Növényvédelmi előrejelzés: Ez már levéltetű-invázió – szó szerint!

Konszolidálódik a növényvédelmi helyzet. No nem a károsítók vonultak vissza, azok ott vannak, szaporodnak, terjednek és károsítanak, de az időjárás mellénk állt. Már több mint egy hete a napsütés a meghatározó, s ez gyors melegedést hozott, szárazabb környezetet, alacsonyabb páratartalmat. A kezdeti 20 ^oC-os nappali csúcsoktól lassan eljutottunk a 30 ^oC-ig. Az éjszakák is melegebbek lettek, megszűntek a fagyközeli hajnalok, s egyre inkább a 10-15 ^oC körüli éjszakai hőmérsékletek domináltak.

Már eddig is a talajok felső rétegének hasznos vízkészlete 15-25%-kal csökkent, s a hét végére akár 50% alá is eshet a felső 50 cm-es rétegében. Összességében a száraz, meleg időszak alacsony relatív páratartalommal, rövid ideig tartó felületi nedvességgel nem kedvezett a kórokozóknak, s ez a fertőzési nyomás és a fertőzési dinamika csökkenéséhez vezetett.

Szépek az őszibúza-állományok

Virágzik az őszi búza, az állományok szépek, ígéretesek. A korábban emlegetett betegségek, mint a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), árpa hálózatos levélfoltossága (Pyrenophora teres) és a fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis), lassan terjedtek az állományokban. Ez a folyamat tovább lassult vagy éppen megállt a szárazodó időjárásban, mostani megítélés szerint nem ezek veszélyeztetik a termést.

A lisztharmat (Erysiphe graminis) általánosan megtalálható az állományokban, de leginkább a növények alsó részein. A kórokozó számára kedvező időjárás ellenére terjedése továbbra is lassú.

Más a helyzet a vörösrozsda (Puccinia triticina) terjedésével. Sok helyen már korábban megjelent a betegség, elsősorban a fogékony fajták tábláin. Most viszont a terjedése a jellemző, s ez gyors beavatkozást, kezelést igényel. A sárgarozsda (Puccinia striiformis) viszont visszaszorul.

Még nem múlt el a kalászfuzáriózis (Fusarium spp.) veszélye. Igaz, a száraz meleg időjárás fékezi a kórokozó aktivitását, de a megdőlt állományokban – mert vannak ilyenek – a fertőzésnek kedvező mikroklíma alakul ki. Ez továbbra is feladatot ad a szakembereknek.

Levéltetvek az őszi búza kalászában – fotó: Tóth Miklós

A kártevőhelyzet kedvezően alakul a kalászosokban

Kedvezően alakul a kártevőhelyzet a kalászosokban. A vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) lárvái szinte eltűntek a növényekről, a kártevők száma és a kártétel mértéke is alacsony szinten maradt. A gabonapoloskák (Eurygaster spp.) minimális számban jelentek meg az állományokban, mint ahogy csekély számú a szipolyok (széles szipoly -Anisoplia lata) eddigi népessége is.

Poloskakártétel őszi búza kalászán – fotó: Lepres Luca

A levéltetvek (Macrosiphum avenae, Shizaphis graminum) messze nem ilyen „visszafogottak”. Megtalálhatóak a leveleken, a száron és a kalászban is. A kolóniák gyarapodása, a szívogatás még hatással lesz a termés mennyiségére, minőségére. A táblák szemlézése és a védekezés sürgős feladat.

Levéltetvek őszi búza levelén – fotó: Tóth Miklós

A repcetáblákon egyre nyugodtabb a helyzet

A repcetáblákon egyre nyugodtabb a helyzet, szépen telítődnek a becők. A csapadékos időszakban szaporodott a fómás levélfoltosság és szárrák (Leptosphaeria maculans) fertőzése, a mostani szárazabb időszak viszont lassítja a betegség terjedését. Mostanra már a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) kártétele látszik, a sárguló, üres becők aránya 5% körüli. A jól időzített kezeléssel védett táblákon ez alatt, a nem védett vagy nem jól védett táblákon sajnos ezt meghaladó a kár mértéke.

Repcebecő-ormányos kártétele – fotó: Lepres Luca

A kukorica hálás a jelenlegi időjárásért, a napraforgó is jó állapotban van

Talán a kukorica a leghálásabb a melegedésért.

Sokat zöldült, már nem fázik a kukorica – fotó: Tóth Miklós

A növények kizöldültek, az állományok megerősödtek, már 5-7-(9) levelesek. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása megkezdődött, de ez egyelőre a rajzás követésén túl nem ad feladatot.

Sikeres gyomirtás után – fotó: Tóth Miklós

A napraforgó is „megugrott” növekedésében, a 6-8 leveles állományok a jellemzőek. Már említettük a levéltetvek felszaporodását, és még fogjuk is, de itt is meg kell említeni őket. Napraforgóban a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) és a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi) a leggyakoribb fajok, most is ezek szaporodnak a növényeken. Egyelőre észlelési szinten, illetve gyenge fertőzéssel vannak jelen, de a növény fejlődése, az időjárás alakulása kedvező feltételeket teremt a felszaporodáshoz, így időben védekezni kell ellenük.

Kezdődik – levéltetvek a napraforgó levelén – fotó: Tóth Miklós

A burgonyában is megjelentek a levéltetvek (Myzus persicae), a szívogatásuk és a vírusterjesztésük miatt védekezni kell ellenük. A növények gyorsan fejlődnek, a korábbi ültetésű táblákon a sorok záródása közelít, ami kedvező körülményeket teremt a burgonyavész (Phytophtora infestans) fertőzéséhez.

