fellép.
Moníliás gyümölcsrothadás késői nektarinon – fotó: Tóth Miklós
Az őszibarack és a nektarin termését a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) károsította, ami hasonló eredményt hozott. Sérüléseket okoz a darazsak (Vespula spp.), poloskák (Nezara viridula) kártétele is, ami újabb felület a gyümölcsrothadás támadásához. Sajnos az időjárás kedvező körülményeket teremt a betegség terjedéséhez, s az a tünetek gyakoriságában meg is jelenik. A beteg gyümölcsök leszedésével, eltávolításával megelőzhetjük a rothadás terjedését az összeérő gyümölcsöknél.
Erősödik a blumeriellás (Blumeriella japii) és a sztigminás levéllyukacsodás (Stigmina carpophyla) fertőzése, illetve látni polisztigmás levélfoltossággal (Polystigma rubrum) fertőzött szilvafákat s a korai levélhullást is. Érdemes a letermett fákat őszi lombvédelemben részesíteni.
Az almásokban továbbra is jelen vannak a betegségek
Almásokban csak pár nap napsütés kell, hogy megkezdjék a szüretet. A gyümölcs többnyire elérte a fajtára jellemző méretét, és beszíneződött. Ezen a forró nyáron az öntözés kulcskérdés volt a jellemző gyümölcsméret eléréséhez, így annak hiányában csak apró gyümölcsöt lehet szüretelni.
A betegségek továbbra is jelen vannak az ültetvényekben (lisztharmat – Podosphaera leucotricha, varasodás – Venturia inaequalis), de most már a gyümölcsöt kevésbé veszélyeztetik. Az ültetvényekben közepes (-erős) fertőzöttséget értek el.
Az almamoly (Cydia pomonella) viszont még mindig aktív, még mindig nagy számban repül az imágó a keleti országrészben, míg a Dunántúlon már csökkenő számban és folyamatosan emelkedik a hernyók által rágott gyümölcsök száma. Éppen ezért szükséges egy záró kezelés ellenük, amit a tervezett szüret időpontjához kell igazítani, hogy a szedéskor az élelmezés-egészségügyi várakozási idő már leteljen.
Almamolyrágás és moníliás rothadás a következmény – fotó: Tóth Miklós
A szőlőben megkezdődött a peronoszpóra késői fertőzése
Bár a korai fajták szedését már megkezdték a szőlőskertekben, az augusztus végi hűvös, esős időjárásban megállt a munka. Itt is az őszi napsütésre várnak. Amint emlékszünk rá, a lisztharmat (Uncinula necator) közepes fertőzést okozott az ültetvényekben, ami a bogyókat is érintette. Most, a bogyók duzzadásával, a héj vékonyabbá válásával, no meg a gomba bevonata miatt a bogyók kirepednek.
Lisztharmat-alapfertőzés, majd heves eső – és bogyórepedés a vége – fotó: Tóth Miklós
Hasonló eredménnyel jár – sérülést okoz – a madarak és a darazsak kártétele is.
A darázs is kóstolgatja az édes szemeket – fotó: Lepres Luca
Ázsiai márványospoloska mindenen, a szőlőfürtön is – fotó: Tóth Miklós
A nedves körülmények között gyorsan megtelepszik a szürkepenész (Botrytis cinerea) az ilyen bogyókon, s elindul a rothadásos folyamat.
Kezdődik a szürkepenészes rothadás – fotó: Lepres Luca
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) a tenyészidőszak nagy részén nem tudott fertőzni a kórokozó számára kedvezőtlen körülmények között. Most viszont változott a helyzet, több nedvesség van a lombozatban.
Ennek megfelelően a megkezdődött a peronoszpóra késői fertőzése. A termésre már nincs hatással – főképpen a hónaljhajtásokon, új részeken fertőz, de a jövő évi induló fertőzéshez még megfelelő mennyiségű telelő képletet termelhet. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő mérlegelésével még lehet és kell is védekezni a kórokozók ellen.
A dísznövényekkel foglalkozóknak foglalkozni kell a levéltetvek (Aphididae) nyár végi felszaporodásával, pl. krizanténumon. A rózsa lombozatán szaporodik a diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon rosae), ami korai levélhulláshoz vezet.
A levéltetvek kései felszaporodása krizanténon – fotó: Tóth Miklós
A repcevetés jelentősen csökkentette a műveletlen tarlóterületek nagyságát. Ennek ellenére itt van még feladat, az árvakelések kórokozók felszaporodási helyei is, vagyis az új vetések ezek miatt is veszélyben lesznek. Emellett a bagolylepkék és egyéb kártevők is túlélnek itt. Egyszerű a megoldás, tarlóhántás, tarlóápolás.
Kalászos-árvakelés – sűrű és gyorsan nő – fotó: Lepres Luca
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
