A kukorica kultúrnövény hallatán a legtöbb mezőgazdasági termelő felkapja a fejét, hiszen ez a növény áll – a változó klimatikus viszonyok ellenére – máig is a legjobban jövedelmező szántóföldi kultúrák élvonalában.
Szemerits Balázs, az RAGT Vetőmag Kft. fejlesztője szakmai előadásában a világ egyik legnagyobb mennyiségben termesztett kultúrnövényeként jellemezte a kukoricát, amely termesztési lehetőségeire változó klímánk folyamatosan kihívásokat támaszt.
A kukorica globális termőterületét már csak kis mennyiségben lehet növelni, ezért a szakemberek úgy vélekednek, hogy a jövőben a kukorica további térhódításának 95%-a hozamnövekedésből várható.
A hozamnövekedés a genetikai potenciál kihasználásával és a precíziós technológiák alkalmazásával valósítható meg a legnagyobb költséghatékonyság érdekében.
Precíziós technológiákat alkalmazó példaértékű gazdaság Magyarországon a Belvárdgyulai Zrt., ahol összesen 8000 hektár területen folyik integrált növénytermesztés. Főbb kultúrák a repce, őszi kalászosok, napraforgó, illetve a takarmánykukorica. A vállalat összes szántóföldi területének több mint felén már precíziós növénytermesztés folyik.
Szemerits Balázs a Belvárdgyulai Zrt. gyakorlati megoldásait mutatta be előadásában, amelyek számos hasznos példát szemléltetnek olyan gazdálkodók számára is, akik még csak fontolgatják a digitális átállást és a precíziós gazdálkodásra való áttérést.
A precíziós növénytermesztés egyik alapja a zónatérképek kialakítása.
De mit is jelent ez a fogalom és miből áll a zónázás?
Azt már tudjuk, hogy az eltérő területi adottságok miatt nincsen két egyforma tábla. Sőt, táblán belül is nagy mértékű heterogenitást lehet felfedezni.
Ahhoz, hogy a gazdálkodó nagyobb termésmennyiséget tudjon elérni, a lehető legpontosabban meg kell hogy ismerje a tábláját és fel kell tudnia térképezni a termőtalaj területi adottságait. A gazdálkodók számára a legkorszerűbb térinformatikai rendszerek is rendelkezésre állnak, amelyek segítségével nagy pontossággal fel tudják osztani a tábláikat és zónánként meg tudják határozni a területek tulajdonságait.
A mellékelt ábrákon alább, jól látható, hogy a területek meghatározásában színskála segíti a gazdálkodót. A piros a leggyengébb-, míg a világoszöld pedig a legjobb termőképességű területeket jelöli.
A hozamméréshez a precíziós gazdálkodásban hozammérő technológiával ellátott kombájnt használnak – amely segítségével kisebb területi egységekről is pontos hozam-adatokat lehet kinyerni.
A hozammérés eredményeiből zónatérkép integrálható, amely egyértelműen és pontosan megmutatja, hogy a leggyengébb-, illetve legjobb termőképességű területeken hogyan érdemes megtervezni a tápanyag-utánpótlást, amely a gazdálkodás sarkalatos eleme.
A Nitrogén-utánpótlás a zónatérkép alapján kerül megtervezésre-, majd kijuttatásra.
Az ábrán jól látható, hogy a szemléltetés szempontjából kijelölt területen – pirossal és sárgával jelölve – a rossz adottságú területekre kevesebb N mennyiséget kellett kijuttatni.
A jó adottságú területekre – zölddel jelölve – magasabb nitrogén-dózis került kijuttatásra.
A következő tápanyag kijuttatása a MAS volt, amelyből – a zölddel jelölt területeken 625 kg/ha maximális dózist és a pirossal jelölt gyengébb részeken pedig 585 kg/ha minimális dózist határozott meg a rendszer.
A tápanyag-utánpótlás meghatározása után a technológiai sorrendben a precíziós vetés következik.
A differenciált tőszámmal történő vetés során az ajánlott tőszám 65.000-től 72.000 tő/hektár volt (itt a videóban hektár/tövet mond véletlenül)
A gyakorlatban a kivetett tőszám, amire a precíziós vetőgép be lett állítva, az 72.500 és 80.000 tő/ha között alakult. Ez átlagosan 76.234 tő/ha. Itt is – akárcsak a tápanyag-utánpótlás esetében – zónánként eltérő tőszámmal történt a vetés.
