Ezektől a klímaváltozásra „rugalmasan” reagáló fajtáktól joggal elvárható a szárazság és magas hőmérséklet okozta stresszekre való nagyfokú tolerancia. A CGIAR (Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatás Konzultatív Csoportja) kutatóinak számos „klímarugalmas” fajtát sikerült előállítani.
A kukoricanemesítőknek sikerült a szárazságtoleranciával kapcsolatban a molekuláris genetikai térképet megismerni. Az IITA (Trópusi Mezőgazdaság Nemzetközi Intézete) kutatói
olyan korai és extrakorai kukoricafajtákat állítottak elő, melyek akár Nyugat-Afrika szavannáin is teremnek.
Az ICAR (Nemzetközi Mezőgazdasági Központ a Száraz Területeken) nemesítőinek szintén sikerült a szárazsággal szemben nagyfokú toleranciát mutató árpafajtákat előállítani. Ugyancsak a trópusokon végzett kutatások eredményeként – közel negyedszázados munkával – olyan szárazságtoleráns babfajtákat állítottak elő, melyek súlyos szárazságban is 600-750 kg/ha termésátlagra képesek – a hagyományos ottani fajtáknál kétszeres termésátlagot mutatva.
Ismeretes, hogy magas hőfokon a legyengült növényeket a kártevők, a kórokozó szervezetek még súlyosabban károsítják.
A CIP (Nemzetközi Burgonyaközpont) kutatói egy szimulációs modellt fejlesztettek ki a legveszélyesebb betegségre, a burgonyavészre. A modell segítségével a klímaváltozásból eredő hőmérsékleti és csapadékváltozás hatására a burgonyavész támadásának súlyossága előre jelezhető. A vírusvektor levéltetvek és üvegházi molytetvek klímaváltozástól függő várható elterjedésére is kidolgoztak szimulációs modelleket.
Olyan korai és extrakorai kukoricafajtákat állítottak elő, melyek akár Nyugat-Afrika szavannáin is teremnek – fotó: Shutterstock
A szárazságra való felkészülés
A klímaváltozással járó fokozódó szárazságra való felkészülés során a víztakarékos öntözési módok további elterjesztése várható. Európai szemmel megmosolyogtató az az Afrikában javasolt primitív módszer („vödör és csepegtetés” néven), amikor egy magasan tartott vödörből a csövekbe folyt víz szétoszlik a parcellákon. A növények így lényegében egy „lassú kibocsátású” rendszer révén jutnak az éltető vízhez. A csepegtető öntözésnek köszönhetően a Sahel-övezetben nagy értéket képviselő zöldség- és gyümölcsféléket lehet termeszteni.
A száraz vidékeken a talajban lévő gyér csapadék megőrzéséhez a közismert „zéró-művelés” (no-tillage) alkalmazása elengedhetetlenül fontos, miként a növényi maradványok talajban való megőrzése is.
Mindezek nemcsak a talajnedvesség megőrzését segítik elő, de a gazdáknak számottevő üzemanyag-megtakarítást is eredményeznek.
És akkor még arról nem is szóltunk, hogy a bolygatatlan (tehát talajmegmunkálási műveletekkel nem zavart) és növényi maradványokban gazdag talaj kevesebb CO2-t bocsát ki.
A növényi maradványokkal való takarékos gazdálkodás egyik módja azok talajtakarásra való alkalmazása (a közismert mulcsozás). Az előzőekben ismertetett gyakorlat alkalmazása Afrika száraz vidékein életfontosságúnak számít, melyekkel azonban Európában is a klímafelmelegedés fokozódásával mind jobban számolni kellene. Az elsivatagosodás fenyegetése egyre jobban ezekre a módszerekre hívja fel a figyelmet.
Vajon GMO-növényekkel is lehet küzdeni a klímaváltozás hatásai ellen? – fotó: Shutterstock
GMO-növények a klímafelmelegedés ellen?
Az előzőekben olyan módszerekről volt szó, melyek főleg a növények klímafelmelegedésre való rugalmas reagálásán alapszanak. És itt főleg a szárazság sújtotta Afrikára vonatkozó példák szerepeltek. Ettől az irányvonaltól és a száraz kontinenstől elszakadva öreg kontinensükre visszatérve egészen más – bizonyára a környezetvédők többségének felhördülését kiváltó – példákkal rukkoltak elő dán kutatók.
Véleményük szerint GM-növényekkel is lehet küzdeni az éghajlat- és környezetvédelemért – ez derült ki a dán Élelmiszer Minisztérium által közzétett globális jelentésből. A „GMO – mi tudjuk használni” c. jelentés szerint a GM-növények előállítása potenciálisan segít csökkenteni az üvegházhatású gázok – főleg a CO2 – kibocsátását. A GMO-növények jobban ellenállnak a változó éghajlati feltételeknek. Ugyanakkor a GMO-növényekről közismert, hogy a gazdálkodók velük ugyanakkora hozamot képesek elérni kevesebb peszticidfelhasználás mellett.
Sokan ezért úgy vélik, hogy nem lenne bölcs dolog, hogy elfelejtsük a géntechnológiát, ha esetleg segít megoldani az előttünk álló kihívásokat most és a jövőben, például az éghajlat, a környezet és az élelmiszer-ellátás terén. Ehhez persze a környezetért, emberi egészségért aggódóknak, főleg a Zöldeknek lenni mit szólni. Szerencsére hallatják is szavukat.
