Foszfor a növényben

A három fő makroelem közül a legkevesebbet a foszforból halmozza fel a növény leveleiben és termésében, nagyságrenddel kevesebb található belőle, mint a nitrogénből vagy a káliumból. Főleg a tenyészidő kezdetén többet, lombtömegéhez képest kétszer-háromszor annyit, mint kifejletten, termőkori állapotban.


Míg a nitrogén, de a kálium hiányát is viszonylag hamar, jól megkülönböztethető tünetekkel jelzi a növény, addig a foszforé valamivel később mutatkozik. A foszforhiány a többi tápelem hiányától könnyen megkülönböztethető elváltozásokat okoz. Más makroelemekkel ellentétben az alsó levelek nem sárgulási tüneteket mutatnak, hanem előbb sötétzöldre, majd kékesszürke, vöröses zöld színre változnak.

Kezdeti foszforhiánytünet paradicsompalántán – A szerző felvétele

A levél fonákán a színelváltozás mindig erősebb és korábban megfigyelhető, mint a levél színén. Idővel – súlyos hiány esetén – a tünetek megjelennek a középső, majd a fiatal leveleken is. Néhány zöldségfaj levele – a hiánytünetek előrehaladtával – barnás zöldre, majd sárgás barnára színeződik.

foszforhiány

Súlyos foszforhiány paradicsomon. A hiány előrehaladtával barnás zöldre, majd sárgás barnára színeződnek az alsó levelek – A szerző felvétele

A súlyos foszforhiány egyik jellegzetes tünete a levélhullásból adódó erős felkopaszodás. A beteg növény növekedése feltűnően gyenge, szára vékony, a gyökérzete fejletlen.

foszforhiányEgészséges és foszforhiányos paprikanövény gyökérzete – A szerző felvétele

A virágzás rendszerint késve kezdődik, akut tünet esetén a virágok csököttek, rosszul kötnek, a termésben fejletlen, rosszul csírázó magvak képződnek.

Foszfor a talajban

A foszfor a talajban is jellegzetes módon viselkedik, több vonatkozásban eltér a nitrogéntől és a káliumtól. Részben szerves, részben ásványi formában található, a teljes talajfoszforkészletnek csak a töredéke vehető fel a növények számára. Lassan mobilizálódik, és lassan is mozog a talajban. Nagyobb mennyiségű mész nehezen oldódó Ca- és Mg-foszfátok formájában van jelen, de a savanyú, 5,5 pH alatti közegből is lassú oldódása miatt nehezen hasznosítható.

Erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális (a tenyészidőben néhány cm), ezért ha túl mélyre forgatjuk vagy túl sekélyen helyezzük el, a fejlődés kezdetén hiányával kell számolnunk, illetve a tenyészidő végén nem jutnak hozzá a növények. Úgy az ásványi, mint a szerves foszfor mobilizálásában nagy szerepe van a baktériumoknak és a gombáknak.

A foszfor mozgását a talaj alacsony hőmérséklete is jelentős mértékben korlátozza, a paprikánál, paradicsomnál, fejes salátánál vagy a káposztafélénél is tapasztalható kiültetés utáni lilás elszíneződés részben ennek tulajdonítható.

Hol kell a foszfor hiányával számolni?

A foszforhiány enyhe tünete gyakran megfigyelhető, de kifejezetten akut tünetekkel a zöldségtermesztésben ritkán lehet találkozni, aminek oka, hogy a kertészetekben általában használnak szerves trágyát, valamint foszfor- és komplex műtrágyázást is végeznek.

Foszforhiányra számítani lehet:

o Palántaneveléskor, újabban a vödrös (konténeres) termesztés során, tőzeg-közeg használatakor:
• A tőzeget nem töltik fel tápanyagokkal, így foszforral sem.
• Kevés foszfort kevernek a tápkockaföldhöz, illetve a konténerföldhöz, amit a tőzeg erősen megköt, és a növény nem képes felvenni. 
Hideg a gyökérrögzítő közeg, a tápkockát palántaneveléskor a hideg, fűtetlen talajra helyezik.

o Hajtatásban, a fűtetlen fóliák alatt fordulhat elő foszforhiány, ahol a talaj hőmérséklete nem éri el a 10 0C-ot.

o Szabadföldi körülmények között az erősen meszes és a savanyú talajokon várható a foszforhiány megjelenése.

o Tenyészidő elején, ha nem használnak indítótrágyaként foszfort, csak az őszi talajforgatáskor dolgoznak a talajba.

o Tenyészidőben, ha nem vagy csak sekélyen művelik a foszfortrágyát a talajba.

