Retektermesztésünkre és -fogyasztásunkra az időszakosság és a szezonjelleg jellemző. Keveset eszünk, és a fogyasztás jelentős része is egy szűk, mindössze néhány hetes tavaszi időszakra korlátozódik, az év többi hónapjában a termelés és a kereslet minimális.

A nálunk népszerű, piros gumójú, közel gömb alakú hónapos retek a nyári hosszú nappalok és a nagy meleg hatására gyorsan magszárba megy, ezért termesztése nem lehetséges, csak kora tavasszal és ősszel, augusztus közepétől. Július végén, augusztus elején viszont vethetők az őszi-téli fajták, amelyek lényegesen nagyobb gumót fejlesztenek, tenyészidejük is hosszabb, kb. hatvan-száz nap.

Ezek a fajták nemcsak tömegükben és színükben, de botanikailag is különböznek a tavasszal termelt hónapos retektől – míg azok gazdasági értelemben vett termése szárgumó, addig az őszi-téli retkek termésének kialakulásában a gyökér is részt vesz.

Az őszi-téli retkek, vagy ahogy még nevezik őket, tárolási retkek élelmezési (táplálkozási) jelentősége és értéke – szemben a hónapos retekével – elsősorban kiváló tárolhatóságukban van, ami lehetővé teszi az egész téli fogyasztásukat. Pincékben és vermekben a sárgarépához, a petrezselyemgyökérhez vagy a zellerhez és céklához hasonlóan könnyen eltarthatók, a téli hónapok szegényes zöldségfogyasztása általuk javítható.

Vitamintartalmuk nem jelentős, csak „C” vitaminból tartalmaznak közepesnek mondható mennyiséget (20-50 mg/100 gramm). Ennél jelentősebb az ásványisó-tartalmuk, mindenekelőtt káliumban gazdagok. Rövid tenyészidejükből adódóan jól beilleszthetők a zöldséges vetésforgókba másodnövényként, tekintettel arra, hogy csak július végétől vethetők.

Termesztésük elsősorban a középkötött és a lazaszerkezetű talajokon lehetséges, a kötöttebb talajokon tapasztalatok szerint csípősek lesznek, és hamarabb megfásodnak, pudvásodnak. Az ún. japán retkek esetében – ezek hosszúak, fehér színűek, hasonlítanak a jégcsapretkekre, csak azoknál lényegesen nagyobbak, hosszabbak – nagyon fontos a mély talajművelés, ellenkező esetben a termések deformáltak, elágazók lesznek.

retek

Jelentős az ásványisó-tartalmuk – fotó: Shutterstock

A vetés előtt nem igényelnek szervestrágyázást, de egy alapos ásás – talajforgatás – mindenképpen ajánlott. Nem tűrik az árnyékot és a félárnyékot, ezért szőlősorokba vagy gyümölcsfák alá ne vessük! Ilyen helyen megnyúlnak, nagy levelet és apróbb gumókat képeznek. A hőmérséklettel szemben különösebben nem igényesek. 13-15 0C körüli hőmérséklet számukra az optimális, így az őszi hűvösebb éjszakák sem okozhatnak gondot termesztésükben. A kisebb fagyokat károsodás nélkül elviselik.

Tápanyagigényük közepes, káliumból igényelnek más zöldségfajokhoz képest többet. Noha nem nagy a tápanyagigényük, de a rövid tenyészidő miatt a tápanyag-hasznosításuk intenzív, ezért a makro- és mikroelemeknek könnyen felvehető formában kell lenniük. Mikroelemek közül a bór hiányára érzékenyebbek.