A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) alacsony számmal indított. Most tojást rak, s ezzel megkezdődik felszaporodása. Időben kell kezelni ellene.

Az almásokban védekezni kell a lisztharmat ellen

Az almásokban a tisztuló hullást lehet megfigyelni. Most köszön vissza a virágzáskori hűvös, helyenként fagyos időjárás. A természetes hullás a megszokottnál nagyobb mértékű, melynek okát a virágzás-terméskötődés időszakában kell keresni. A gyümölcsök 1,5-2 cm átmérőjűek, s remélhetőleg marad elég egy jó terméshez.

A varasodás (Venturia inaequalis) a szokásostól kicsit később jelent meg, eddig észlelési szintű vagy gyenge fertőzést ért el, főleg leveleken. Az aszkospórák lassan elfogynak, helyüket a konídiumos fertőzés veszi át. A szárazra fordult időjárásunk és a konídiumok kevésbé agresszív fertőzése csökkenti a fertőzési nyomást. Ennek ellenére a védekezést folytatni kell.

A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) esetében éppen ellenkező irányt, a fertőzés erősödését kell számításba venni. Az új hajtások és a környezeti körülmények a kórokozónak kedveznek.

Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása visszaesett, a tojásrakás viszont folyamatos. Május utolsó napjaiban már megkezdődött a lárvakelés. Aki a kis lárvák ellen tervezi kezelését, annak is eljött a cselekvés ideje.

A levéltetvek közül a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) fertőzi most az új hajtásokat. Rendszeres ellenőrzést és szükség esetén kezelést kíván. A vértetű (Eriosoma lanigerum) is terjed, szétmászik a lombozatban.

A kajszit ne hanyagoljuk el!

Idén sokat kell foglalkozni a kajszival, van rá ok. A moníliás virág- és hajtásszáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) tünetei ismétlődően megjelentek a fákon, még a lemetszés után is újabb tünetek jöttek. A csapadékos időjárásban a gomba belül, a fás részekben is terjedt, de kívül is telepeket alkotott, amelyek szórták a konídiumot. Ráadásul a levéltetvek (Myzus persicae) már a második (vagy a sokadik) hullámban fertőzik a fákat, s a kevés lombozaton keresztül szívogatnak.

A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) tünetei is szaporodnak, látványosan a gyümölcsön. A száraz, meleg időszakban a betegségek terjedése kissé lassul, de a levéltetveket csak kezeléssel lehet megfogni. Ne hanyagoljuk el a kajszit, jövőre meghálálja.

Milyen állapotban van a meggy, a cseresznye és az őszibarack?

A monília tekintetében a meggyfákon is hasonló helyzetet tapasztalunk, még mindig szaporodnak a hajtásszáradásos tünetek. A további terjedést a lemetszéssel fékezhetjük.

Tojást rak a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) is. A korai fajtáknál már találni puhult, nyüves gyümölcsöt. A sérülések behatolási kaput nyitnak a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) számára, s a fertőzési folyamat esős ciklusban felgyorsul, majd végül súlyos kárral zárul. Most még száraz az időjárás, kevésbé fertőz a gomba, de időben védekezzünk, mert elkésve már nem sokat tehetünk.

Már lehet szedni a korai fajták gyümölcsét, de a levéltetvek (Myzus cerasi) tömege, a csurgó mézharmat elveszi a fogyasztó kedvét kedvenc gyümölcsétől. Sajnos szedéskor már nem lehet kezelni.

Már szedhető a korai cseresznye, de ilyen fáról kinek van kedve hozzá? – fotó: Tóth Miklós

Őszibarackon már láthatóak az új, egészséges hajtások – főleg akkor, ha kezelést kapott a fa, de a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) tünetei, a torzult, húsos levelek is a fákon vannak még. És még mindig levéltetvek, őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) az őszibarack hajtásain, de ott vannak a szilva hajtásain is, hamvas szilvalevéltetű (Hyalopterus pruni), sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi).

Nem tudom az összes tápnövényt felsorolni, csak néhány példa: ott vannak a rózsán, a jezsámenen (szinte megállíthatatlanul), a hibiszkuszbokrokon, egyéb dísznövényeken és a gyomokon is.

Dión, elsősorban a Dunántúlon a termésburok korai barnulása, feketedése és hullása figyelhető meg. E betegségben valószínűleg több kórokozó is szerepet játszik, így a Xanthomonas arboricola pv. juglandis, Gnomonia leptostyla, Phomopsis juglandina. A kóroktani kérdések még tisztázásra várnak, így a védekezési technológia kidolgozása is.

Diótermésburok-barnulás-feketedés – a termés lehull – fotó: Tóth Miklós

Szőlőben indokolt az intenzív védekezés

A szőlőskertekben is serény munka folyik. Erős a hajtásnövekedés, és a fürtkezdemények is növekednek, nemsokára kezdődik a virágzás. A kórokozóknak kedvező májusi időjárás végén megjelent a lisztharmat (Uncinula necator), de a peronoszpóra (Plamopara viticola) is bármikor mutathatja első tüneteit. Heves megyében megtalálták a feketerothadás (Guignardia bidwellii) első tüneteit, ismételt esők időszakában terjedésére kell számítani, s a virágzás végétől a fürtök is fogékonyak.

Feketerothadás tünete szőlő levelén – fotó: Lepres Luca

A betegségek megjelenése, az intenzív hajtásnövekedés és a virágzás közeledte együttesen indokolja az intenzív védekezéseket.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) még nem igényel beavatkozást, de lárvakelése megkezdődött, innen kezdve erre is figyelni kell.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!