Európa egyszerre próbál válaszokat adni két égető kérdésre: hogyan csökkentse a légi közlekedés szén-dioxid-kibocsátását, és hogyan erősítse energiabiztonságát úgy, hogy közben ne szorítsa háttérbe az élelmiszer-termelést. Az egyik lehetséges megoldás a fenntartható repülőgép-üzemanyag, a SAF (Sustainable Aviation Fuel), amelynek forrásaként egyre komolyabban számolnak a mezőgazdasággal.

A ReFuelEU Aviation rendelet alapján a légitársaságoknak 2025-től kötelezően SAF-ot kell keverniük a kerozinba: a jelenlegi 2 százalékos arány 2050-re 70 százalékra emelkedik. Ez óriási, hosszú távú alapanyag-keresletet teremt – és ezzel együtt új lehetőséget a termelőknek is.

Andre Negreiros, a Corteva Agriscience közép- és kelet-európai kereskedelmi egységének vezetője szerint a mezőgazdaságból származó bioüzemanyagok „a megoldás részét” jelenthetik. Különösen olyan olajos növények, mint a napraforgó, amelyek magjaiban magas az olajtartalom, és meglévő ipari infrastruktúrával – zúzóüzemekkel, tárolókkal, finomítókkal – már ma is fel tudják dolgozni őket.

Magyarország: sok szántó, jó pozíció

Európa egyik kulcskérdése, hogy az energiatermelő növények ne szorítsák ki az élelmiszer- és takarmánynövényeket. Magyarország ebben a vitában kedvező helyzetből indul: a teljes terület mintegy 48,5 százaléka szántó, így az átlagosnál nagyobb agrárpotenciállal rendelkezik.

A kulcs ugyanakkor nem az új, plusz terület bevonása, hanem a kettős hasznosítás: az, hogy a gazdák a fő kultúrák (búza, kukorica, szója stb.) közötti időszakokban olyan köztes növényeket vessenek, amelyekből – a talajvédelem mellett – SAF-alapanyagot is lehet előállítani.

Negreiros rámutat: a köztes növény fogalma nem új – évezredek óta vetnek a gazdák zöldtrágyát vagy talajvédő keverékeket a fő kultúrák közé. Ezek:

  • visszatartják a vizet és a tápanyagokat,
  • csökkentik a talajeróziót,
  • segítik a szén megkötését a talajban.

A különbség ma az, hogy ezeket a köztes növényeket nem feltétlenül kell „megszántani és elfelejteni”: az olajos magvú köztes növények – például a napraforgó – termése piacképes alapanyaggá válhat a bioüzemanyag-ipar számára.

Napraforgó a vetésforgóban – plusz bevétel, meglévő lánc

A napraforgó – fajtától és technológiától függően – magas olajtartalmú kultúra, amelyet a feldolgozóipar már jól ismer. Az olajpréselés, finomítás, tárolás, logisztika infrastruktúrája rendelkezésre áll, a technológia pedig adott ahhoz, hogy az így nyert olajat SAF-fá finomítsák.

A Corteva agrárvállalat fejlett nemesítési programokkal kifejezetten olyan olajtermő hibrideket fejleszt, amelyek:

  • magas olajkihozatalt biztosítanak,
  • jól illeszthetők a helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz,
  • köztes növényként is beilleszthetők a vetésforgóba.

A gazda szempontjából ez plusz bevételi lábat jelenthet a klasszikus növénytermesztés mellett, miközben agronómiai szempontból a talajéletet is szolgálja.

Óriásira nő a bioüzemanyag-piac – benne a légi közlekedés a motor

A bioüzemanyagok piaca már ma is hatalmas, és dinamikusan bővül. A becslések szerint:

  • 2024-ben a globális bioüzemanyag-piac mérete 132 milliárd dollár körül alakult,
  • 2034-re ez akár 257–260 milliárd dollárra is nőhet,
  • ezen belül a leggyorsabban a légi közlekedéshez kapcsolódó SAF-szegmens bővül.

