A kapás kultúrák kora tavaszi kártevőiből nincs hiány, mely olykor nagyobb gazdasági kárt is okozhat. Nemcsak a tavaszi vetéseknek kedvez a hirtelen beköszöntő melegedés, de ezzel együtt az imágó alakban áttelelő rovarok megjelenésének is, amelyek érési táplálkozásukat megkezdve hamar rávetik magukat a kis sziklevelekre.

Kultúrnövénytől függően egy vagy több kártevőről is beszélünk, amikor a barkókat említjük: kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis), hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus), hamvas vincellérbogár (Otiorhynchus ligustici) vagy fekete barkó (Psallidium maxillosum).


Mit kell tudni a barkókról?

A határban járva 1-1,5 cm-es ormányos alkatú rovarokat keressünk. Bár a kukoricabarkó és a hamvas vincellérbogár megjelenésében hasonlít, életmódjuk eltérő. Ugyanis míg előbbi egyéves fejlődésű, egynemzedékes, imágó alakban telelő faj, utóbbi a nagyobb méretű röpképtelen hamvas vincellérbogárhoz, valamint a fekete barkóhoz hasonlóan kétéves fejlődésű. Első évüket kukac típusú lábatlan lárva alakban, második évüket pedig kifejlett alakban töltik. Mindegyikükről elmondható, csontszínű lárváik a talajban fejlődnek és bábozódnak.

Polifág kártevők, tehát több tápnövényt is szívesen látogatnak és csemegéznek rajtuk. A kukoricabarkó esetében azonban a kukorica nagyobb prioritást élvez, de a napraforgón is megjelenik. Az olajnövényen egyébként nála jelentősebb a hegyesfarú barkó, aki a cukorrépában is jelentős károkat okoz, de itt már fontos megemlíteni a fekete barkót is. A pillangós kultúrák a hamvas vincellérbogár közkedvelt tápláléka.

Hogyan károsítanak?

A barkók kifejlett egyedei és lárvái egyaránt károsítanak, ám különböző módon. A talajban lévő lárvák a föld alatti növényi szövetekkel táplálkoznak, s az imágók végzik azt a károsítást, ami számunkra is szemmel látható: karéjozzák, rágják a fiatal kapás kultúrák szikleveleit, első lombleveleit, mellyel az asszimilációs felületet csökkentik. A fiatal növény pedig pusztulással reagálhat a jelentős zöldfelület csökkenésére.

kukorica

A kukoricabarkó esetében a kukorica nagyobb prioritást élvez, de a napraforgón is megjelenik – fotó: Shutterstock

Biztosan a teljes pusztulását okozzák a kis növényeknek azzal, ha nemcsak a levélkéket, hanem a tenyészőcsúcsot is megrágják. Általában nem egy-egy fajt találunk a tett helyszínén, hiszen károkozásuk több faj együttes megjelenésével és így kártételével járhat együtt. Az egyes fajok károsításának mértéke eltérő.

Míg a harapós (szó szerint az, ezért csak óvatosan!) fekete barkó fénykerülő, ezért napközben a rögök között ver tanyát, addig a kukoricabarkó és a hegyesfarú barkó nappal is jelen van.

Hogyan védekezzünk ellenük?

A hatóanyagok kivonásával egyre nehezebben alapozhatunk csak a vetőmagcsávázásra vagy talajfertőtlenítésre, ezért az agrotechnikai védekezésnek még nagyobb jelentősége van.

A barkók betelepedése frontalis, először a táblaszéleket, majd fokozatosan a tábla belsejét érinti, melyre a szomszédos, telelőhelyül szolgáló előző évi kapások területéről kell számítani. Kerüljük a káros szomszédságot, segítsük az állományt, hogy minél előbb túljussanak a veszélyes csíranövényfázison, tehát "kinőjön a kártevő foga alól". Ezt megalapozhatjuk megfelelő magágykészítéssel és optimális tápanyagellátással.