Aki most metszi szőlőjét, bizony azt látja, hogy a metszési felületeken „könnyezik” a vessző. Mostani feladatunk a múlt év eseményeinek, növényvédelmi állapotának áttekintése, így igyekeznünk kell, mert lassan belecsúszunk abba a helyzetbe, hogy az aktuális helyzettel kell foglalkozni.
A korai kártevők, pl. a kendermagbogár csak kimondottan meleg fekvésben, homokos talajú ültetvényben fogyasztott el egy-két rügyet, a levélatka rügyatka rassza is csak elvétve okozott kárt.
Áprilisban gyorsan nőttek a kis hajtások, ami aztán kissé lelassult. Megérkezett az esős időszak, s átmeneti lehűlést is hozott. Ekkor kellett újragondolni a növényvédelmi kilátásokat. Igaz, ekkor még az alacsony hőmérséklet megakadályozta a kórokozók támadását, de mindenképpen számítani kellett arra, hogy a felmelegedés meghozza az első fertőzéseket is.
A májusi hűvös időszak egészen hosszúra nyúlt, igazából csak a hó végén emelkedett a hőmérséklet az időszaknak megfelelő értékre. Ez volt a legfőbb akadálya a két fő betegség (peronoszpóra és lisztharmat) megjelenésének. Ráadásul a hó végén bekövetkező lisztharmat-infekció hosszú lappangási idő után mutatott tünetet, vagyis sokáig bizonytalanságban maradtak a termelők. Ekkorra már elérte a szőlő a fürtmegnyúlás állapotát, így növekedett a védekezés tétje.
Május végén megjelent a tarka szőlőmoly, de az első nemzedék elhúzódó rajzása – itt is hatott a hűvös idő – kisebb népességet adott, a védekezéssel még lehetett várni. Az amerikai szőlőkabóca lárvakelése május utolsó hetében indult meg.
Május végén befutottak az első jelzések, először a lisztharmattünetek megjelenéséről, majd a peronoszpóra tüneteit is megtalálták – mindkettőt a Szekszárd környéki szőlőkben figyelték meg. Valószínűleg máshol is megtörtént az első fertőzés, de a hűvös időjárás miatt a tünetek megjelenése elhúzódott, illetve kissé elmaszkírozott formát öltött.
Szokatlan és veszélyes állapot az, amikor a szőlő virágzása előtt már megjelennek a fő betegségek. A kedvező időjárásban erőteljesen növekedtek a tőkék hajtásai, így a lombozat egyre dúsabb lett. Ugyanez az időjárás további fertőzéseket vetített előre, ezért különös figyelmet követelt az ültetvények állapota, védelme. Ráadásul a Dunántúlon megjelent a feketerothadás korai tünete, ez tovább nehezítette a helyzetet. A szőlő ebben a fejlettségi állapotában kimondottan fogékony a betegség támadására, így esők után a kezelések nem maradhattak el.
Feketerothadás fürtön.
Lassan átléptünk a júniusba, de az időjárás csapadékos jellege megmaradt. Ennek következtében a szőlő lombozata intenzíven fejlődött, viszont a virágzás kissé elcsúszott. Egyre nehezebbé vált a szellős, bepermetezhető lombfal fenntartása. A fiatal részek, laza szövet, páradús, nedves környezet kiváló feltételt teremtettek a fertőzéshez, míg a másik oldalon a gyakori esők akadályozták a permetezéseket.
A virágzás június első dekádjában kezdődött, miközben a vegetatív részek növekedése továbbra is intenzív maradt. A termelők a hajtások behúzását végezték, de többen már a csonkázáson gondolkodtak, a lombozatot alig lehetett kezelni. Ekkorra a peronoszpóra és a lisztharmat tüneteit általánosan megtalálták, nőtt a szekunder fertőzés esélye és az általános fertőzési nyomás. Erősödött az amerikai szőlőkabóca lárvakelése, de a lárvák még mindig L1-L2 stádiumnál jártak, így a védekezésekkel még mindig lehetett várni.
Június közepén kezdett kissé eltérő irányt venni a dunántúli és a keleti országrész termesztési és növényvédelmi helyzete. A Dunántúlon kissé elmaradt a növény fejlődése, még csak virágzott, amikor keleten már a végéhez ért. A peronoszpóra fertőzése a Dunántúlon lett erősebb, ráadásul a fürtöket is károsította. Ezzel szemben az ország keleti felén a lisztharmat támadott erősebben. Természetesen ez nem jelent kizárólagosságot, mindkét kórokozó jelen volt általánosan, csak a súlyokban történt csekély elmozdulás.
A peronoszpóra már virágzáskor megtámadta a fürtöt.
