A cél szentesíti az eszközt
Mivel több a takarónövény a zöldtrágyához képest? A takarónövény mindent tud, amit a korábban is alkalmazott zöldtrágyázás tudott, tehát javítja a talaj szervesanyag-tartalmát és szerkezetét, valamint a tápanyag-ellátottságot. Emellett a takarónövények védik a főnövény után fedetlenül maradt talajt a szél és a víz pusztító hatásától, áttörik a tömődött rétegeket, és segítenek a gyomok és kártevők elleni harcban. Összefoglalva: a zöldtrágya csak akkor „él”, amikor leforgatjuk, míg a takarónövény az egész tenyészideje alatt szolgáltatja az előnyöket. Hogyan tudjuk ezeket az előnyöket maximálisan kihasználni?

Daikon retek, bíborhere, takarmányborsó és olaszperje keveréke – Fotó: WSU

Mindannyian jól ismerjük a saját földjeinket, és tudjuk, melyiket hogyan lehetne javítani: az egyik kicsit nehezebb, agyagosabb, a másik kevésbé tartja a vizet, a harmadikon örökös problémát jelentenek az egyszikű gyomok. Ezek azok a célok, amelyek meghatározzák, hogy mely fajokat érdemes alkalmazunk a keverékeinkben.

Minden takarónövény jól használható egy vagy két feladatra, és természetesen mindnek vannak hátrányaik is. A Tillage Radish™ daikon retek visszafogja az őszi gyomokat és áttöri a tömörödött rétegeket, azonban télen elfagy, így tavasszal már nem biztosít élő gyökérzetet. A herefélék jó nitrogénkötők, de a nyári meleget nehezen bírják és ekkor nem képesek elnyomni a gyomokat. A rozs agresszívan veszi fel a talajban lévő nitrogént, azonban ezt csak lassan bocsátja a következő főnövény rendelkezésére.

A keverékkészítés lépései

Röviden bemutatjuk azt a keretrendszert, ami egy papírral, ceruzával és egy növénytermesztési zsebkönyvvel kiegészítve segíthet a mixed megtervezésében.

1. Azonosítsd a 3 legfontosabb problémát, amelynek megoldását a takarónövényektől várod.
2. Szemeld ki a vetési és megsemmisítési időintervallumokat, hogy megtudd, mennyi ideje lesz a keverékednek.
3. Válaszd ki a keverék alapját jelentő 2-3 fajt, amelyek képesek lesznek az 1. pontban meghatározott feladatok ellátására.
4. Olyan fajokat keress, amelyek fejlődése, alakja (gyökérzet, magasság, levélfelület stb.) és tápanyag-felvételi módjai kiegészítik egymást.
5. Szedd össze e 2-3 keverékalkotó hátrányait, és azt, hogy mely feladatokra nem alkalmasak (hiányzó funkciók).
6. Keress olyan takarónövényeket, amelyek képesek ezeket a hátrányokat kompenzálni és el tudják látni a hiányzó funkciókat. Ebből tegyél egyet vagy kettőt a keverékbe.
7. Határozd meg a magnormát és a vetés dátumát. A nagyon versengő fajok (rozs, mustár stb.) arányát tartsuk alacsonyan.
8. Kihagyhatatlan lépés: vesd el!
9. Kövesd nyomon a keverék fejlődését. Különösen figyelj oda a gabonafélék szárszilárdulására és a nehezebben kontrollálható fajok maghozására.
10. Értékeld az eredményeket és változtass az összetételen, arányokon és a magnormán, ha szükséges, majd jövőre ismételd meg.

Egységben az erő

A takarónövény-technológiánk sikerét nagyban meghatározza, hogy az alkalmazott fajok hogyan egészítik ki a másikat. Ahogy a tápanyag-gazdálkodásnál, itt is az okszerűségen és az egyensúlyon van a hangsúly. A pillangósok például nagy zöldtömegükkel és nitrogéntartalmukkal több nitrogént adnak át a haszonnövénynek, viszont a nagy zöldtömeg miatt nehezebb lehet a megsemmisítésük és a bedolgozásuk, valamint elnyomhatják a keverék többi alkotóelemét. Hogyan találhatjuk meg az ideális arányokat és fajokat?

Nincs két egyforma – és ez így van jól

A takarónövény mixünkbe olyan növényeket keressünk, amelyek fejlődési időszakukat, alakjukat és tápanyag-felvételi módjukat tekintve eltérőek, és így kiegészíthetik egymást a keverékben.

Szöszös bükköny, bíborhere és rozs kombinációja – Fotó: Kathryn Simmons

A fejlődési időszak jelentősége a minél hosszabb takarásban, valamint az élő zöld- és gyökértömeg biztosításában rejlik. A télen elfagyó fajokat általában gyorsabb őszi fejlődés jellemzi, ekkor jobb a gyomelnyomó képességük és több nitrogént vesznek fel. Télen azonban elpusztulnak, így 1-2 télálló faj segít megőrizni és továbbvinni a megszerzett előnyöket.

A hasonló alakú (magas növények ritkásabb levélzettel, alacsony növények dúsabb levélzettel) fajok versenyezni fognak egymással, míg az eltérőek jobban kiegészítik egymást. Vegyük azt is figyelembe, hogy például a gabonafélék alakja a fejlődés folyamán megváltozik.

Az eltérő tápanyagfelvételt kihasználhatjuk egy, a nitrogénkötő pillangósokat és a nitrogént felvevő fűféléket és keresztesvirágúakat kombináló keverékkel. Ha a talajunk kevés nitrogént tartalmaz, akkor egy pillangós túlsúlyú keverék lehet a jó választás, míg a túlzott nitrogén-ellátottság esetén az „éhesebb” keresztesvirágúakat és fűféléket érdemes vetni, amelyek hatékonyabban veszik fel és kötik meg a tápelemeket.

Pohánka, sziki kender és napraforgó nyári mixe – Fotó: Genevieve Slocum

Mennyi az elég?

Gyakori kérdés, hogy hány fajt tegyünk egy keverékbe annak érdekében, hogy a legjobb eredményt érjük el. Amennyiben a legjobb eredmény alatt a maximális megtérülést értjük, akkor egy 3-6 komponensű mixet javaslunk. Gondos tervezés és a részletekre való odafigyelés (vetéskor és megsemmisítéskor egyaránt) mellett egy ilyen keverék is meghozza a gyümölcsét.

A takarónövények előnyeit régóta ismerjük. A gazdaságunkhoz – céljainkhoz, talajainkhoz, időjárásunkhoz – igazított keverékek segíthetnek ezen előnyök minél teljesebb kihasználásában. A Démétér Biosystems-nél a speciális fajokon – mint például a Tillage Radish™ talajművelő retek és a sziki kender – alapuló keverékek és a komplett, a keverék kiválasztásától a következő főnövény vetéséig terjedő szaktanács jelenti a legnagyobb versenyelőnyt Neked. Nincs mellébeszélés, nincs külső kényszer – csak ütős takarónövény-keverékek a magyar gazdának.

Tudj meg többet mixeinkről és megoldásainkról – szerezd be a másodvetést még ma, szakértőtől!