Idén a Magyar Tudományos Akadémia Díszterme adott otthont a XXII. Növénynemesítési Tudományos Nap rendezvényének. A plenáris előadások levezető elnökeként Mesterházy Ákos akadémikus, majd Barna Balázs, az MTA Agrártudományok Osztályának elnökhelyettese és Szépe Ferenc, az FM Mezőgazdasági Főosztályának vezetője köszöntötte a meghívott nemesítőket, szakembereket s érdeklődőket.
Mesterházy Ákos akadémikus volt a plenáris előadások levezető elnöke
A délelőtti program első előadója, Csörgő Szonja az Európai Vetőmag Szövetség képviseletében ismertette "Nagojai jegyzőkönyv: új szabályozás, új kötelezettségek" címmel a növényi genetikai anyagokhoz való hozzáférés nemzetközi szabályozási rendszerét.
Szépe Ferenc, az FM Mezőgazdasági Főosztályának vezetője is köszöntötte a résztvevőket
Megtudhattuk, hogy ennek a szabályozási rendszernek az 1990-es évek elején rakták le az alapját az 1992-es riói "Föld-csúcson", amikor elfogadásra került az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye. Ezt követte a 2001-ben elfogadásra kerülő, növényi génforrásokról szóló nemzetközi szerződés.
A Nagojai Jegyzőkönyv az egyezményhez hasonlóan a genetikai anyagok megőrzését és fenntartható felhasználását, valamint a felhasználásból származó előnyök igazságos megosztását tűzi ki célul. Alapvetően ugyan nem kötelezi a szerződő feleket, hogy szabályozzák a területükön található genetikai anyagokhoz való hozzáférést és a haszonmegosztás kérdését, de a nemzetközi szabályozásban hangsúlyos iránymutatást ad a jogbiztonságra, átláthatóságra és az egyenlő bánásmódra.
Az előadás második felében a Nagojai Jegyzőkönyvnek az Európai Unió jogrendszerébe való átültetését, illetve harmonizációját elemezte, amely az 511/214. uniós rendelettel valósult meg. Ennek lényege, hogy a felhasználói kötelezettségek betartását mindenkor a tagállami hatóságok ellenőrzésére bízza. A végrehajtási rendelet 1866/2015. 5., 7. és 8. cikkelyeiben van lefektetve, amely 2015 októberében jelent meg.
A növénynemesítők szempontjából ez azt jelenti, hogy a rendeletben előírt gondossági kötelezettség a gyakorlatban minden nemesítőtől megköveteli annak a belső adminisztrációnak a létrehozását, amely biztosítja a megkívánt részletes információkat a genetikai anyagok tárolásáról és nyomon követéséről.
A délelőtti program második előadását Kruppa József, a Kruppa-Mag Kft. tulajdonos ügyvezetője „A magyar növénynemesítés helyzete és eredményei a magánszektorban” címmel tartotta. Visszatekintett az Országos Magyar Királyi Növénynemesítő Intézet 1909. évi megalakulásáig, amitől számíthatjuk, hogy az országban egyre több uradalomban indult meg a magán-növénynemesítő munka.
1944-ben már 7 állami és 36 magáncég foglalkozott nemesítéssel. Ebben az időszakban nemesítőink úttörő munkát végeztek a tájfajták begyűjtése, értékelése, a szelekciós nemesítés és honosítás terén. Az uradalmakban végzett nemesítő munkának köszönhetően a magyar növénynemesítés a világ élvonalába került. A szocializmus idején azonban a magánnemesítést megszüntették, és az állami növénynemesítést fejlesztették, amely többször is átszervezésre került.
A magánnemesítés újabb fellendülése 1990-től indult meg, többnyire a megszűnő állami kutatói szférából kikerülő képzett nemesítő gazdasági társaságok létrejöttével.
Az előadó alapos, részletekbe menő áttekintést adott az eltelt negyedszázadban létrejött magánnemesítő vállalkozásokról. Megismerkedhettünk a nemzeti fajtajegyzék 2015-ös adatainak feldolgozásával, valamint a magánnemesítők – részben szóbeli információkból származó – eredményeivel is.
A magánnemesítés eredményeit számos táblázatba foglalva mutatta be, amelyekből kitűnt, hogy abszolút értéken és relatíve is a kertészeti növényfajok képviselik a magánfajták zömét. Ezt az erdészeti növények, majd a szántóföldi növények magánfajtáinak sora követi. Az összes növényfaj fajtáit figyelembe véve mintegy 15% a magánnemesítésű fajták aránya.