Június végéig mind a peronoszpóra, mind a lisztharmat fertőzöttsége emelkedett. Előbbit az esős napok generálták, utóbbit inkább a páradús környezet. Szerencsére a fertőzés gyakorisága nőtt inkább, a betegség súlyossága kevésbé. Ekkor még a fürt is érzékeny volt mindkét fertőzésre. A feketerothadás tünetei ekkorra fejlődtek ki teljes mértékben, elsősorban leveleken. A betegségre a fürtök is fogékonyak egészen a zsendülésig, így a védekezésekkel nem lehetett leállni. Elszórtan megjelent a szőlőorbánc tünetei is, de a csekély kár nem igényelt beavatkozást. Az amerikai szőlőkabóca lárvái még mindig nem érték el az L3-L4 állapotot, de a termelők már készültek a védekezésre.
Július elején erősödött a meleg, kicsit szárazabb napok jöttek, ami összességében a fertőzési nyomást csökkentette. A szőlő továbbra is erőteljesen növekedett, a fürtök ekkorra már lefelé fordultak a növekvő és egyre nehezedő bogyók súlya alatt. A betegségek tekintetében a korábban említett térségi különbség itt már jobban megmutatkozott. A Dunántúlon a peronoszpóra terjedt, az ültetvényekben általánosan jelen volt. A fertőzés erőssége nagyban függött a kezelések szakszerűségétől. A virágzáskori fürtfertőzés lényegesen nem növekedett, általában a fürtök 2-5%-a betegedett meg. A keleti országrészen inkább a lisztharmat dominált. Az üzemi táblákon sikerült megelőzni, 1-5% között tartani a fürtön okozott kárt, míg a házi kertekben közepes kártételt regisztráltak.
A feketerothadás is újabb fertőzési hullámmal jelentkezett a Dunántúlon, a leveleken 1-5%-os fertőzöttség alakult ki. A betegség megtámadta a fürtöket is, szerencsére azokon alacsonyabb szintet ért el a fertőzöttség. Ekkor már megérett a helyzet az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésre, a lárvák elérték az L3-L4 fejlődési fokozatot. Szerencsére a tarka szőlőmoly kártétele nem nehezítette a helyzetet.
A hónap egyre melegebb és egyre szárazabb időjárást hozott, így a szőlő betegségeinek terjedése lassult, de nem állt meg. A térségi megoszlás szerint a Dunántúlon inkább a peronoszpóra terjedt, elsősorban a levélzeten, de a hónap első felében még megtámadta a fürtöket is. E térségben a fertőzés gyakorisága elérte a közepes mértéket. A lisztharmat inkább keleten okozott gondot, mind a lombot, mind a fürtöket támadta, érzékeny fajtákon közepes fertőzöttség is kialakult.
A lisztharmat a fürtöket támadta.
A feketerothadás lassabban terjedt, s a levelek fertőzöttsége nem nőtt jelentősen. A fürtök fertőzöttsége viszont gyorsabban emelkedett, s a hónap végére a közepes szintet is közelítette a Dunántúlon.
A hónap végén több helyen heves zivatar, jégeső pusztított, ami nem kímélte a szőlőket sem. Ez – meg a korai fajták zsendülése – bevezette a szürkepenész elleni védekezés időszakát. Augusztus közepén a csemege fajtákat már javában szedték, és a borszőlő korai fajtái is zsendültek. A peronoszpóra és a lisztharmat lassan terjedt a lombozaton, a fürtöket már nem tudták megfertőzni. A veszélyt inkább a szürkepenészes rothadás jelentette. A hónap elején kialakult egy kisebb fertőzés, és a fürtök állapota az esetenként kialakuló kisebb esők a veszély fokozódást jelezték.
A szürkepenészes rothadás csak a fürt egyes bogyóit támadta meg.
Kiskertekben megjelent a koniellás fakórothadás, s ott gyorsan terjedt. A hónap utolsó dekádjában megkezdődött a korai szüret. A szürkepenészes rothadás lassan terjedt, főleg a helyi körülmények befolyásolták a fertőzését. Szeptember közepére, a szüret időszakára, a fürtök 1-10%-án gyenge-közepes fertőzés alakult ki.
Már augusztus közepétől megkezdődött a lisztharmat telelő alakjának – kazmotéciumok – képződése, s a folyamat szeptemberben felgyorsult. A peronoszpóra kései fertőzése is erősödött, ami előrevetítette a nagy mennyiségű fertőző anyag áttelelését. Megkezdődött a fitoplazmával fertőzött tőkék felmérése.
.jpg)
Fitoplazmás szőlőtőke.
Az ősz hátralevő időszakában napsütéses, meleg időjárás uralkodott, kevés csapadékkal. Ez kedvezett a kései érésű fajták minőségének. A betegségek között elsősorban a szürkepenész terjedésére kellett figyelni, de a szüret haladtával csökkent a fertőző tömeg, az időjárás sem kedvezett a kórokozónak, így csak lassan terjedt a betegség, a szüret végéig már nem okozott komoly gondot.
A peronoszpóra és a lisztharmat még a szüret időszakában, majd azt követően is fertőzte a lombot, így tömegesen alakultak ki a telelő képletek, amelyek az idei fertőzés indulásakor kapnak szerepet.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
_fill_540x300_0.jpg)
