Nem csitulnak a kedélyek Németországban a glifozát megítélésében. Sokan a Zöldeknek a szerrel kapcsolatos heves támadását „cinikus” megnyilvánulásnak tartják. Ismeretes, a szert világszerte használják kiváló hatású gyomirtó szerként mezőgazdasági területeken, gyümölcsök, zöldségek, szántóföldi növények termesztése során, vízi és szárazföldi termesztésben.
A GMO-k terjedésével a glifozátfelhasználás jelentősen megnőtt az elmúlt években, főleg a génmódosított glifozátrezisztens kukorica alkalmazása miatt. Aggodalomra okot adó kutatási eredmények jelentek meg 2009-ben a glifozátokat illetően. Kutatók egy csoportja több vizsgálat alapján arra a következtetése jutott, hogy a glifozátalapú herbicidek toxikusak és endokrin diszruptorok az emberi sejtekre nézve.
A különböző vizsgálati eredmények ellenére a hivatalos szervezetek álláspontja továbbra is az, hogy az emberi egészségre nézve csak csekély káros hatása van. Ennek ellenére a glifozátkampány végső céljaként, a szer egészségkárosító hatását túlharsogva, egyszerűen annak kiiktatását szeretnék elérni. De lehet-e ezt a szert egyszerűen úgy kivonni, hogy nem veszik figyelembe azt, miszerint a 60-as évek „zöld” vagy agrokémiai forradalma óta a kétszeresére duzzadt világnépességet majdnem változatlan nagyságú termőterületről kell élelmiszerrel ellátni?
Közös felelősségünk Földünk védelme – fotó: Shutterstock
A glifozátot szintén alkalmazzák olyan bejegyzett, transzgénikus növénykultúrákban is, melyek rezisztensek a szerrel szemben (mint pl. kukorica, gyapot, szója, répacukor, búza).
A szert az USA-ban a 2000-es évek elejére a legtöbbet használt peszticidként tartják számon. Ilyen megközelítésben a glifozátról lemondani „utópiát” jelent, miközben a németországi Zöldek géntechnológiai kérdésekért illetékes szóvivője a glifozát szerpalettáról való végleges kivonása mellett kardoskodik, mivel – miként hangsúlyozza – a peszticidekkel egyre inkább az életterünket és magukat az embereket károsítjuk. Talán nem túlzás aggódásukat figyelembe venni.
