Egyebek közt ez is elhangzott a Magyar Talajvédelmi Baktériumgyártók és Forgalmazók Szakmai Szövetsége által az AGROmashEXPO és AgrárgépShow-n megrendezett szakmai kerekasztal-beszélgetésen, melyre „Termőtalaj – lehetőségek és kihívások a növénytermesztésben" címmel került sor. A vitafórumot Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese moderálta, s a résztvevők fő kérdésként azt boncolgatták, hogy a folyamatosan változó körülmények között vajon mennyire lehet eredményes a költséghatékony és környezetbarát szemlélet? Ebben milyen szerepe lehet a talajbiológiának és a jelenlegi támogatási rendszernek? Egyáltalán, lehet-e támogatáspolitikával befolyásolni a folyamatot?
Akik pedig a beszélgetés résztvevő voltak: Prof. Dr. Dobos Endre, a Magyar Talajtani Társaság elnöke, Gelencsér Géza, a WWF Magyarország senior agrárszakértője, Görög Róbert, a Növényvédelmi Szövetség ügyvezető igazgatója, Mezei Dávid, az MBH Bank Agrárkapcsolatok és Agrártámogatások Központjának vezetője, Szabó István talajtani és növényvédelmi szakmérnök, valamint Vajda Péter, a Magyar Talajvédelmi Szövetség alapító tagja.
Elsőként Mezei Dávid kapott szót, aki leszögezte: az alapvető célokkal – fenntarthatóság, klímavédelem, talajvédelem – egyetértenek a szakemberek, az ezekhez rendelt eszközökkel kapcsolatban viszont már merülhetnek fel aggályok. A szakember szerint a támogatáspolitika önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a kitűzött célok reálisan megvalósuljanak.
"Mi, a szakma hiába hallattuk a hangunk"
"Én sokkal jobban örülnék annak, ha kevesebb tiltás és több ösztönzés lenne a támogatáspolitikában. Emellett azonban van még két fontos láb, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: az egyik a nemzetközi kereskedelmi kérdés, a versenyképesség és a hatékonyság. Tehát hogy az európai mezőgazdaságot amellett, hogy átalakítjuk a támogatási rendszert és a gazdákkal szemben egyre szigorúbb fenntarthatósági követelményeket támasztunk, vajon meg tudjuk-e hatékonyan védeni az importversenytől? Nehogy az legyen a nap végén, hogy az európai mezőgazdaságot fenntarthatóvá tettük, ezzel jól vissza is szorítottuk és a lakosságot már csak importtal tudjuk élelmezni. Ráadásul úgy, hogy közben a nagy exportőröket, mint Ukrajna, vagy Brazília, senki sem kényszeríti arra, hogy a fenntarthatósággal törődjenek" – hangsúlyozta Mezei Dávid.
A szakember szerint ahhoz, hogy a fenntarthatóság "kerek legyen", át kell formálnunk az étrendünket is, növelni a növényi alapanyagok mennyiségét. Itt azonban nagy az elmaradás és rengeteg még a teendő, nincs meg az összhang az étrendi váltás és az agrárium között, továbbá koránt sem biztos, hogy ezek a változások felülről, parancsszóra, támogatáspolitikával érhetők el.
A résztvevők balról jobbra: Szabó István, Mezei Dávid, Görög Róbert, Gelencsér Géza, Prof. Dr. Dobos Endre, Vajda Péter és Papp Gergely. A kép jobb szélén a tavalyi év talaja, a hódmezővásárhelyi talajszelvény – fotó: Horváth Attila
Prof. Dr. Dobos Endre kijelentette: az Európai Unió nélkül Magyarország sehol nem tartana a talajvédelemben. Mint rámutatott: a gazdák többsége akkor kezdett el felfigyelni az új szemléletmódra, amikor már azt kellett tapasztalniuk, hogy talajaik 60-70 százaléka degradált, sérült. Mostanra a helyzet tovább romlott, ez az arány meghaladja a 90 százalékot.
"Mi, a szakma hiába hallattuk a hangunk és kongattuk meg idejében a vészharangot, amíg az Európai Unió és a kormány nem állt be az újfajta gondolkodás mögé, addig nagyon semmi sem történt" – szögezte le. – "Ezért én rendkívül fontosnak tartom a szabályozást; létezik egy közép-európai embertípus, ami még a szocializmusból maradt velünk: mindenki felfelé mutogat és felülről várja a megváltást. Hozzáteszem, ha itt körülnézek a gépek között, akkor nagy változást nem érzékelek, sőt: egyre nagyobb, behemótabb traktorokat, kombájnokat és konvencionális munkagépeket látok."
