Az árpát hazánkban többféleképpen hasznosítják. Nagyon értékes abraktakarmány, különösen a sertéstenyésztés részére nélkülözhetetlen. Fontos nyersanyaga a sör és a malátagyártásnak, de kásaként (árpagyöngy, amit tavaszi árpából készítenek) emberi fogyasztásra is alkalmas.
Takarmányozási célra nagyobbrészt őszi árpát termesztünk, amely rendszerint többet is terem, mint a tavaszi árpa.
A tavaszi árpa jelentős része söripari alapanyagként kerül felhasználásra. Az árpamennyiség 60%-át malátagyártásra használják fel. A sörfogyasztás és a sörgyártás növekedésével párhuzamosan növekszik a sörárpa szükséglet. A megtermelt árpának csak egy része alkalmas kifogástalan minőségű sörgyártásra. A tavaszi árpa takarmányozási célra is értékes gabonafélénk, amelynek még a szalmája is alkalmas takarmányozásra.
Az őszi és a tavaszi árpa biológiai sajátossága több vonatkozásban eltér egymástól. Az őszi árpának dús gyökérzete van és igénytelen, míg a tavaszi árpa sekélyen gyökerező, tápanyagigényes növény. Az őszi árpának hosszabb és durvább szára van, mint a tavaszi árpának. Az őszi árpa szalmája csak almozásra való, a tavaszi árpa szalmája viszont értékes takarmányszalma. A takarmányárpánál a magas fehérjetartalom, a sörárpánál viszont a minél kevesebb fehérje és a minél több keményítő a cél. A jó minőségű sörárpa szemtermése fehérjében szegény, keményítőben gazdag, az árpaszemek egyenletes nagyságúak. A szemtermés telt, nagyszemű és „finomhéjú”, a szemek színe nem túl sötét, nem túl világos, hanem egyenletesen fehéres-sárga, szalmasárga.

A vetésszerkezet és az árpa