Jött csapadék a múlt hét második felében, de kevés. Aztán ismét jött vasárnap tájékán, főképpen északi tájakon, aminek mindenki örült, de sajnos a Dél-Alföld ismét kimaradt az áldásból. Ott a talajok felső rétege alig mérhető vízkészlettel rendelkezik, s a középső rétegben sincs tartalék. Ezt jelzik a növények is.
Szomorú látni, hogy a kukoricaállományok a virágzásban megrekedtek, a levélzetük felsült. Talán korai silózással lehet valamit megmenteni a termésből. Ez érvényes Bács-Kiskun és Csongrád megye nagy részére. Máshol, ahol hullott eső, ott valamivel kedvezőbb a helyzet, átmenetileg van vízutánpótlás. Igaz, a hőmérsékleti maximumok elmaradnak a korábbi időszak forró napjainak értékeitől, de az időjárás aszályos jellege megmaradt, alacsony vízkészlet, alacsony relatív páratartalom. Ennek ellenére tájegységtől és kultúrától függően terjednek a kártevők, s megjelent a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) is.
A folytatásban is aszályos, meleg napokra kell számítani. Talán a hétvégén érkezik egy újabb hidegfront, ami némi csapadékot is hoz. A talajok száradnak, a növények felsülnek.
A paradicsom és a poloskák új nemzedéke – fotó: Tóth Miklós
Nem könnyű most a repcevetés
Készülni kell a repce vetésére. Nem is olyan egyszerű a feladat, ahogy az korábban is történt, a kiszáradt talajokon optimális magágyat készíteni szinte lehetetlen. Vagy rögös-hantos, vagy poros a talajmunka eredménye, s egyik sem jó a repce magjainak. Sok helyen még mindig elmaradt a gabonatarlók hántása.
A repcetarlókon az árvakelés már 2-4 leveles állapotot is elért, jó tápfelület, egyúttal menedék is a földibolhák (Phyllotreta spp.) és a repcedarázs (Athalia rose) számára.
Joggal gondolnánk, hogy a száraz tarlókon a gyomok sem kelnek ki, de messze nem így van. Már bimbós a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), nő a fenyércirok (Sorghum halepense) és sok minden más.
Parlagfű repcetarlón, már bimbós – fotó: Tóth Miklós
Egyre rosszabbak a kukoricatermés-kilátások
Az utóbbi időben romlik a kukorica terméskilátása. Ebbe belejátszik a korábban emlegetett vízhiány, felsülés is, de a kártevők is szaporodnak.
Kezd felsülni a kukorica – fotó: Tóth Miklós
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) imágóinak száma már nem gyarapodik, sőt kicsit mintha visszaesett volna. A kártételük viszont ott van a csővégeken, s már az is elég a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) megjelenéséhez. A kártevő tojásrakása még tart, a talajállapot neki kedvező, így jövőre erős fertőzöttségre kell számítani.
Rágott csővég, és ezen megtelepszik a csőpenész – fotó: Tóth Miklós
Vegyes fejlettségű kukoricaállományok – virágzás kezdetén és végén járó tövek egymás mellett – fotó: Tóth Miklós
A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) második nemzedéke repül, számuk emelkedik. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvakártétele az Alföldön dinamikusan emelkedik. (A Dunántúlon kisebb gondot okoz.)
Rejtőzködik a gyapottok-bagolylepke hernyója, s közben táplálkozik – fotó: Tóth Miklós
A rágott csővég is veszteség, de a fuzáriumos csőpenész fertőzése még nagyobb gondot okoz. Némi biztatást ad, hogy a száraz időszakban a rágások nyoma nagy részben beszárad. A hernyók a nagy meleg elől a csuhéjlevelek alá húzódnak, nem könnyű megtalálni őket, illetve amikor nyilvánvalóvá válik a helyzet, akkor már késő.
A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) népessége nem emelkedik a korábbi ütem szerint, de ártétele – összemosódva az aszály okozta felsüléssel – még így is súlyos.
Atkakártétel kukorica levelén – fotó: Tóth Miklós
Jó napraforgótermés várható
A napraforgó már citromérés stádiumban van. A fejek a virágzás időszakában még növekedtek, így általában jó termés várható. Természetesen a sülevényes talajokon ez a növény is szenved.
Az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi) terjed az állományokban, a tünetek egyre magasabban levő levélen jelennek meg. A tányér alatti 4-6 levél még egészséges, s azok remélhetőleg még tudnak asszimilálni a termés beérleléséhez. Lassan, de terjed a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseoli), egyelőre csak egy-két tő mutatja a tüneteket, de egyre szaporodik a foltok száma.
Hamuszürke szárkorhadás, még csak egy-egy tő – fotó: Tóth Miklós
Már korábban megjelent a diaportés levél- és szárfoltosság betegség (Diaporthe helianthi), de terjedése lassú, inkább a Dunántúlon jellemző.
