A növényeket támadó károsítók fertőzésének alakulása mindig szoros összefüggést mutat az adott év időjárásával. A meleg és száraz években a rovarkártevők szaporodnak fel, azok közül is a szárazságkedvelő kártevők jelentik a legnagyobb veszélyt a növénytermesztésre. Tömeges felszaporodásuk az aszályos években jellemző.

Földibolhák

Az általános tapasztalat az, hogy minél nagyobb a szárazság, annál nagyobb gondot okoznak a kártevők. Legalábbis egy részük. Egyszerű példa rá az őszi káposztarepce, mely ha kelés után nem kap elég csapadékot, nem tud „kinőni a kártevő foga alól", és könnyen a földibolhák áldozatává válik. Idén erre sajnos nagy esély van.

repce

A földibolhák ellepték az alig kikelt repcét – fotó: Lepres Luca

A földibolhák családjába számos faj tartozik: fekete káposztabolha (Phyllotreta atra), közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae), nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum), feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes), kis káposztabolha (Phyllotreta striolata), közép káposztabolha (Phyllotreta undulata). Azonban az, hogy melyik faj lyuggatja a növényeink levelét, nagyjából mindegy, hiszen életmódjuk hasonló.

A földibolhák a számukra kedvező körülmények között gyorsan felszaporodnak, és a lyuggató hámozgatással teszik tönkre a keresztesvirágú növények leveleit.

Károsításukat helyesen alkalmazott vetésforgóval és öntözéssel (mivel a száraz talajfelületet kedveli) előzhetjük meg a legkönnyebben.


Ha már megjelentek és tömegesen lepték el a termesztett növényeinket, akkor nem marad más lehetőség, mint a rovarölő szer. Több szabadforgalmú készítményt is bevethetünk ellenük úgy, mint a deltametrin (Decis, Deltam), lambda cihalotrin (Karate Zeon 5 CS, Kaiso garden, Full), alfa-cipermetrin (Fendona), cipermetrin (Cyperkill 25 EC, piretrinek (Pyregard), acetamiprid (Mospilan 20, Spilan), azadirachtin (Neemazal).

kajszifa

Sáskák lepték el a kajszibarackfát – fotó: Lepres Luca

A hazánkban szerencsére kevésbé jellemző sáskajárás is a hosszan tartó szárazság következménye. Napjainkban az afrikai és ausztrál sztyeppék területein gyakori jelenség a sáskajárás, de Európán belül sem ismeretlen fogalom ez. Hiszen Olaszországban idén és az elmúlt években is megtörtént.

Hazánkban az olasz sáska (Caloptenus italicus) az, melyet a növénytermesztés kártevőként tart nyilván. Ez a faj főként a rét és legelő területeken, valamint lucernában jelenik meg. De kártételét megfigyelték már számos növényen, gabonaféléken, burgonyában, borsóban, babban, sőt szőlőn és gyümölcsféléken is. A megtámadott növények levelét, szárát és virágát is károsítja.

Az ellenük engedélyezett kontakt hatású növényvédő szerrel a lárvák ellen tudunk védekezni, mert azok még nem tudnak repülni. Megelőzésképp a telelő peték pusztítása lehetséges agrotechnikai módszerekkel.

Takácsatkák

Hazánkban a szárazság- és melegkedvelő rovarok közül az egyik legtöbb bosszúságot a takácsatkák (Tetranychus urticae) okozzák. Polifág faj, így a legkülönbözőbb termesztett és vadon élő növények károsítói lehetnek. Zöldség-, gyógy-, fűszer- és dísznövényeken, gyümölcsfákon is megtelepedik, és kedvező hőmérsékleten (25-30 °C fok között) nagy egyedszámban és gyorsan szaporodik el.

Ezek az aprócska lények a levélfonákon az erek között laza szövedéket készítenek, és annak védelmében szívogatják a megtámadott növény nedvét. Táplálkozásának következtében a megtámadott levél párologtatása növekedik, klorofiltartalma csökken, fotoszintézise lassul, majd megszűnik, végül a levél elszárad és lehull.

A védekezésben segít a terület gyommentesen tartása, mivel számos gyomfaj lehet tápnövénye a takácsatkának. Kémiai védekezésre atkaölő szereket használjunk, de figyeljünk oda, hogy növénykultúránként eltérő készítményekre lehet szükség. A jól ismert kéntartalmú növényvédő szerek is rendelkeznek atkagyérítő hatással, és az olajtartalmú készítmények is említésre méltóak hatékonyság szempontjából.