Ez a trend azt jelenti, hogy azok az országok – köztük Magyarország –, amelyek időben belépnek a fenntartható repülőgép-üzemanyag-alapanyagok piacára, hosszú távú, kiszámítható keresletre számíthatnak.

Miért nem elég a hulladék – és miért drága a szintetikus SAF?

Jogos kérdés, hogy miért nem elegendő a bioüzemanyag-gyártáshoz a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladék felhasználása? A válasz röviden: a mennyiség és a konkurens igények.

A hulladék- és melléktermék-alapú bioüzemanyagok:

  • már most is keresettek a közúti közlekedésben,
  • mennyiségük korlátozott,
  • messze nem elegendőek ahhoz, hogy a repülés egymagában is el legyen látva velük.

A másik opció a szintetikus SAF (e-üzemanyagok), amelyek megújuló energiával, hidrogénnel és CO₂-ból készülnek. Ezek nagy előnye, hogy hosszú távon klímasemlegesek lehetnek, ugyanakkor:

  • a jelenlegi technológiákkal akár tízszer drágábbak a hagyományos kerozinnál,
  • emiatt jelentős jegyár-emelkedést okoznának,
  • lassíthatják az energiaátállás gazdasági elfogadását.

Ezért tartja kulcsfontosságúnak a Corteva szakértője a mezőgazdasági eredetű olajokból készülő SAF szerepét: a gazdák amúgy is vetnek köztes növényeket – ha megfelelő piaci és szabályozási környezetet kapnak, ezekből jövedelemforrás lehet.

Szabályozás: azon múlik, mit tekint az EU „köztes növénynek”

A történet egyik legfontosabb – és a gazdák számára sorsdöntő – eleme a jogszabályi definíció. Az Európai Bizottság jelenleg a megújuló energia irányelv (RED) részeként dolgozik azon, hogy pontosan meghatározza, mi minősül „köztes növénynek”.

Ha a definíció:

  • szűk lesz, csak néhány kultúra és szűk technológiai kör fér bele – a gazdák jelentős része kimaradhat a rendszerből.
  • tág és rugalmas, akkor a termelők dönthetik el, mely olajtermő növények illeszkednek legjobban a helyi termelési feltételekhez.

Negreiros szerint létfontosságú, hogy a kategória minél szélesebb legyen. Enélkül az európai termelők – köztük a magyar gazdák – lényegében háttérbe szorulnak, és a bioüzemanyagokhoz szükséges növényi olaj forrását részben az EU-n kívülről kellene importálni. Ez gyengítené Európa energiabiztonságát és önellátását.

Mit jelenthet mindez a magyar gazdáknak?

  • Magyar szemmel nézve a SAF-piacba való belépés nem egyik napról a másikra történik, de az irány kirajzolódik:
  • A napraforgó és más olajos növények köztes termesztése jól illeszthető a vetésforgóba.
  • A meglévő olajipari és logisztikai infrastruktúra (prések, tárolók, finomítók) alapot ad a SAF-alapanyag-lánc kiépítéséhez.

A plusz bevételi forrás különösen fontos lehet egy olyan időszakban, amikor a klasszikus szántóföldi növények jövedelmezősége sok helyen nyomás alá került.

A köztes növények vetése talajvédelmi és klímavédelmi előnyt is hoz: javítják a talaj szerkezetét, csökkentik az eróziót, segítik a szénmegkötést.

A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy:

  • milyen szabályozási kereteket fogad el az EU,
  • Magyarország hogyan építi be ezeket a saját agrár- és energiapolitikájába,
  • és mennyire tudnak a gazdálkodók, feldolgozók és energiavállalatok valódi, hosszú távú partnerséget kialakítani.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, a napraforgótól a repülőgép üzemanyag-tartályáig vezető út nem sci-fi, hanem egy új, valós magyar–európai energiaágazat kezdete lehet – amelyben a szántóföld és a kifutópálya érdekei ezúttal nem egymással szemben, hanem egymást erősítve jelennek meg.

Forrás: Economx

Indexkép: Pexels