A poloskák (Miridae) rajzása idén elmaradt a szokott erősségtől, de ennek ellenére a szúrások szép számmal jelentek meg a szár felső részén és a tányérokon. Szerencsére azok beszáradtak, így a tányérbetegségek (Botrytis cinerea) fertőzése egyelőre elmaradt, csak elvétve lehet egy-egy beteg fejet találni.
A poloskaszúrások beszáradtak, a tányéron is – fotó: Tóth Miklós
Almásokban szükséges a védekezés
Almásokban gyarapodik a gyümölcs, illetve korai fajták esetében már a zsendülés ad színt a termésnek. Mostanra a varasodás (Venturia inaequalis) is és a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) is közepes fertőzöttséget ért el, szerencsére a gyümölcsökön ez inkább csak gyenge-közepest értéket jelent. A lisztharmat még mindig fertőz, de jellemzően a hajtásokat célozza meg. Ennek is van veszélye, hiszen jövő tavasszal e hajtások-vesszők hozzák majd a primer fertőzéssel terhelt új hajtásokat.
A varasodás a nedvességre reagál, így annak követése ad útmutatót a védekezéshez. A védelmet mindkét kórokozó ellen fenn kell tartani, különösen a kései fajták esetében.
A kártevők között továbbra is „vezet” az almamoly (Cydia pomonella), továbbra is nagy számban rajzik, s ezzel párhuzamosan emelkedik a „férges” gyümölcs aránya. A takácsatkának is kedvező az időjárás, szaporodik a lombozaton. Most érdemes ellene védekezni, ami az idei és a jövő évi fertőzöttségre is jó hatással lesz.
A csonthéjasok esetében is van még teendő
A csonthéjasok szedése tart a fajnak és a szedési időszaknak megfelelően. A barackmoly (Anarsia lineatella) alig mutatta magát, kártétele is csekély. Ezzel szemben a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) folyamatosan nagy számban repült, s ez a kártételben is megjelent, mind hajtásvégen, mind a gyümölcsön. A kártételt megfejeli a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) fertőzése. Eddig a sérülések általában beszáradtak, a rothadás nem indult el. Most azonban egyre gyakrabban lehet látni rothadó gyümölcsöt, mely folyamat öngerjesztő módon egyre gyorsul. Figyeljünk rá!
A szilvamoly (Grapholita funebrana) talán az a faj, ami az előzőnél is nagyobb számban rajzott, és még mindig rajzik. A szárazság mellett a gyümölcshullás egyik okozója. Idén már nem sokat tehetünk ellene, de a jövőre nézve tanulságos.
Kajszin megjelent, sőt terjed a fitoplazmás elhalás. Egész vázágakat kell levágni, ha meg akarjuk menteni a fát. Sajnos a végső kimenet eléggé kétséges.
Dióban erősen rajzik a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa). Elterjedésétől függően heti 50-60 imágót is fognak a csapdák, míg máshol „csak” 10-20 légy repül. Még mindig érdemes ellene védekezni.
Változatos a kép a szőlőskertekben
A szőlőskertekben változatos képet láthatunk, van, ahol szedik a csemegét, s van, ahol még permetezik a borszőlőt. A lisztharmat (Uncinula necator) lett a domináló ebben a szezonban, közepes (-erős) fertőzöttséget ért el. Párás időszakban, illetve elhanyagolt lombozatú állományban még mindig fertőz a kórokozó, de a bogyók fogékonysága csökken.
Sajnos a korábbi fertőzések nyomán több helyen megjelentek a „sérves” bogyók, amik aztán a szürkepenészes rothadásnak (Botrytis cinerea) nyitnak kaput. Eddig kevésbé volt jellemző ez utóbbi kórokozó fertőzése, de most, a zsendüléssel lassú növekedésnek indult. Időben próbáljuk megfogni!
Sérves bogyók a zsendülés szakaszában – fotó: Lepres Luca
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) a levéltünetek nagy száma ellenére fürtön nem hatalmasodott el. Egy-egy fürtön belül csak egy-két bogyó fertőzött.
A poloskák (ázsiai márványos poloska – Halyomorpha halys, zöld vándorpoloska – Nezara viridula) olyannyira polifágok, hogy nehéz egy adott kultúrához sorolni őket. A nyár végére egyre nagyobb tömegben és egyre nagyobb területen jelennek meg. Gyümölcsön, szőlőn, paradicsomon, kukoricán, dísznövényeken s szinte bármin megtalálhatjuk. Kártételük is jelentős, elsősorban minőségrontó, de az emberek félelme, viszolygása (?) miatt különös jelentőséget kapnak. Kicsit később, amikor telelőhelyet keresnek, akkor fog ez kicsúcsosodni. Nagy tömeg esetén – kultúrától függően – még lehet ellenük kezelni.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