Vízigényük változó, a tenyészidő elején zöldtömegükhöz képest több vizet vesznek fel a talajból, ennek ellenére vízfogyasztásuk a gumóképzés idején a nagyobb (egységnyi tömegre jutó vízfelvétel ugyan kisebb, de a terméstömeg lényegesen nagyobb). A kései esőzések vagy a betakarítás előtti öntözés a tárolhatóságukat nagymértékben rontja.

retek

A fajtáknál a megkülönböztetés alapja a tenyészidő hossza, alakjuk, termésnagyságuk, hús- és héjszínük, továbbá tárolhatóságuk és ízük – fotó: Shutterstock

A fajtákat alapvetően négy csoportba sorolhatjuk. A megkülönböztetés alapja a tenyészidő hossza, alakjuk, termésnagyságuk, hús- és héjszínük, továbbá tárolhatóságuk és ízük.

Őszi retkek: alakjuk többnyire hengeresedő (orsó), kúp vagy megnyúlt gömb, színük sárga, enyhén barna vagy fehér – az utóbbiak keresettebbek. Csípős íz nem kívánatos. Tenyészidejük 70-100 nap. Héjuk valamivel vékonyabb, mint a téli fajtáké. Termésük tömege eléri a 300-400 grammot.

Téli retkek: többnyire gömb alakúak, vastag héjúak, jól tárolhatók. Ízük gyakran csípős. Tenyészidejük 100-120 nap, de ennél vannak hosszabb tenyészidejű fajták is. Termésük tömege 220-300 gramm. Elterjedt fajta az Erfurti kerek fekete.

Japán retkek: tenyészidejük 50-70 nap. Jégcsap vagy hengeres alakúak, színük fehér. Hosszúságuk 20-25 cm-től 50-60 cm-ig terjed. Nem pudvásodnak és nem fásodnak, közepesen tárolhatók.

Kínai retek: kellemes ízű, óriási termést (0,3-0,5 kg, azaz 10-25 cm-es átmérő) fejlesztő, igen lédús, kevésbé tárolható, de zsengeségüket sokáig megtartó fajták. Alakjuk lehet hengeres és gömb. Külső színük hófehér, élénkvörös, de létezik tarka, cirmos változat is. Tekintettel nagy lombozatukra, nagyobb tenyészterületre vessük.

Az őszi-téli fajtákat augusztus elején-közepén, a rövid tenyészidejűeket szeptember elején lehet vetni, így október végére, a nagyobb fagyok beállta előtt már felszedhetők. Tekintettel arra, hogy nemcsak nagy gumót, de jelentős lombozatot is fejlesztenek, széles sorokba (35-40 cm) és nagy tőtávolságra vessük (kb. 10-15 cm), vagy sűrűbb vetés esetén a kelés után egyeljük. A vetésmélység 2-2,5 cm legyen.

retek

A téli hónapok szegényes zöldségfogyasztása az őszi és a téli retkek által javítható – fotó: Shutterstock

A kínai fajtákat még nagyobb tenyészterületre, 60-70 cm x 15-25 cm-re vessük. Száraz augusztusi időjárás miatt a vetést követően gyakran, kis vízadagokkal kell öntözni, később – főleg a japán retket – ritkábban, de nagyobb vízadagban részesítsük. A legtöbb munkát az ápolás során – a tenyészidő elején – a gyomlálás és a kapálás jelenti.

Miután a 4-5. lomblevél is kifejlődött, két alkalommal, kb. 2-3 hetes különbséggel, vízben jól oldódó műtrágyával szórjuk meg, azaz alkalmanként 5g/m2 nitrogén (N) és 10 g/m2 kálium (K2O) hatóanyagnak megfelelő készítménnyel.

Fogyasztás tekintetében a retekhez sorolják a vajrépát (Brassica napus var. rapifera Metzg.) – tekintettel arra, hogy alakban hasonló az őszi fajtatípusokhoz –, de botanikailag másik nemzettséghez tartozik. Nálunk leginkább a fehér, gömb, lapított gömb alakú változatát keresik. Termesztése megegyezik az őszi retekével, tenyészideje kb. 100 nap. 45 cm-es sortávolságra és 15-20 cm-es tőtávolságra vetik, illetve egyelik. Környezeti igénye hasonló, mint az őszi reteké.