Bár természetvédelmi szervezetek egyre hangosabban sürgetik a hiúzok visszatelepítését az Egyesült Királyság bizonyos vidékeire, a mezőgazdaság szereplői Northumberland megyében határozottan tiltakoznak a kezdeményezés ellen. A hiúz mint őshonos ragadozó újratelepítése a táj ökológiai egyensúlyát hivatott helyreállítani, ám a gazdálkodók szerint ennek súlyos ára lehet.



Emlékezhetünk, hogy Magyarországon sem ment zökkenőmentesen például a hódok visszatelepítése, azóta minden érintett tudja, hogy a természetvédelem és a mezőgazdaság közötti kapcsolódás mennyire komplex lehet.

A gazdáknak ugyanis ez nem csupán természetvédelmi kérdés, hanem mindennapi működésükre, beruházásaikra és stratégiájukra is jelentős hatással van.

Ami azonban az angliai esetet illeti, a Northumberland megyei tanács alelnöke, Richard Wearmouth világosan fogalmazott: a megye konzervatív vezetése nem támogatja az eurázsiai hiúz újbóli betelepítését. Nyilatkozatával a Kentben elindított programra reagált, ahol a Wildwood Trust bemutatta a hiúzok szaporítására alkalmas, természetközeli kifutóját, amely a visszatelepítési törekvések első konkrét lépése lehet.


hiuz

Fotó: Pixabay

A gazdálkodók aggodalma elsősorban gazdasági természetű: attól tartanak, hogy a nagyragadozók visszatérése közvetlen veszélyt jelent a szabadon tartott állatállományra, különösen a juhokra, kecskékre és fiatal borjakra.

Egyetlen elvesztett állat is jelentős anyagi kárt okozhat, különösen azoknak a családi gazdaságoknak, amelyek alacsony profittal működnek, és ahol minden állat számít.

A helyi termelők szerint ráadásul a természetvédelmi szervezetek gyakran figyelmen kívül hagyják a mezőgazdaság realitásait, és olyan ökológiai célokat helyeznek előtérbe, amelyek nem illeszkednek a vidéki közösségek gazdasági és társadalmi életéhez.

A „visszavadítás” gondolata sokak szemében romantikus, de a valóságban kiszoríthatja a hagyományos állattartást és földhasználatot, amely évszázadok óta fenntartja a tájat és az ott élő embereket.

A Missing Lynx Project a hiúz lehetséges visszatelepítésének ökológiai előnyeit hangsúlyozza: szerintük a csúcsragadozó jelenléte segítene szabályozni a szarvaspopulációt, ami visszaszoríthatná a túllegeltetés okozta erdőpusztulást, és elősegítené a biodiverzitás növekedését. A gazdák azonban attól tartanak, hogy ezek az „előnyök” az ő kárukra valósulnának meg.


A kérdés megosztja a közvéleményt, de a mezőgazdaság képviselői úgy érzik, a diskurzusból gyakran kimarad a legfontosabb szereplő: maga a gazda. Ők azok, akik nap mint nap a tájjal élnek és dolgoznak, és akiket elsőként érintenek a vadon élő ragadozók megjelenéséből fakadó konfliktusok.

A gazdálkodók szerint a döntéshozóknak a természetvédelmi szempontok mellett a vidéki gazdaság fenntarthatóságát is figyelembe kellene venniük.

A jelenlegi brit mezőgazdaság egyébként is számos kihívással néz szembe: változó támogatási rendszerek, Brexit utáni piaci nehézségek, munkaerőhiány, klímaváltozás, élelmiszer-önellátási aggodalmak – ebben a helyzetben egy újabb nyomás a gazdák vállára sokak szerint nem elfogadható.

A mezőgazdaság és a természetvédelem közötti párbeszéd kulcsfontosságú, de a termelők szerint ennek egyensúlyon és kölcsönös tiszteleten kell alapulnia. A hiúz visszatelepítése jelenleg nem csupán ökológiai, hanem társadalmi és gazdasági kérdés is – és a gazdálkodók szeretnék, ha a döntések nem születnének meg az ő fejük felett.

Forrás: chroniclelive.co.uk

Indexkép: Pixabay