Ismertetéséből most kiragadva a szántóföldi növény-magánnemesítők csoportját, a magánnemesítők száma 38, ebből 14 magánszemély, akiknek összesen 24 fajtájuk van. A magánnemesítő gazdasági társaságok száma 24, összesen 82 fajtával. Abszolút értéken dominál 19 fajtával a kukorica, ezt követi 12 fajtával a lucerna.
Napjaink egyik legaktuálisabb témakörét elemezte Balikó Sándor a Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. képviseletében, aki „Fehérjenövények termelése, helyzete és eredményei Magyarországon, tekintettel az importfüggőségünkre” című előadásában foglalta össze a hazai fehérjenövények termesztési tapasztalatait.
Balikó Sándor táblázatok segítségével szemléltette az előadását
Mint elmondta, fontos mérföldkő volt a 2015. év Magyarországon a fehérjenövények – elsősorban a szója – termeléstörténetében. A statisztikai adatok tanúsága szerint a szója-vetésterület ugrásszerűen nőtt, és megközelítette a 80.000 hektárt. A 2015-öt megelőző ötéves átlag középértéke 38.558 hektár volt. Ugyanezen időszakban stagnált vagy csökkent a borsó vetésterülete, a lóbab és csillagfürt pedig elhanyagolható mértékű volt a hazai takarmánybázisban.
Ha az 1970 és 1990 közötti fehérjetermelésünket áttekintjük, világosan látszik, hogy közel 60%-os termelési növekedés mellett is fehérjeimportra szorultunk. Ennek a kiváltását az akkori földművelésügyi kormányzat még az 1974-ben meghirdetett fehérjeprogram megvalósításával kívánta megoldani. A program szója, borsó, lóbab és csillagfürt termesztését preferálta.
A fehérjenövények vetésterület-növekedésében meghatározó jelentősége volt annak a támogatásnak, amelyből a termelők mellett a takarmányfeldolgozók is részesültek. A támogatások megszűnésével viszont a vetésterület is lecsökkent, szinte csupán a Bólyi Zrt. integrációjára korlátozódott.
A jelen kormányzat elhatározása, hogy a takarmánygazdálkodás támogatásával ismét a fehérjeprobléma megoldására fókuszáljon. E növények termesztési ösztönzésére bevezetett extratámogatás – több mint 8 milliárd forint – igen élénk gazdálkodói érdeklődést ébresztett, amelyet jól szemléltet, hogy a minisztérium 66.000 hektáros szójavetésterület-tervéhez mérten 80.000 hektárra növelte a vetésterületet. Igazolja ezt az is, hogy a nyilvántartások szerint ötezer termelő 80.000 hektárra nyújtott be támogatási kérelmet, és ebben az igénylők 84%-a szójatermesztésre kérte a támogatást.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében került megrendezésre a XXII. Növénynemesítési Tudományos Nap
Hazánk 2013 elején csatlakozott a Duna Szója Szövetséghez, amely szervezet az előző évben osztrák és bajor kezdeményezéssel jött létre azzal a céllal, hogy a GMO-mentes szójatermelést honosítsák meg a Duna menti régióban.
A hazai szójatermesztők és -feldolgozók elemi gazdasági érdeke, hogy a GMO-mentes „alapanyag-beszállító” státusz helyett feldolgozott, magasabb hozzáadott értékű termékek, végső soron GMO-mentes élelmiszerek kerüljenek a magyar fogyasztók asztalára. Ezért lenne fontos a Duna Szója védjegy és minősítés elérése – hangsúlyozta az előadó –, amely az első lépés lehet a GMO-mentes takarmányok és élelmiszerek előállításában.
Szemléltetésül néhány, KSH-adatokból összeállított táblázaton mutatta be a szójadaraimport adatait, amelyből kiragadva a 2015-ös évet megtudhattuk, hogy a Magyarországon termett mintegy 145.000 tonna szójabab a hazai igények csupán 20%-át fedezi.
A minisztérium célkitűzése, hogy 2020-ra az állatállomány takarmányozásához szükséges szója felét hazai termelésből biztosítsa. Ehhez a célkitűzéshez – becslése szerint – a jelenlegi terület megkétszerezésére és 2,5–3 t/ha termésátlagokra lenne szükség. Az előadó e nagy ívű célkitűzést csak jelentős szakmai felkészültség és termelési innovációs programok megvalósításával látja elérhetőnek.
„Mindezekkel együtt csak akkor lesz sikeres a magyar szójatermesztés, ha nem a dotáció lesz a fő hajtóerő, hanem a szándék és akarat, hogy támogatás nélkül is eredményesek legyünk.” – zárta előadását Balikó Sándor.
A délelőtti program befejezéseként elismeréssel adóztak az elmúlt évben kitüntetett nemesítőknek, és megemlékeztek az elmúlt évben elhunyt magyar nemesítőkről.
_fill_540x300_0.jpg)