Foszfor pótlása

Más a foszfor esetében a műtrágyázási stratégia, mint a nitrogénnél vagy a káliumnál. Tekintettel arra, hogy a talajok foszforlekötő képessége nagy – a kimosódás veszélye nem áll fenn –,

csak az a foszfortrágya érvényesül, amely közvetlen a gyökérzet közelében van.

A zöldségtermesztési gyakorlatban többnyire ugyanazokat a műtrágyákat használják, mint a szántóföldi növénytermesztők:

- szuperfoszfát (18-20% P2O5)
- koncentrált szuperfoszfát (36-48% P2O5)
- ammonizált szuperfoszfát (17-18% P2O5 és 3-4% N)
- magnéziumos szuperfoszfát (18% P2O5 és 2,5% MgO)

Intenzív termesztésben (tápoldatozás, hajtatás, izolált talajon történő termesztés) használatosak a különféle márkanév alatt forgalmazott komplex tápoldatozó műtrágyák is, amelyek foszforral is rendelkeznek.

A foszfor kijuttatását célszerű két részletben végezni, nagyobb mennyiséget (70-80%-ot) ősszel, a talajforgatás idején mélyebbre, a maradékot (20-30%-ot) vetéskor vagy ültetéskor, indító trágya formájában, a palánták vagy a kelő csíranövény gyökerei közelébe.

vetés

A foszfor kijuttatását célszerű két részletben végezni – fotó: Shutterstock

Ez ellentmondásnak látszik a nitrogén és a kálium esetében gyakran emlegetett szabállyal, amely szerint a vetőmag közelébe kiszórt nagyobb mennyiségű műtrágya zavarja a csírázást. A foszforműtrágyák sóindexe alacsony (nem sóképző tápelem a foszfor), ellentétben az említett másik két tápelemmel – gyakorlatilag nem növeli a közeg sótartalmát –, ezért a magvak csírázására káros hatással nincs.

A fejtrágyázás formájában adott, a talaj felületére kiszórt foszfortrágya lassú mozgása miatt (évente maximálisan 5-10 cm-t halad lefelé) a vegetáció időtartama alatt nem éri el a gyökérzónát, így hatása elmarad. A foszfor kijuttatásának megosztása azért is indokolt, mert a fiatal növények lombtömegükhöz képest többet vesznek fel, mint idősebb korban.

A foszfor hiányát – ellentétben más tápelemekkel – az említett lassú mozgása miatt utólag csak nehezen lehet pótolni. Kritikus esetben ismételt lombtrágyázás vagy magas foszfortartalmú, jól oldódó, speciális komplex műtrágyák jelenthetnek egyedüli megoldást.

Míg a szuperfoszfát műtrágya a semleges és savas kémhatású talajokban jobban hasznosul, addig a meszes, lúgos talajokban oldhatatlan Ca- és Mg-foszfátok keletkeznek belőle. A di- és monoammónium-foszfát (DAP és MAP) alapú műtrágyák ellenben gyorsabban oldódnak, és nagyobb arányban hasznosulnak.

A foszformérgezés vagy a foszfor-túladagolás tünetei a termesztési gyakorlatban nem ismertek. Ennek egyik oka, hogy a túltrágyázásból adódó depresszió lényegesen lassabban és több műtrágya (tápsó) felhasználásával alakul csak ki, mint a nitrogénnél vagy a káliumnál. A nagy adagú foszfor gátolja a mangán és a cink felvételét, ebből adódóan a foszfortúltrágyázás – az ionantagonizmus miatt – legfeljebb néhány mikroelem hiánytünetének formájában jelentkezhet.