Világszerte – a szegény országokban is – a hús- és tejfogyasztás erősen növekszik. Így 1970-2012 között – a FAO számításai szerint – az egy főre eső húsfogyasztás a szegény országokban évi 11 kg-ról 29-kg-ra, az ipari országokban pedig 65 kg-ról 80 kg-ra nőtt (Németországban pedig 90 kg-ra). Ilyen tendenciák mellett nem meglepő a FAO előrejelzése, miszerint a jelenlegi 229 millió t-s húsfogyasztás 2050-ig 465 millió t-ra emelkedik, azaz megkétszereződik. A tejtermelésben 580 millió t-s szintről 1043 millió t-ra való növekedéssel számolnak. A Zöldek azt is az állattartás szemére vetik, hogy annak környezetre kifejtett káros hatásai - az állatállomány növekedésével - egyre súlyosabbak. Nevezetesen a szén-dioxidos légszennyezésért ez a szektor 9 %-os, a metános légszennyezésért 37, a nitrogénoxidos légszennyezésért 65 %-os részaránnyal felelős. Mindezek miatt az állattartás a globális klímafelmelegedés egyik jelentős előidézője – vélik a Zöldek. Ráadásul az állattartás tetemes vízfelhasználást igényel, különösen a takarmánytermő területek öntözése miatt. De a húsfeldolgozás és maga a vágóhídi tevékenység is sok vízfelhasználással jár, arról nem is szólva, hogy az állattartás súlyos vízszennyezéssel járó tevékenység (a N és P talaj- és felszíni vizekbe juttatásával). Ilyen megvilágításban a Zöldeknek van mit az állattartás szemére vetni. Félő, hogy sok tekintetben igazuk is van…
Zöldek az intenzív állattartás ellen
Németországban az intenzív állattartás legnagyobb ellenzői a Zöldek, akik „Zöld politika a holnap állattartásában” münsteri összejövetelükön meghatározták a legfontosabb teendőket. Többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy az állattartás erőteljesebben kapcsolódjon a földterülethez. Ezért azt szorgalmazzák, hogy csak azokat az üzemeket kell támogatni, melyek a takarmányszükségletüknek legalább a felét saját takarmány-termesztésből fedezik. Növelni kell a férőhelyek nagyságát. Javasolják, hogy a kivitelhez garanciát ne adjanak azoknak az üzemeknek, melyek az állatvédelmi előírásoknak nem tesznek eleget. Az állatvédelem érdekében a nem gyógyító célzatú beavatkozásokat (pl. a szarvasmarhák kábítás nélküli szarvtalanítását, a baromfi csőrkurtítását) be kellene tiltani. A gyógyszertörvényt szigorítani kellene, az antibiotikumokra alapozott profilaxist be kellene tiltatni és a kezeléseket az egyes állatokra célzottan kellene alkalmazni. A közvetlen kifizetéseket az ökológiai teljesítményekhez kellene kötni.
Fényszennyezés és az állatok
Napjainkban egyre gyakrabban hallani arról, hogy a fény – pontosan a világosság - milyen kedvező hatással van a biztonságra, közérzetre. Sokan hajlamosak viszont megfeledkezni a „fényszennyezés” árnyoldalairól, az emberre, állatra, környezetre kifejtett káros hatásairól. Abból kell kiindulnunk, hogy az evolúció során az élőlények a napi és szezonális (évszakos) fényritmusokhoz alkalmazkodtak. Ezt a kialakult ritmust, közérzetet, teljesítőképességet, egyáltalán az egészséget zavarhatjuk meg a megszokottól eltérő időben történő világításokkal. Az emberek és állatok viselkedésére a „modern” világítástechnika káros hatással lehet. A mesterséges fény a legtöbb élőlény, így madarak, rovarok, halak, kétéltűek csillagos égbolt szerinti tájékozódását és viselkedését megzavarhatja. Az utcai lámpák a rovarok millióit vonzza, az ökorendszerek fajgazdagságára és egyensúlyi viszonyaira hatást kifejtve.