"Nem érzékelem, hogy a gyártók serkentenék, ösztönöznék a minimális bolygatással működő rendszereket. Mondhatjuk persze, hogy szélesebb eszközöket húznak ezek, de ahol elmennek, ott a kerekek alatt élőlény nem marad. Szóval visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, most a támogatáspolitika nagyon előremutató, tudom, a gazdák szidják a kormányt, pedig az a legjobbat teszi: végre azt csinálja, amit a talajaink megkívánnak. Annak a kérdésnek már fel sem kellene merülnie, hogy szántsunk, vagy ne szántsunk... Aki ezen gondolkodik még mindig, az 15-20 éven belül lehúzhatja a rolót, mert egész egyszerűen már nem lesz meg a mostani erőforrásrendszer, talajaink teljesen lenullázódnak." – jelezte a Magyar Talajtani Társaság elnöke. Mint mondta: már most is csak a giga mennyiségű műtrágya és gázolaj-felhasználás miatt működik a rendszer. El kell indulni a pozitív úton, ami csak az új, a támogatáspolitikának megfelelő technológiák alkalmazásával lehetséges.
"Egyre nagyobb, behemótabb traktorokat, kombájnokat és konvencionális munkagépeket látok" – forrás: Pixabay
"Én teljes mellszélességgel kiállok az új programok mellett, de kevésnek tartom, viszont tudomásul veszem, hogy a fokozatosság szükséges. Hangsúlyozom azonban, hogy amíg a gazda nem érzi át annak jelentőségét, hogy mennyire létfontosságú a váltás, a másképp gondolkodás, és nem teszi azt teljesen magáévá, hanem csak arra törekszik, hogy ismét kipipálhasson valamit, addig nem fog tudni nyereségesen termelni. Sőt, lehet, hogy még rosszabbak lesznek a kondíciói, hiszen a régit már nem csinálja, az újat meg rosszul, aminek csak ez lehet az eredménye." – jelentette ki.
A jövő döntései nem financiális, hanem racionális alapon kell, hogy megszülessenek
Szabó Istvánhoz ért a mikrofon, aki megerősítette: a gazdák első (de ha az nem is, akkor a második biztosan) arra vonatkozik, hogy akkor mennyi a támogatás? Holott a következő időszak döntéseit biztosan nem financiális, hanem racionális alapokon kell meghozni, egyszerűen nem lesz más választás.
Vajda Péter maximálisan egyetértett Dobos Endrével, s leszögezte: a problémára a támogatási rendszer biztosan nem nyújt megoldást, de nélküle sem oldódik meg a kérdés. Az Agrárökológiai Program biztosan nagy segítség, de kell hozzá egyfajta edukáció, szemléletformálás és tudás is. Másfelől a gazdasági körülmények is meghatározóak: az elmúlt években olyan környezet alakult ki, melyben a hagyományos eljárásokkal nem lehet nyereségesen termelni. Bármilyen hihetetlen, de éppen ez a kényszerítő erő hozott nagy változást. Mint rámutatott: Magyarországon található Európa legnagyobb szürkeállománya, mely az új technológiának a szakértője és képes véghez vinni az átmenetet. A szakember szerint erre büszkék lehetünk.
Az alapvető célokkal – fenntarthatóság, klímavédelem, talajvédelem – egyetértenek a szakemberek, az ezekhez rendelt eszközökkel kapcsolatban viszont már merülhetnek fel aggályok – forrás: Pixabay
Gelencsér Géza is arról beszélt: az agrárium hajója jó irányba fordult, bár valamivel lehetne szigorúbb a rendszer.
"Jómagam is gazdálkodom Somogyban és szinte az alapkőzetet húzzuk-vonjuk, amit már nem megőrizni kell, hanem gyógyítani. Én az ország egészét tekintve fél-1 millió hektár közé teszem azt a területméretet, ahol már nincs se talajélet, se széntartalom. Pedig előbbi a bioszféra legfontosabb eleme, amit az intenzív gazdálkodás tönkretett. A széntartalom növelésére és a talajélet serkentésére bármilyen szervesanyag alkalmas lenne, ennek visszapótlását jobban is ösztönözhetné a támogatáspolitika." – mondta.
Úgy kell gondolkodnunk a talajról, hogy az élő dolog
Görög Róbert hangsúlyozta: a termőtalaj az élelmiszerbiztonság alapja. A szakember szerint az AÖP kiváló áthidaló eszköz arra az időszakra, amíg az újfajta, a talajt védő eljárásokhoz szükséges elméleti és gyakorlati tudás kialakul.
"Úgy kell gondolkodni a talajról, hogy az egy élő dolog, amelynek optimális működéséért tenni kell. Ha idáig eljutunk, akkor megvalósul a talajvédelem és a fenntartható termelés." – fogalmazott.
A kerekasztal-beszélgetésen az is elhangzott: ha gazdaságilag nem teszik érdekeltté a gazdákat, akkor az egészből nem lesz semmi. Márpedig a növekvő költségek mellett a támogatások ma sokkal kisebb részt fednek le a kiadási oldalból, mint néhány évvel ezelőtt. Nem túl jó motiváció ez, márpedig az Európai Unió láthatóan nem akar sokkal több pénzt beletenni a forrásoldalba, ellenben ragaszkodik a fenntarthatósághoz. Ezt azonban nem követeli meg például Ukrajnától. Így aztán nem csoda, ha a gazdák kontinens-szerte úgy vélik: nem bánnak velük fair módon.