A precíziós vetés pontosságát automata robotkormányzás garantálta – az RTK jelnek köszönhető 3 cm pontossággal. Precíziós vetés esetében a vetőmag egymástól számított távolsága- és a vetésmélység is pontosabb, így az állományban egyszerre történő, robbanás-szerű kelés valósulhat meg.
A precíziós vetéssel kiküszöbölhető a forgókban előforduló rávetés – így vetőmagot, időt és energiát is megtakaríthat a gazda.
Később, az egyöntetű kelés nyomán homogénebb állományt nevelhetünk, amely gyomkikapcsolása és növényvédelme is hatékonyabban valósítható meg.
Az állomány növekedése során a kultúrát műholdas rendszerrel, úgynevezett NDVI képeknek – azaz Normalizált Vegetációs Indexnek – a segítségével folyamatosan nyomon lehet követni. A piros részek itt is a gyengébb-, míg a zöldek az erősebb vegetációs zónákat jelölik.
Betakarítás – hozamtérképezéssel
A hozammérő-mintavételező szenzorokkal felszerelt kombájn a haladási sebességével arányosan a tábla teljes területén azonos mennyiségű mintát vesz- és elemez a betakarítás során. A legtöbb hozamtérképezésre alkalmas kombájn egy időben minőségi paraméterek mérésére is képes, ilyenek a szemnedvesség és a toxin szennyezettség is.
Az aratás során nyert hozam-adatokat a gazdálkodó szintén a már ismert színekkel történő megkülönböztetés segítségével tudja megtekinteni és elemezni a hozamtérkép segítségével. A hozamtérképet a gazda az összes precíziós technológiával betakarított területéről lekérheti – és akár a korábbi évek eredményeivel is összevetheti.
Most vizsgáljuk meg a precíziós technológiákat – költség- és megtakarítás oldalról!
A belvárdgyulai adatok elemzése után egy olyan táblázatot kapunk, amelyben össze tudjuk hasonlítani a precíziós, differenciált tőszámmal történő vetés-, valamint a hagyományos vetés költség adatait.
A tőszám- adatok a precíziós és hagyományos vetés esetében már eltérő költségeket mutatnak, azonban a szemveszteség adatait vizsgálva már jelentősebb különbségeket találunk hektárra vetítve.
A precíziós technológiával történt vetés után a termésátlag 8,353 t/ha eredményt hozott. A hagyományos vetés esetén ennél körülbelül fél tonnával kevesebb termésátlagot kaptunk.
A költség-oldal vizsgálatakor láthatjuk, hogy a precíziós technológia alkalmazása mellett a kukorica hektár költsége a teljes vegetációban 432.850.- forintba-, míg a konvencionális esetben ugyanez 459.415 forintba került.
A lényeg: Mennyi pénz marad a gazda zsebében?
Amikor Szemerits Balázs a megtakarítási számokat mutatta be az összefoglaló táblázatokban, akkor derült fény az technológiák közötti különbségek talán leginkább "kézzel fogható" eredményeire.
A megtakarítás a precíziós vetés esetében, a hagyományos módszerekhez képest 26.565.- forint/ha lett. Ez az összeg tábla szinten 2.500.000.- forint megtakarítást jelent.
Szemerits Balázs előadásából kiderült, hogy a precíziós gazdálkodásra való áttérés viszonylag gyorsan megtérülő beruházás lehet, amennyiben az üzemmérettel és a területi adottságokkal összhangban, okszerű ütemezés mellett történik meg a digitális átállás.
Fontos hangsúlyozni, hogy a precíziós gazdálkodással nem "csupán" pénzt, inputanyagot és időt takaríthatunk meg, hanem ökológiai szempontokat szem előtt tartva a fenntartható gazdálkodás útjára lépünk.
Ezzel a döntéssel és a precíziós átállással a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírásokat maradéktalanul be tudjuk tartani – és a későbbi EU-támogatási ciklusban is előnybe kerülhetünk.
Mindezen érvek ismerete mellett soha ne feledkezzünk meg, talán a legfontosabb szempont figyelembe vételéről:
A talajaink védelméről és folyamatos javításáról. A precíziós technológiák mindezekben segítséget nyújtanak és talán gyakrabban eszünkbe juttatják a jól ismert hitvallást, amely az intenzív – kukorica – kultúrák termelése során is egyre fontosabb üzenet:
"A termőföldet nagyszüleinktől örököltük, de az unokáinktól kaptuk kölcsön... Rajtunk múlik, hogy milyen állapotban adjuk át az utókornak!"
Szívesen tanulmányozná részletesebben az RAGT szakmai videósorozat előadásait?
_fill_540x300_0.jpg)
